Kilátástalannak érzem az életem, terhesen mit csinálhatnék? Szakítanátok ebben az esetben, ilyen beszólás után?

Nem tudom hol kezdjem, leírom az alap infókat, ha van kérdésetek, válaszolok szívesen rájuk. Szóval, 18 éves koromban jöttünk össze a párommal, lassan 4 éve együtt vagyunk, 3 éve élünk együtt. Biztosnak éreztem a kapcsolatunkat nagyon... Egyetemre jártam, a szüleim támogattak anyagilag. De egyszerűen nem értették, hogy én nem vagyok arra a pályára való, amire szántak, nem szerettem a szakomat. Tavasszal kiderült, hogy babát várok, és mi a párommal nagyon örültünk, én meg is könnyebbültem, hogy egy ideig "parkolópályára" kerül az egyetem téma. A szüleim rosszul fogadták a dolgot, főleg azért, hogy mi az, hogy én az őszi félévet már el sem akarom kezdeni, és hogy majd biztos nem leszek itthon évekig a babával, majd ülhetek láblógatva, ha már van diplomám. Összevesztünk, sokmindent vágtunk egymás fejéhez és a vége az lett, hogy májusban beszéltünk utoljára.

A párommal közben összeköltöztünk, tervezgettünk, de egyre több a súrlódás. Pl. hogy mondta, házasodjunk össze még a baba születése előtt. Én ezt nem akartam egyáltalán, mert máshogy képzeltem az esküvőt, és ezt mondtam is neki. Erre megsértődött, hogy hozzá se akarok menni, meg mindek tervezgetünk közösen, ha nekem megvan a saját tervem. Aztán ugye nő a család, nekem egy 3 ajtós kis Fiat 500-asom van. Anyukám előző autója, szóval nem egy mai darab. Mondtam, hogy kéne nekem nagyobb autó, mert most pl. így a babát a hordozóba szenvedés lesz betenni mindig, a csomagtartója is pici nagyon. Mutattam, milyeneket néztem, és kiakadt, hogy mit gondolok én, ő a fáról szedi a pénzt?! Meg hogy fogalmam sincs az értékéről, majd ha én dolgozok meg érte, akkor fogom ezt látni. Mondtam, hogy tudom hogy lenne rá, látom a bankszámláit, erre meg hogy nem fog nekem magyarázkodni, fogalmam sincs nekem semmiről, inkább csak üljek szépen a fenekemen, és ne gondolkozzak, jobban járunk. És utána mondta, hogy majd akkor szólhatok bele, mire költjük a pénzt, ha dolgozni lát. Tudja, hogy ez volt az egyik kétségem a babánál, hogy majd egyszer ilyesmit vág a fejemhez... És akkor esküdözött, hogy ő soha, meg ami az övé, az az enyém, és ezért lett hozzáférésem a számlájához is. Erre most ez. Utána elkezdtem sírni, azért kezdett el veszekedni, hogy mit hisztizek, meg hogy majd később a gyerekkel felváltva fogunk itthon sírni?! Kiskorom óta nem bírom, ha kiabálnak velem, egyszerűen nem... Most persze már lehiggadt, és jön, hogy akkor csütörtökön, vagy pénteken elmehetünk megnézni az autókat, ha szeretném és hogy nem rám volt ideges, hanem hogy a hosszúhétvégén is dolgoznia kellett, fáradt volt és elég pénzt költöttünk már a múlt héten, nem akart pénzköltésről beszélni. Csinált reggelit is, kedveskedik, de egyszerűen rosszul vagyok tőle, gyomoridegem van. Miatta feladtam a jövőmet, hogy neki gyereket szüljek. Összevesztem a szüleimmel is. Erre undorítóan beszél velem, és mindent a fejemhez vág, aztán meg annyit mond, hogy "fáradt volt". Később is lesz fáradt, akkor majd megveri az újszülött lányunkat, vagy engem? Tegnap is azt éreztem, hogy legszívesebben elmennék valahová, de mégis hova tudnék? 21 hetes terhes vagyok, nincs saját lakásom, a szüleimmel nem beszélek. Fogalmam sincs, mi a megoldás. Félek, hogy a kicsi megszületése után rosszabb lesz esetleg, és akkor méginkább megrémiszt majd a helyzet. Azt mondja, hogy mi vagyunk a mindenei, de akkor mégis hogy viselkedhet így velem?!