Kilátástalannak érzem az életem, terhesen mit csinálhatnék? Szakítanátok ebben az esetben, ilyen beszólás után?
Nem tudom hol kezdjem, leírom az alap infókat, ha van kérdésetek, válaszolok szívesen rájuk. Szóval, 18 éves koromban jöttünk össze a párommal, lassan 4 éve együtt vagyunk, 3 éve élünk együtt. Biztosnak éreztem a kapcsolatunkat nagyon... Egyetemre jártam, a szüleim támogattak anyagilag. De egyszerűen nem értették, hogy én nem vagyok arra a pályára való, amire szántak, nem szerettem a szakomat. Tavasszal kiderült, hogy babát várok, és mi a párommal nagyon örültünk, én meg is könnyebbültem, hogy egy ideig "parkolópályára" kerül az egyetem téma. A szüleim rosszul fogadták a dolgot, főleg azért, hogy mi az, hogy én az őszi félévet már el sem akarom kezdeni, és hogy majd biztos nem leszek itthon évekig a babával, majd ülhetek láblógatva, ha már van diplomám. Összevesztünk, sokmindent vágtunk egymás fejéhez és a vége az lett, hogy májusban beszéltünk utoljára.
A párommal közben összeköltöztünk, tervezgettünk, de egyre több a súrlódás. Pl. hogy mondta, házasodjunk össze még a baba születése előtt. Én ezt nem akartam egyáltalán, mert máshogy képzeltem az esküvőt, és ezt mondtam is neki. Erre megsértődött, hogy hozzá se akarok menni, meg mindek tervezgetünk közösen, ha nekem megvan a saját tervem. Aztán ugye nő a család, nekem egy 3 ajtós kis Fiat 500-asom van. Anyukám előző autója, szóval nem egy mai darab. Mondtam, hogy kéne nekem nagyobb autó, mert most pl. így a babát a hordozóba szenvedés lesz betenni mindig, a csomagtartója is pici nagyon. Mutattam, milyeneket néztem, és kiakadt, hogy mit gondolok én, ő a fáról szedi a pénzt?! Meg hogy fogalmam sincs az értékéről, majd ha én dolgozok meg érte, akkor fogom ezt látni. Mondtam, hogy tudom hogy lenne rá, látom a bankszámláit, erre meg hogy nem fog nekem magyarázkodni, fogalmam sincs nekem semmiről, inkább csak üljek szépen a fenekemen, és ne gondolkozzak, jobban járunk. És utána mondta, hogy majd akkor szólhatok bele, mire költjük a pénzt, ha dolgozni lát. Tudja, hogy ez volt az egyik kétségem a babánál, hogy majd egyszer ilyesmit vág a fejemhez... És akkor esküdözött, hogy ő soha, meg ami az övé, az az enyém, és ezért lett hozzáférésem a számlájához is. Erre most ez. Utána elkezdtem sírni, azért kezdett el veszekedni, hogy mit hisztizek, meg hogy majd később a gyerekkel felváltva fogunk itthon sírni?! Kiskorom óta nem bírom, ha kiabálnak velem, egyszerűen nem... Most persze már lehiggadt, és jön, hogy akkor csütörtökön, vagy pénteken elmehetünk megnézni az autókat, ha szeretném és hogy nem rám volt ideges, hanem hogy a hosszúhétvégén is dolgoznia kellett, fáradt volt és elég pénzt költöttünk már a múlt héten, nem akart pénzköltésről beszélni. Csinált reggelit is, kedveskedik, de egyszerűen rosszul vagyok tőle, gyomoridegem van. Miatta feladtam a jövőmet, hogy neki gyereket szüljek. Összevesztem a szüleimmel is. Erre undorítóan beszél velem, és mindent a fejemhez vág, aztán meg annyit mond, hogy "fáradt volt". Később is lesz fáradt, akkor majd megveri az újszülött lányunkat, vagy engem? Tegnap is azt éreztem, hogy legszívesebben elmennék valahová, de mégis hova tudnék? 21 hetes terhes vagyok, nincs saját lakásom, a szüleimmel nem beszélek. Fogalmam sincs, mi a megoldás. Félek, hogy a kicsi megszületése után rosszabb lesz esetleg, és akkor méginkább megrémiszt majd a helyzet. Azt mondja, hogy mi vagyunk a mindenei, de akkor mégis hogy viselkedhet így velem?!
"Hogyhogy mit adtam fel? Konkrétan szinte mindent... Az iskolát, a szüleimmel való kapcsolatomat, az otthoni barátnőimmel a rendes barátságot, az ottani életemet. Én hordom ki a babát, megszülni is én fogom. Ez sem éppen kis munka. Én tervezem a babaszobát, én rohangálok festéket nézni, parkáttát választani. A babaholmikat is én nézem ki, mert tőle hiába kérdezem, hogy szerinte melyik, a válasz az, hogy "szerintem jó ez is, de a másik is", "legyen az, ami neked tetszik", "nem tudom, az előző is ugyanilyen volt" stb."
Az iskolánál te döntöttél, hogy feladod, ez miatt vesztél össze a szüleiddel. Simán folytathatnád, de neeeem, te terhes vagy, nehogymá...
A baratnöiddel is a te döntésed miatt szakitottad meg a kapcsolatot, ezt sem kellett volna megtenned.
Ugyan már nők milliói szülnek nap mint nap, senki nem emeli őket piedesztára érte. