Kilátástalannak érzem az életem, terhesen mit csinálhatnék? Szakítanátok ebben az esetben, ilyen beszólás után?
Nem tudom hol kezdjem, leírom az alap infókat, ha van kérdésetek, válaszolok szívesen rájuk. Szóval, 18 éves koromban jöttünk össze a párommal, lassan 4 éve együtt vagyunk, 3 éve élünk együtt. Biztosnak éreztem a kapcsolatunkat nagyon... Egyetemre jártam, a szüleim támogattak anyagilag. De egyszerűen nem értették, hogy én nem vagyok arra a pályára való, amire szántak, nem szerettem a szakomat. Tavasszal kiderült, hogy babát várok, és mi a párommal nagyon örültünk, én meg is könnyebbültem, hogy egy ideig "parkolópályára" kerül az egyetem téma. A szüleim rosszul fogadták a dolgot, főleg azért, hogy mi az, hogy én az őszi félévet már el sem akarom kezdeni, és hogy majd biztos nem leszek itthon évekig a babával, majd ülhetek láblógatva, ha már van diplomám. Összevesztünk, sokmindent vágtunk egymás fejéhez és a vége az lett, hogy májusban beszéltünk utoljára.
A párommal közben összeköltöztünk, tervezgettünk, de egyre több a súrlódás. Pl. hogy mondta, házasodjunk össze még a baba születése előtt. Én ezt nem akartam egyáltalán, mert máshogy képzeltem az esküvőt, és ezt mondtam is neki. Erre megsértődött, hogy hozzá se akarok menni, meg mindek tervezgetünk közösen, ha nekem megvan a saját tervem. Aztán ugye nő a család, nekem egy 3 ajtós kis Fiat 500-asom van. Anyukám előző autója, szóval nem egy mai darab. Mondtam, hogy kéne nekem nagyobb autó, mert most pl. így a babát a hordozóba szenvedés lesz betenni mindig, a csomagtartója is pici nagyon. Mutattam, milyeneket néztem, és kiakadt, hogy mit gondolok én, ő a fáról szedi a pénzt?! Meg hogy fogalmam sincs az értékéről, majd ha én dolgozok meg érte, akkor fogom ezt látni. Mondtam, hogy tudom hogy lenne rá, látom a bankszámláit, erre meg hogy nem fog nekem magyarázkodni, fogalmam sincs nekem semmiről, inkább csak üljek szépen a fenekemen, és ne gondolkozzak, jobban járunk. És utána mondta, hogy majd akkor szólhatok bele, mire költjük a pénzt, ha dolgozni lát. Tudja, hogy ez volt az egyik kétségem a babánál, hogy majd egyszer ilyesmit vág a fejemhez... És akkor esküdözött, hogy ő soha, meg ami az övé, az az enyém, és ezért lett hozzáférésem a számlájához is. Erre most ez. Utána elkezdtem sírni, azért kezdett el veszekedni, hogy mit hisztizek, meg hogy majd később a gyerekkel felváltva fogunk itthon sírni?! Kiskorom óta nem bírom, ha kiabálnak velem, egyszerűen nem... Most persze már lehiggadt, és jön, hogy akkor csütörtökön, vagy pénteken elmehetünk megnézni az autókat, ha szeretném és hogy nem rám volt ideges, hanem hogy a hosszúhétvégén is dolgoznia kellett, fáradt volt és elég pénzt költöttünk már a múlt héten, nem akart pénzköltésről beszélni. Csinált reggelit is, kedveskedik, de egyszerűen rosszul vagyok tőle, gyomoridegem van. Miatta feladtam a jövőmet, hogy neki gyereket szüljek. Összevesztem a szüleimmel is. Erre undorítóan beszél velem, és mindent a fejemhez vág, aztán meg annyit mond, hogy "fáradt volt". Később is lesz fáradt, akkor majd megveri az újszülött lányunkat, vagy engem? Tegnap is azt éreztem, hogy legszívesebben elmennék valahová, de mégis hova tudnék? 21 hetes terhes vagyok, nincs saját lakásom, a szüleimmel nem beszélek. Fogalmam sincs, mi a megoldás. Félek, hogy a kicsi megszületése után rosszabb lesz esetleg, és akkor méginkább megrémiszt majd a helyzet. Azt mondja, hogy mi vagyunk a mindenei, de akkor mégis hogy viselkedhet így velem?!
