Volt, aki két gyerek mellett inkább otthon maradt, és nem ment vissza dolgozni? Hogy alakult később, amikor már nagyobbak, önállóbbak voltak a gyerekek?

Nem szeretnék az eredeti szakmámban elhelyezkedni, ezért úgy gondoltam, hogyha a pici is elkezdi a bölcsit jövőre, akkor elkezdenék egy másik egyetemet, szereznék még egy diplomát. Viszont a férjem felvetette, hogy esetleg maradjak itthon, és amíg nem nagyobbak a gyerekek, ne menjek vissza dolgozni egyáltalán. Abban igaza van, hogyha én nem leszek elérhető délutánonként, fel kell vennünk állandóra egy bébiszittert, aki hozza-viszi a gyerekeket, itthon van velük délutánonként, elviszi őket sportra, különórára, stb. Ráadásul pályakezdőként én nem keresnék sokat, szóval ha úgy vesszük, az én fizetésem elmenne a bébiszitterre, és mellé még alig látnám a gyerekeimet, férjemet.

Szeretném én is ezt a felállást, csak közben félek, hogy majd 17-18 év múlva ott leszek, hogy a gyerekek kirepültek (6 hós a kicsi, 2 és fél a nagy) és akkor mihez kezdek... Tudom, ez még nagyon sok idő, és addig bármi lehet, de jó előre gondolkodni azért.

Anyukák, akik htb-ként éltek, nem volt emiatt nehéz időszakotok?