Hány gyereketek van?
Sziasztok! Nos, hát röviden a történetem, 26 évesen "véletlen" teherbe estem, az akkori alig pár hónapja ismert barátomtól, nem akartam elvetetni, ugy voltam vele hogy nem lehet mégsem annyira véletelen, mindenképp akartam őt, annak ellenére hogy már akkor úgy éreztem az apuka nem lesz az igazi! Így is lett, megpróbáltuk de együtt nem ment, külön váltunk, es azóta mindketten megtaláltuk az igazit, és sokat foglalkozik így is a fiával, semmi probléma nem lett ebből szerencsére! A párom is teljesen elfogadta, sőt imádja a fiamat (6éves), 4 éve élünk együtt, és nemrég megszületett a közös kislanyunk is (8hónapos), akiért elég sokat küzdöttünk mire sikerült! Most pedig úgy adódott hogy szoptatás mellett ismét terhes lettem (kb 6hetes) lehetek és teljesen bepánikoltam! Szeretnénk mindketten nagyon, de egyszerüen a kislányom is még olyan kicsi és nem tudom elképzelni hogyan fogom mentálisan bírni 3gyerkőccel! Holnap megyek vissza orvoshoz, tehát sürget az iďő (nem kérek abortusz ellenes kampány szöveget), én ugy gondolom van az az élethelyzet amikor az a legjobb megoldás...
Én inkább arra lennék kiváncsi, milyen az élet 3gyerkőccel, főleg két nagyon kicsivel, és azért a fiamat sem szeretnem hogy elhanyagolva érezze magát, jövőre kezdi a sulit...
A nővéremet tudom felhozni a témában. Volt egy 2,5 éves lánya, egy 8 hónapos fia, majd terhes lett szoptatás mellett.
Bejelentkezett abortuszra, de végül a kórház előtt meggondolta magát.
Azt mondja, hogy élete legnagyobb hibája lett volna elvetetni, ma már 2 éves a kicsi.
Küzdelmes és kőkemény volt neki az első 1 év, de annyira hamar és könnyen belesimult a családba, hogy ma már semmi probléma. Illetve szerencsés volt a tesóm mert a baba alvásával semmi gond nem volt. Leteszi és alszik, a mai napig így van, ellenben a két másik gyerekkel.
Szóval nagyon nehéz volt, de az első éven kellett csak túllendülni.
Néha volt segítsége, bébiszitter, nagyszülők, vagy én, így ki tudtak mozdulni és ő sem kattant be.
1. Felelősségteljes felnőtt nő vagy elvileg! A szoptatás nem véd meg semmitől...
2. Én aztán nem mondom meg neked, hogy mit csinálj, azt neked kell tudnod! De ez, hogy kicsit bepánikoltál, pont nem az a helyzet, amiért abortuszra kellene rohangálni (ha egyébként anyagiak terén és családilag adott minden)
3. Nyilván nem lehetetlen az élet 3 gyerekkel,még akkor sem, ha adott esetben kicsi korkülönbség van köztük! Meg ugye vannak 3as ikresek is a világon!
4. Logisztika, tervezés (ez a titok)
Mi 4 gyereket nevelünk. Illetve már csak 3,mert a nagyfiunk 20 éves,de még velünk él. Van egy 10 évesünk. Ők ketten örökbefogadottak.
Lassan 5 hónapja vagyok nevelőszülő. Egy 4,5 és egy 5,5 hónapos babával. Ők 3 hét különbséggel érkeztek hozzánk. Mi szerettünk volna 2 picit egyszerre. Nem volt könnyű,ahogy most sem az. Viszont nagyon élvezem,mivel nekünk nem voltak ilyen pici babáink.
Ja,és mind a 4 fiú.
Szóval,nyugi,nem lesz könnyű,de hidd el,megéri.
Köszönöm a válaszokat! Jajj egyáltalán nem csoda, én is tisztában vagyok vele hogy teherbe lehet esni szoptatás alatt is, csak elkővettem azt a hibát hogy úfy fogtam fel a dolgokat hogy velem ez úgysem tőrténik meg, illetve PCOS-es vagyok és a kislányomnál is orvostól orvoshoz való futkosás volt előtte, illetve pont mikor fél év kőrül volt, akkor beszéltük a parommal hogy megrendelem a neten a pesszáriumot, amit használni fogunk, nos mire megérkezett már furcsán éreztem magam és teszteltem egyet... ugyhogy a pesszarium még várat magára! Megbeszélem édesanyámmal, mennyire lenne támogató, mivel rajta kivül nem lenne más segítségem, és magamat ismerve, rá nagyon nagy szükségem lenne az elkövetkezendő 1-2 évben! És igen bepánikoltam, első körben inkább a terhességtől és a szüléstől, az utána levőktől menet közben biztosan bele rázódnék! Hisz kénytelen lennék és imádom a gyerkőceimet, a kisfiam volt nehezebb baba, a kislányom egy tünemény, nagyon jól alvó, evő, jó kislány! Szerencsésnek érzem magam vele, viszont kicsit félek a pocaklakó milyen lesz :D
70%-ban a megtartás mellett vagyok, nem tudom hogy képes lennék e abortuszra menni! A kislányom előtt volt egy vetélésem, borzalmas volt, és bele gondolok hogy most meg önszántamból feküdnék fel arra az asztalra hát nem hinném hogy képes lennék rá
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!