Hülyeség volt összeveszni anyukádékkal és otthagyni az egyetemet. Ha csak ennyi problémád volt, hogy nem fogadták kitörő örömmel, hogy otthagytad az egyetemet, akkor tisztelettel békülj ki velük és iratkozz be. Előbbi azért, mert bizony nagy szükséged lesz még támogató nagyszülőkre, na meg hosszú távon a te viselkedésed feléjük lesz a gyerekednek is a példa a szülei felé. Utóbbit meg nagyon sokan megcsinálták már, több barátnőm is direkt "egy kosszal" babázott és diplomázott, akár többedik gyerek mellett, csak azért, mert könnyebb, mint gyerek+munka mellett...
Ne legyél ennyire kiszolgáltatva a párodnak. Lehet, hogy elképzelted, hogy ő majd eltart, te meg feminista háztartásbeli leszel, de ilyen nincs, az mindig azzal jár, hogy neki lesz több szava mindenben, te meg ezt nem fogod bírni, hiszen már most sem megy. És gyanús, hogy ő nem is szeretné, hogy csak az ő lábán álljon a családotok.
Ha meg az esküvőt nem is így tervezted, hogy a gyerek miatt legyen, mert az nem elég romantikus, akkor az miért nem gáz, hogy csak apasági nyilatkozatra születik a gyereked és hogy ha most nem vágtok bele, több évre kell halasztani? Tapasztalatom szerint egy kisgyerekes anyuka nem szebb vagy kipihentebb vagy pláne szerelmesebb, és megszervezni is ezerszer nehezebb lesz. Persze biztos, hogy valakiknek sikerült, de én csak olyanokat ismerek, akik sose jutottak el nászútra utána vagy a harmadik gyerek lett végül gyűrűhordozó.
Szerintem ne folyton az érzelmeid vizsgálgasd, hogy jajj mihez lenne kedved és mihez nem, hanem nőj fel, különben az élet fog alázatra tanítani és az sokkal keservesebb lesz.
Egyébként meg nem tudom, merre laktok, de városban teljesen felesleges autóval közlekedni, gyerekkel is, kettő meg egy családban nagyon keveseknek van (és szerintem marha nagy pazarlás meg környezetszennyezés is).
1. Szerintem biztos a párod is ideges, de ettől még nem volt szép, amiket a fejedhez vágott. Bocsáss meg neki, de értesd meg vele, hogy utolsó alkalom volt, hogy ezt eltűrted. Ha mégegyszer előfordul, akkor az nem csak kis kirohanás, hanem akkor tényleg úgy is gondolja, és akkor az értékrendjével van baj...ami szakítóok...
2. Szerintem próbálj meg te kezdeményezni a szüleidnél, és próbálj meg kibékülni velük. Hidd el, a szülők nagyon fontosan, és ők is örülni fognak az unokának. De persze, ne behódolj, hanem a saját határaidat is szabd meg.
1.Semmi olyat nem adtál fel, amit ténylegesen akartál.
2.120-130-as vérnyomás teljesen jó gyógyszer mellett.
3.Te semmi mást nem akarsz, mint eltartatni magad a pároddal. Nézz szembe az igazsággal, és ne áltass másokat.
Mit csinálnék? Hozza mennek 2 tanus eskuvon. Megbeszelnem vele h almom a szép menyasszonyi ruha, egyszer majd megujithatnank az eskut ugy is, ha mar dolgozom. :D
Minek új parketta... Stb. Kihoznam minimumbol amit lehet a babaszobaba. Nem feltétlenül jelenti h nagyon csunya, koszos holmikbol rendeznem be.
