Két 3 éven alulival nem éri meg elválni? Anyukák, ha megléptétek, hogy alakult az életetek?
A férjemmel az utóbbi 4-5 hónapban nagyon megromlott a házasságunk. Igazából már az is irritál, ha meghallom, hogy bejött az ajtón, vagy ha ír, hív. Ezért sokszor úgyis szervezem a gyerekekkel a napjainkat, hogy minél kevesebbet legyünk itthon akkor, amikor ő is. Ami mondjuk nem nehéz, mert reggel 7-8-kor megy, és kora este jön haza (rengeteget dolgozik). Ez senkinek sem jó, és addig szeretnék ennek véget vetni, amíg nem jön harmadik fél. Már nem is mondom neki, hogy mi zavar, vagy mi esik rosszul, mert ha szóba hozom, kétféle reakció van: vagy hagyjam békén, mert ő fáradt/most jött haza/hétvége van, vagy ígérget mindent, tart 5-6 napig a nagy változás, utána kezdődik minden előlről.
Van két lányunk, 2 és fél éves a nagyobb, a kicsi 7 hónapos. Most kéne lépnem, nem akkor, amikor már ovisok/sulisok és sokkal jobban megviseli őket. Ráadásul fiatal vagyok, 26 éves. Nem vagyok csúnya slampos anyuka, figyelek magamra, a kinézetemre. Nem gondolom, hogy nem találnék mást, vagy hogy ne lenne esélyem a boldogságra. Beszéltem anyukámmal erről, és ő teljesen kivan, hogy nekem elment az eszem, miért dobjam el a "jót" az ismeretlenért, meg vannak ennél rosszabb házasságok is, ő is találna minden hónapban okot a válásra. Ezt én is tudom, de tényleg azért éljek egy boldogtalan házasságban, mert legalább nem iszik, vagy nem ver meg?
Őt sem akarom becsapni... Nem vagyok már szerelmes, nem érzem azt a tüzet, mint régen. Volt, hogy elment 9-kor dolgozni, de délben már együtt ebédeltünk, mert majd megőrültem a hiányától. Most meg inkább menekülök az együtt töltött idő elől.
Neked elgurult a gyógyszered, vagy mi a bajod, 61%-os? Hogy mersz te ilyen stílust megengedni bárkivel szemben? Mit tanítasz te a gyerekednek, milyen példát mutatsz?! A kapanyelet igazítsd meg, mert nagyon kilóg! Kiforgatod a szavaimat, hisztériázol mint egy óvodás. Remélem nincs gyereked…
Nem azt mondtam, hogy vigyen nyaralni, aztán ő ott is dolgozzon reggeltől estig. Hanem hogy eljöhetne több időre, és ha tényleg annyira halaszthatatlan munkája van, megcsinálhatja onnan is. Hidd el, nem ő lenne az első, aki ezt teszi, és fura mód ez régen nagyon is jól működött nálunk!
A lepasszolást sem értem. Igen, van szabadidőm. Azért, mert a lányoknak tündéri nagyszülei, és dédszülei vannak, akik imádnak velük lenni. Nem azért, mert én rájuk sóznám őket, aztán lelépnék napokra. Hanem mert ők kérik, hogy lehessenek velük, és örömmel elmennek velük sétálni, vagy bárhová. Mit kéne tennem, menni utánuk titokban, hogy vajon mit művelnek velük?! Vagy amíg eljönnek hozzánk, itt őrizni őket? A saját unokájuk, könyörgöm, náluk jobban senki nem szereti őket. Meg kiben bíznék, ha nem azokban az embereknek, akik engem is felneveltek? A bébiszitter pedig azért kellett, hogy ne őket ugráltassam napi szinten. Nem arra kell gondolni, hogy ez egyenlő azzal, hogy más van a lányokkal egész álló nap, hanem pl elmegy a nagyért bölcsibe, vagy éppen itt marad a picivel, amíg a naggyal kettesben csinálunk programot. Mert szerintem ez is fontos, hogy ne csak együtt legyenek mindig, hanem jusson rájuk külön-külön is időm. Mert hiába a kiskorkülönbség, most még nagyon különböző dolgokra, időtöltésre van szükségük. Lehet ezért megkövezni, bántani, de szerintem senkinek nincs joga beleszólni, hogy a mindennapjainkat hogy szervezem. Ha meg az lenne, hogy csak a gyerekekkel vagyok 24/7, nem jut időm a mozgásra pl., vagy arra, hogy egészségesen egyek, mert egyszerűbb betömni egy mirelit pizzát, akkor azért kapnék itt, hogy mennyire elhanyagoltam magam, és így persze, hogy nem kíváncsi rám a férjem. Ez kicsit a “ha van sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az” téma…
De a megnyugtatásodra, most így összeszámoltam, hogy a héten mennyit voltak nélkülem a lányok: 5 órát, összvissz. Ebben benne volt az, hogy voltam kozmetikusnál, befejeztem egy határidős munkát, és egyszer egy komolyabb vacsit is megfőztem. Vihettem volna magammal őket, hogy aztán kocsiból ki-be rángassam mindkettőt, folyton vetkőztessem, öltöztessem őket, tartsam fel a kozmetikust, munka közben is vonják el a figyelmem. De nem, helyette voltam olyan rossz anya, hogy rábíztam őket a nagyszüleimre és anyukámra… Nem is értem, hogy nem szakadt meg teljesen a kötődésük irántam?
Az a baj, hogy kiforgatjátok a szavaimat. Nem azt mondom, hogy mostantól minden tenisz helyett jöjjön velünk játszóházba, vagy hogy csak Balira menjünk nyaralni. Ilyet sehol nem írtam. Nyáron pl Horvátországban voltunk egyszer, 1 napra jött ki hozzánk. Borzasztó nők vagytok, már értem miért mondták, hogy itt segítséget ne várjak. Csak a rosszindulat.
válasza: válasza:#42
És ezzel szerinted ő most boldogabb lesz ??
válasza: válasza:Szerintem válj el kérdező. Neked is csak egy életed van.
Egyébként az nem lehet, hogy a férjednek van valakije?
Bizonyos férfiak annyira töketlenek, hogy nem merik bevallani ezért inkább elérik, hogy a feleségnek elege legyen és ő lépjen ki a kapcsolatból.
válasza:Őszintén szólva nagyon csodálkozom a válaszadók döntő többségén, akik egyből nekiestek a kérdezőnek, apukát mentegetik, épp hogy piedesztálra nem emelik, anyukát meg letapossák a sáros földbe, és olyan vádakkal illetik, amelyek egyelőre még meg sem történt események vádjai... ennyi nyomorult, hülye pitsát egy helyen rég láttam (lehet lepontozni, őszintén szólva titeket bizonyosan jobban zavar, hogy lehülyepistáztalak titeket - mivel azok is vagytok - mint engem majd egy 0%).
Kérdező: még fél éve sem áll fenn ez a probléma. Nem csak beszélgetés lehetséges opció, vannak más lehetőségek is. Én pl simán meglépném, hogy összecsomagolok a gyerekekkel és elmegyek, persze nem örökre, hanem mintegy figyelemfelhívó akcióként. Ugyanígy szóba jöhet egy párterápia is. Nem kell kerülgetni a forró kását, ki kell jelenteni kerek perec, hogy vagy eljön ő is, vagy holnap felhívsz egy ügyvédet a válás miatt. Mert ez valójában neki nem fontos ezek szerint. Neked igen, mert most is te vagy itt, nem ő, te próbáltál vele beszélni, nem ő. Ezt nem csak neked írom, hanem azoknak a b*szatlan boszorkányoknak, akik egyből neked estek.
Ti egy család vagytok. És a család részese az apuka is, nem csak pénztárca formájában (mint az itt válaszadók döntő többségénél), hanem mint családtag is. Az, hogy részt vesz közös családi programokon nem kérdés és senki nem menthető fel azzal, hogy dolgozik, nemcsak azért, mert te sem a s*gged vakarod, hanem azért sem, mert aki nem meztelen pitsára szül, annak nem kell 24/7 dolgoznia. Akinek így kell tennie, az úgy vállalt gyereket, hogy valójában nem teheti meg. Ha a ti háztartásotok elbírná anyagilag, hogy kevesebbet dolgozzon és többet legyen veletek, akkor igen is ezt kellene tennie, mert ez a feladata. Nem csak pénzkeresés, elvégre abban te is vastagon benne vagy.
Viszont tényleg, mielőtt válnál, gondold végig, hogy milyen egyéb lehetőségeid vannak, hogy felnyisd a szemét. Egy korábbi válaszadóra reagálva pedig: nem fogod a válással megfosztani a lányaidat egy apukától, mert ezeknek a lányoknak már most nincs apukájuk. Nincs mitől megfoszd őket. Pont, hogy inkább azért küzdesz, hogy szerezz nekik egyet, lehetőleg ugyanazt, aki csinálta őket.
