Kilátástalannak érzem az életem, terhesen mit csinálhatnék? Szakítanátok ebben az esetben, ilyen beszólás után?
Nem tudom hol kezdjem, leírom az alap infókat, ha van kérdésetek, válaszolok szívesen rájuk. Szóval, 18 éves koromban jöttünk össze a párommal, lassan 4 éve együtt vagyunk, 3 éve élünk együtt. Biztosnak éreztem a kapcsolatunkat nagyon... Egyetemre jártam, a szüleim támogattak anyagilag. De egyszerűen nem értették, hogy én nem vagyok arra a pályára való, amire szántak, nem szerettem a szakomat. Tavasszal kiderült, hogy babát várok, és mi a párommal nagyon örültünk, én meg is könnyebbültem, hogy egy ideig "parkolópályára" kerül az egyetem téma. A szüleim rosszul fogadták a dolgot, főleg azért, hogy mi az, hogy én az őszi félévet már el sem akarom kezdeni, és hogy majd biztos nem leszek itthon évekig a babával, majd ülhetek láblógatva, ha már van diplomám. Összevesztünk, sokmindent vágtunk egymás fejéhez és a vége az lett, hogy májusban beszéltünk utoljára.
A párommal közben összeköltöztünk, tervezgettünk, de egyre több a súrlódás. Pl. hogy mondta, házasodjunk össze még a baba születése előtt. Én ezt nem akartam egyáltalán, mert máshogy képzeltem az esküvőt, és ezt mondtam is neki. Erre megsértődött, hogy hozzá se akarok menni, meg mindek tervezgetünk közösen, ha nekem megvan a saját tervem. Aztán ugye nő a család, nekem egy 3 ajtós kis Fiat 500-asom van. Anyukám előző autója, szóval nem egy mai darab. Mondtam, hogy kéne nekem nagyobb autó, mert most pl. így a babát a hordozóba szenvedés lesz betenni mindig, a csomagtartója is pici nagyon. Mutattam, milyeneket néztem, és kiakadt, hogy mit gondolok én, ő a fáról szedi a pénzt?! Meg hogy fogalmam sincs az értékéről, majd ha én dolgozok meg érte, akkor fogom ezt látni. Mondtam, hogy tudom hogy lenne rá, látom a bankszámláit, erre meg hogy nem fog nekem magyarázkodni, fogalmam sincs nekem semmiről, inkább csak üljek szépen a fenekemen, és ne gondolkozzak, jobban járunk. És utána mondta, hogy majd akkor szólhatok bele, mire költjük a pénzt, ha dolgozni lát. Tudja, hogy ez volt az egyik kétségem a babánál, hogy majd egyszer ilyesmit vág a fejemhez... És akkor esküdözött, hogy ő soha, meg ami az övé, az az enyém, és ezért lett hozzáférésem a számlájához is. Erre most ez. Utána elkezdtem sírni, azért kezdett el veszekedni, hogy mit hisztizek, meg hogy majd később a gyerekkel felváltva fogunk itthon sírni?! Kiskorom óta nem bírom, ha kiabálnak velem, egyszerűen nem... Most persze már lehiggadt, és jön, hogy akkor csütörtökön, vagy pénteken elmehetünk megnézni az autókat, ha szeretném és hogy nem rám volt ideges, hanem hogy a hosszúhétvégén is dolgoznia kellett, fáradt volt és elég pénzt költöttünk már a múlt héten, nem akart pénzköltésről beszélni. Csinált reggelit is, kedveskedik, de egyszerűen rosszul vagyok tőle, gyomoridegem van. Miatta feladtam a jövőmet, hogy neki gyereket szüljek. Összevesztem a szüleimmel is. Erre undorítóan beszél velem, és mindent a fejemhez vág, aztán meg annyit mond, hogy "fáradt volt". Később is lesz fáradt, akkor majd megveri az újszülött lányunkat, vagy engem? Tegnap is azt éreztem, hogy legszívesebben elmennék valahová, de mégis hova tudnék? 21 hetes terhes vagyok, nincs saját lakásom, a szüleimmel nem beszélek. Fogalmam sincs, mi a megoldás. Félek, hogy a kicsi megszületése után rosszabb lesz esetleg, és akkor méginkább megrémiszt majd a helyzet. Azt mondja, hogy mi vagyunk a mindenei, de akkor mégis hogy viselkedhet így velem?!
Bocsánat kérdező, de nem értem, amit írsz:
"3 éve élünk együtt."
"Tavasszal kiderült, hogy babát várok..."
"A párommal közben összeköltöztünk"
Akkor most 3 éve éltek együtt, vagy 3 hónapja?
Az nem "együtt élés", hogy keféltek, bocs.
Miért nem védekeztetek vagy már eleve ez volt a terved? Úgy gondoltad, hogy egy terhesség majd jó kibúvó lesz a felelősség alól és majd a pasidat is magadhoz láncolhatod?
Amire építkezel jelenleg az semmilyen formában nem stabil. Teljesen össze fog dőlni és egyedül fogsz maradni egy síró babával.
Hogyhogy mit adtam fel? Konkrétan szinte mindent... Az iskolát, a szüleimmel való kapcsolatomat, az otthoni barátnőimmel a rendes barátságot, az ottani életemet. Én hordom ki a babát, megszülni is én fogom. Ez sem éppen kis munka. Én tervezem a babaszobát, én rohangálok festéket nézni, parkáttát választani. A babaholmikat is én nézem ki, mert tőle hiába kérdezem, hogy szerinte melyik, a válasz az, hogy "szerintem jó ez is, de a másik is", "legyen az, ami neked tetszik", "nem tudom, az előző is ugyanilyen volt" stb.
"Akkor most 3 éve éltek együtt, vagy 3 hónapja?"
Mikor elkezdtem az egyetemet, hozzáköltöztem. De akkor csak heti 3-4 napot voltam itt, mert csütörtökön már mentem haza a szüleimhez, és vasárnap este-hétfő reggel jöttem. Szóval az "igazi" együttélés az most jött, miután a szüleimmel megromlott a kapcsolat. Előtte pl a bőröndömből öltözködtem, nem volt külön részem a gardróbban, fürdőben, stb. Most meg "itthon vagyok" már, nem ingázom.
Már ne haragudj kérdező, de mégis TE miféle áldozatot hoztál?? Sajnáltatod itt magad, hogy ilyen áldozatot hoztál, meg olyan áldozatot hoztál és így feladtad a jövődet meg amúgy, de mégis ki a bánatos franc mondta, hogy csináltasd fel magad pénz, munka, lakás és minden nélkül?! Az ilyeneken annyira fel tudom húzni magam. Te mit adsz bele a közösbe?! A kis puncikádat és részedről letudva? Talán valaki fegyvert tartott a fejedhez, hogy szüljél a csupasz seggedre? Ugye, hogy nem!
Iszonyatosan felelőtlen és buta vagy, amiért úgy vállalat gyereket, hogy egyedül még magadat sem tudnád ellátni, nem hogy még egy gyereket!! A felelős gyerekvállalás ott kezdődik, hogy van stabil anyagi háttér arra az esetre is, ha az ember egyedül maradna!
A kocsiért való hisztid meg abszolút nonszensz! Semmi olyat nem mondott a párod, amiben ne lett volna igaza.
Nő vagyok, de az ilyen felelőtlen, buta nőket egy percig nem tud sajnálni!
Ha a gyerekvallalast aldozatvallalasnak erzi vmelyik fel, amit nagy kegyesen meghoz a masikert, az reg rossz. Meg rosszabb, ha a no erzi igy, ugyanis teny es valo h neked kell kihordani, megszulni, es te fogsz vele foglalkozni es javareszt. A parodnak az eskuvos dolognal nem vt igaza, de az autosnal nagyon is. Amugy tenyleg, milyen nagy aldozatot hoztal te meg, mikor a sulinak jo h emiatt vege, ill dolgozni sem kell most jodarabig menni?... :)
Lesz meg bajod, amikor a par hos baba mellett rajossz, hogy nincs szabadsagod... ezt viszont nem hanytorgathatod fel senkinek, egy okos no mindig maganak szul, sosem a ffinak!
Milyen áldozatot hozol? Olyasmit adtál fel, amit nem is akartál csinálni.
Ne haragudj, értem, vegyetek nagyobb kocsit, de nem kell elszállni, hogy ilyen meg olyan kocsi kell. Ha nem tudsz reálisan gondolkozni és normális kerwtek között választani, az nem az ő hibája. Úgy beszélt veled, ahogy az a szituációhoz illet. Büszke lehetsz, kisírtad a kocsit!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!