Elkezdenem az őszi félévet, ha mazlim van, akkor sok tárgyat befejezek, levizsgazom.. Sztem engedekenyebbek is a tanarok :D Msgérdeklődöm a levelezos oktatast, párommal megbeszelnem hogy szte hogy tudom majd folytatni...
Kocsi az tökéletes, hiszen ugyis 2 kocsi lesz a csaladban. Nagyobb bevásárlást együtt intézzük, amugy meg ugyis sokat setalnek.. Kocsis programokra raerunk ha fel eves lesz a pici(pl babauszas), addig eltelik 1 év, lehet spórolni masik kocsira plusz a mostanit eladod.. Sztem ha ezt így vezetned fel a parod előtt, nem lett volna semmilyen vita😏
"Az iskolát, a szüleimmel való kapcsolatomat, az otthoni barátnőimmel a rendes barátságot, az ottani életemet. Én hordom ki a babát, megszülni is én fogom. Ez sem éppen kis munka. Én tervezem a babaszobát, én rohangálok festéket nézni, parkáttát választani. A babaholmikat is én nézem ki, mert tőle hiába kérdezem, hogy szerinte melyik, a válasz az, hogy "szerintem jó ez is, de a másik is", "legyen az, ami neked tetszik", "nem tudom, az előző is ugyanilyen volt" stb."
Az iskolát úgyis abbahagytad volna, ne áltasd magad. Mellesleg az egyetem senkinek sem könnyű, én a legnehezebb szakok egyikére jártam, de nem hisztiztem ennyit.
Barátnőknek mi baja a babával? Vagy estleg ők is látják a valódi éned, azért szakították meg a kapcsolatot?
Jah és a pasik legtöbbje ilyen, az esküvői készülődést is nyűgnek fogja tekinteni, már jobb ha arra is felkészülsz
Azt írod, fogalmad sincs mi a megoldás....
Nos vagy kussolsz hátralevő életedben és tűrsz mindent, mert hülye voltál és hiú, vagy feladod azt a fene nagy büszkeségedet és hazakullogsz anyádékhoz gyerekkel.
Harmadik lehetőség számodra nincs, mivel nem vagy önálló, se diploma,se munkatapasztalat, se ész, csak egy "puttony" a hátadon... 22 évesen. Bravó!!!!
Azért mikor ilyenek írnak, mint te, eszembe jut milyen sok nő mennyivel többreviszi akár 2-3 gyerekkel is egyedülállóként, önfenntartóként. Őket sosem hallottam még picsogni, de nincs is idejük ilyenekre... Minden tiszteletem az övéké, pedig azt is tudom, hogy ők irigylésre méltóbb életet élnek, mint te fogsz bármikor. Nekik SAJÁT életük és döntéseik vannak, te posványban élsz és max. sajnálatra vagy méltó.
Kérdező,írtam volna privit de nemtudok.Én valami különc lehetek mert nem úgy olvastam a kérdésed ahogy a legtöbben.Valamiert a pasit senki nem irja hogy alpari volt,meg igért dolgokat,amiket csak a kérdező fejéhez vàgott. Tapasztaltam hasonlot en is.Nagyon sajnálom a helyzeted.Szívesen beszéltem volna veled mindenki nélkül.
28N
49.
A párja semmi különöset nem mondott, csak annyit, amit még sokszor fog hallani. A barátnőméknél is hasonló volt, neki is kényelmetlen volt dolgozni, mindig a gyerekre mutogatott. Elváltak, most is még a gyerekből él, pumpolja az exét és az anyósát. Ha nincs a gyerek, konkrétan már hajléktalan lenne. Nem tudom mi lesz vele később, ha már nem tud a lányával zsarolni senkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!