És még egy dolog, szintén egy korábbi válaszadóra reagálva: a kérdezőnek nem az a baja, hogy nem szerelmes a férjébe többé, elvégre lehet szeretni valakit úgy, hogy a rózsaszín köd elszállt már. Hanem az a baja, hogy nincs férje... megértem őt. Ha ott van, akkor is csak nyavalyog, hogy minden baja van, mintha más nem lenne fáradt, vagy másnak nem ugyanúgy csak az az egy tyúxaros hétvégéje lenne egész héten (persze az is csak neki hétvége, anyukának ugyanolyan nap, mint bármikor máskor). Úgy érzem egyesek direkt kisarkították a kérdést, viszont azt is érzem, hogy ezen egyesek számára a férj=vastag pénztárca és amíg ez adva van, addig nekik totálisan megfelel minden és nem értik, ha vannak emberek, akik ennél többre vágynak (hovatovább, vannak nők, akik saját maguk rendelkeznek vastag pénztárcával, így egy másik vastag pénztárca nem nagyon fogja be a szájukat - persze ez a sok kasszás Arankának elképzelhetetlen).
válasza: válasza:Én elváltam és baromira megbántam, szerencsére a férjem is úgy gondolta, hogy hiba volt és helyrehoztuk együtt vagyunk. Pedig nekem nem voltak anyagi gondjaim egyedülállóként sem, és be is jelentkezett rögtön 2-3 udvarló, de soha olyan nyomorultul nem éreztem magam. Széthullott a családom, és a gyerekeimnek nem lesz normális családja... pedig a házasságban én se voltam boldog.Ugyanolyan (is) érzéseim voltak mint neked.
Egy szó mint száz , azóta helyreraktuk a kapcsolatunkat. Nagyon nehéz volt de megérte. Az én gyerekeim ha rajtam múlik nem fognak csonka családban felnőni , ezt eldöntöttem. Nem ítélkezem, a te életed. De rágd meg nagyon ezt a döntést.
válasza:Szerintem ott látod kissé tévesen a dolgokat, hogy mivel rendben vagy kívül-belül (és még dolgozol is), jók az esélyeid egy boldog(abb), harmonikus(abb) párkapcsolatra. Sajnos nem, ez nem ezen, illetve nem ennyin múlik.
Légy egy kicsit reálisabb. A korban és minden másban is hozzád illő férfiaknál a két kislány kizáró tényező. Egész egyszerűen azért, mert ők bőven válogathatnak a gyermektelen minőségi nők közül is, nem kell ahhoz bevállalniuk két gyereket, hogy jó nőhöz jussanak. Akiknek be kell, azok neked nem kellenének, hidd el... Azokkal inkább előbb, mint utóbb ugyanitt tartanál.
De tegyük fel, jön valaki, akivel kölcsönösen odáig vagytok egymásért, minden stimmel (már ez milyen nehéz, ha jobban belegondolsz...), öröm-boldogság, és még a gyerekeket is elfogadja. Ez még mindig kevés. Ő lehet, hogy elfogadja a gyerekeidet, de nem biztos, hogy ez kölcsönös lesz, minden igyekezeted ellenére sem. Vagy elfogadás ide vagy oda, minden igyekezet ellenére simán előfordulhat, hogy nem kompatibilisek egymással. Van ilyen, nyilván veled is előfordult már számtalanszor pl. egy kolléga vagy bárki más kapcsán.
Szóval tény, hogy ami most van, nem jó. De valamilyen szinten igaza van anyukádnak is. Más lenne a helyzet a két pici lány nélkül, de így jóval bonyolultabb, összetettebb, több szempontot mérlegelendő stb.
Ja, és még valami: légy óvatos azokkal a történetekkel, ahol nők válás után, x gyerekkel megtalálták a boldogságot. Elenyésző azoknak az eseteknek a száma, ahol ez VALÓBAN így van. Többnyire csak vetítés, látszat az egész és/vagy pár évig tart az idill, utána meg... Kevés a jó párkapcsolat. Ami annyira és olyan módon jó, hogy bármikor cserélnénk a benne élőkkel.
Olyan közhelyesen hangzik, de szerintem nem szabad ettől függővé tenned a boldogságot. Mert nézd meg, van két kislányod, egy csodás családod (szülők, nagyszülők), barátnőid, szép vagy, egészséges, tanult, van jó munkád, jó körülmények között élsz. Próbálj meg örülni ennek és boldog lenni ezzel. Mind-mind egytől egyig kincset ér. Igen, mellette ott egy párkapcsolat, ami finoman szólva "nem jött össze annyira". Minden nem jöhet össze... És konkrétan ez tényleg keveseknek jön össze, ismétlem. A többségnek pedig ezen felül még számos más sem a felsoroltak közül.
(Kérlek, ne vedd bántásnak, amiket írtam, egyáltalán nem annak szántam.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!