"Majd, ha szülsz egy gyereket te is leszel valaki! " Ti egyetértettek ezzel a kijelentéssel?

Fú de utálom, mikor valaki alanyi jogon várja el a helyet és még utasítgat is mást...persze érdekes módon rendszerint csak a kis tinilányokba, 50 kilós nőkbe meg nagyobb gyerekekbe mernek beleállni, egy megtermett férfiembert már nem mernek úgy kezelni, mint egy kutyát.

Szánalmas. Valóban sok az udvariatlan tini és fiatal felnőtt manapság, de a másik oldal is elpofátlanodott. Lehet kulturáltan is szólni, mondjuk, hogy “ne haragudj, de nagyon elfáradtam, leülhetnék?” Kb 99%-ra mondom, hogy ha a kedves anyuka így kéri, a csajszi felállt volna. A parasztságra ellenben nem és jogosan is. Nem a seggéből rángatta elő a mamuci, hogy így beszéljen vele. A szüléses megjegyzés meg no comment.

Azt sosem értettem hogy egy anyuka miért tartja magát többnek csak azért mert szült egy vagy több gyereket. Ez alapvetődolog, semmi cucc nincs ebbe, ez a természet rendje.

Az hogy ne akarták átadni a helyet már megint más dolog. Itt nyilván az udvariasság, az illem ami ebben szerepet játszik. Nem tudom mennyire volt szépen megkérve az iskolás lány aki fiatal hogy adja át a helyét az idősebbnek aki kitduja mennyit sétált és az is lehet hogy alapból nem egészséges a lába és emiatt szeretett volna leülni. Nyilván a körülményeket nem ismerem, de ezt akkor sem így kellett volna lerendezniük hogy ott kiabálnak egymással meg a mai tinik is egyre szemtelenebbek sajnos nyilván ez is az oka volt annak hogy idáig fajult a dolog. Persze a kijelentés ami szól a kérdésedben azzal nem értek egyet hogy valaki bármennyire is különb mert szült egy gyereket, ezzel nem értek egyet. A fiatal lánynak is abban igazat adok hogy ő is fizetett az utazásért így neki is ugyanolyan joga megvan ülni a buszon mint mindenki másnak csak itt ugye az illem amivel a probléma van. Ezt nagyon sokan kezdik elfelejteni.

Azért ezt az “idősebb, tehát jár neki a hely” szöveget hagyjuk már. Nem egy 80 éves bottal járó néniről van szó, hanem egy kisgyerekes anyukáról, aki ebből ítélve max 40-45 éves, de lehet, hogy csak 25. Pont annyira erős, nem leépült szervezet, mint egy tizenéves tini. Semmivel sincs nagyobb szüksége az ülőhelyre normál esetben (mivel nem derült ki, hogy baja lenne - ha van, akkor ott kellett volna KULTURÁLTAN szólni, hogy mondjuk frissen műtött stb, mert senki sem gondolatolvasó és így meg csak az jött le, hogy egy életerős fiatal, esetleg középkorú nő egy szinte még gyerekkel pattog, hogy azonnal le akar ülni, mert csak).

A lába meg a tininek is fájhat. Megszámolni sem tudom, hány térd, boka, gerincproblémás és/vagy sportsérüléses ismerősöm volt gimiben, többüket műtötték is meg gyógytornára jártak.

A sztorit nem szeretném kommentálni.

Nem

De szerintem igazán "felnőtt" akkor lesz valaki.( igen, 49 évesen is)

Ez saját magamon és a környezetemben élő monden egyes emberen így látom.

A felelősség, amit egy kiszolgáltatott emberért tartozik, és minden szeretettel van az ember, a saját igényeit háttérbeszorítva, megváltoztat.

Sztori alapján valakin ordenális öntelt ökörré is

Szégyenlem magam szülőként, hogy van ilyen

De kinek kérték a helyet? A babakocsis hogy ülhetett volna már le?

Nem tudom elképzelni a szitut, hisz a kocsit nem hagyhatja ot se gyerekkel, se nélküle, mert a fékezés ellenére simán felborulhat egy kanyarban. 🤔

Egyébként természetesen nem értek egyet a kijelentéssel, nem attól lesz valaki, de azt például nem szeretem, ha gyerektelen belepofizik gyereknevelési témába, mert ez is sokszor megesik. Ott jogos a nagyon hasonló: "majd ha gyereked lesz, megtudod"

Kisgyereknek persze illik átadni a helyet, de egy anyának, aki már szépen tud kapaszkodni, és látszólag se nem idős, se nem rokkant max. akkor, ha a gyereket, jellemzően még eldőlő, de már nem babakocsis totyogó korút, az ölébe ültetné. Ennek ellenére szerintem is meg lehetett volna kérni a lányokat kedvesen, ha egymás mellé akartak ülni pletyizni. Utálom, amikor bárkik színielőadásos feszkót gerjesztenek a semmiért, aminél mindig az a lényeg, hogy annak van igaza, aki hangosabb, csak hagyja már abba. :D

És szerintem sem a gyerektől lesz valaki "valaki". Bár abban osztom #16-ost, hogy általában sokat lendít a felnőtté váláson, amikor az embernek gyereke lesz, és persze a gyerek nagy érték kis és nagy léptékben is. De ettől még az anyukák is sokfélék, ahogy az apukák, meg az idősek, meg a fiatalok, meg pl. a városiak és falusiak... mindegyik felosztásból akadnak alpáriak, és mint tudjuk, régen rossz, ha bármi szerint osztályozzuk vagy csoportosítjuk és aztán kupaconként értékeljük az embereket.

"De szerintem igazán "felnőtt" akkor lesz valaki.( igen, 49 évesen is)

Ez saját magamon és a környezetemben élő monden egyes emberen így látom.

A felelősség, amit egy kiszolgáltatott emberért tartozik, és minden szeretettel van az ember, a saját igényeit háttérbeszorítva, megváltoztat."

A nagynénémnek sosem lett gyereke, mégis nagyszerű ember, és gond nélkül rábíztam a gyerekemet születésétől fogva, rengeteget segített. Volt anyósom 5 gyereket nevelt fel, mégsem éreztem soha biztonságban a lányomat, ha vele volt, mert felelőtlen volt. 10 hónapos gyereket megetette ránott hússal, autóban gyerekülés nélkül anyósülésen vitte, stb.

Anyukaként is abszolút a lányokkal értek egyet. Az, hogy gyerekem van, az az én dolgom, én vállaltam a férjemmel. Egészségileg ott tartok, mint egy kamasz, az pedig, hogy az éjszakázások miatt fáradt vagyok az én magánügyem. Én is fáradt voltam kamaszként, mert késő estig tanultam + pont elég hormonváltozáson mentem át akkoriban (is).

Sok anyukán tapasztalom-legalábbi Pesten-a kivagyiságot, felsőbbrendűséget másokkal. Igyekszem őket messzire elkerülni és beállni a normális anyukák közé.