Volt, aki két gyerek mellett inkább otthon maradt, és nem ment vissza dolgozni? Hogy alakult később, amikor már nagyobbak, önállóbbak voltak a gyerekek?

Utolsó ne magyarázkodj egy vadidegennek, aki a nagy empatia mellett is érezhetően irígy, mint a kutya és emellett lekezelő is pedig nagyon próbálkozik, hogy megértse.

Azt hiszem a mai politikai helyzetben nincs garancia, hogy a 40 év gürizés után lesz nyugdíj vagy sem. Lehet annyi lesz, hogy épp éhen hal belőle, de lehet addig el is patkol az ember, el se éri a nyugdíjkorhatárt.

Én is itthon vagyok htb, ugyanezek miatt nem is megyek dolgozni, míg egyedül nem tud járni majd a suliba és még csak kettőt se vállaltunk be, mert segítség nélkül épp elég egy gyerek is.

Pont így van megtakarítás is, ha valami történne akkor évekig meg lennénk és nyilván ha muszáj lenne még mosogatni is elmennék, de mivel van egy diplomám úgy gondolom munkát is találnék normálisat, így no para és örülünk, hogy a gyerek nem reggel -este ügyeletben van és a leckét is én nézem át vele, nem bébiszitter és hétvégén egymásra is jut idő a mosás,takarítás,főzés helyett. Hát, így.. én élvezem az itthon létet, imádok sütni, főzni, már gondolatban az ünnepekre készülök, mindenre jut időm- szóval sose lesz ennél jobb, így megbecsülöm..csak az irígy parasztok miatt rossz egy kicst.

Ismerek olyan családot, ahol az apa jól keres, anya htb, 3 gyerek. Nyugodtak, boldogok kívülről, az anya és az apa is elégedett. Kisebb gondok mindenhol vannak. Nem kell lenézni a másikat a döntései miatt, és aki otthon marad, az se szégyellje magát, ha jól megfontolt döntést hozott. Ha életbiztosítás is van és nyugdíjszámla is, akkor mégis mit aggódjon? Örüljön, hogy megteheti! Néha én is vágyom rá, hogy csak a háztartásra legyen gondom.

Szerintem htb-ként egyetlen egy dologra kell nagyon odafigyelni, de arra tényleg nagyon: hogy ne a család legyen a kizárólagos és egyetlen öröm-, inger- és sikerforrás. Mert a gyerekek egyszer felnőnek, és akkor el kell majd őket engedni. Sőt, már kamaszkorukban is, amikor a szárnyaikat bontogatják. Nem szabad abba a hibába esni, hogy azért csimpaszkodik valaki a gyerekeibe és zsarolja őket érzelmileg, mert ha elmennek és élik a saját életüket, akkor őneki már nem lesz semmi öröme az életben. Sokan vannak, akik ilyen kis hobbivállalkozásba kezdenek például, vagy kialakítanak saját baráti kört, ilyenek. Legyen életcél a családon túl is, mert szerintem a htb helyzet egyetlen csapdája, hogy nincs a családon kívül más saját teljesítmény és cél, és az hosszú távon súlyos következményekkel jár.

De hajrá, htb anyukák! Csinájátok jól! :D

Pedig egészen kötözködésnek tűnik.

Gondolom egészen az egyetemig nem kell majd hozni-vinni az iskolába, illetve betegen és az iskolai szünetekben gondoskodni itthon a gyerekről.

Attól mert itthon vagyok, mint htb nem csak a gyerekről szól az élet, sőt túl sok minden van, amit gyerekmentes időben lehet üzni, nem félek attól, hogy üres lesz az életem, ha nem igényel annyi gondoskodást. És reményeim szerint, ha önálló lesz (nem egyetemista korában), akkor majd visszaszállok a mókuskerékbe, bár nem nagy örömmel az tuti. Dolgoztam már eleget, munka mellett fősuli,okj,nyelvvizsga és itthoni munka hétvégére, volt részem benne eddig is és nem bánnám ha már egyből csak nyugdíjas lehetnék. :-D nem unatkoznék

Nem, egy cseppet se.

Nagyon örülök, hogy ezzel a társadalommal csak minimálisat kell érintkeznem. Bár így maradna mindörökké.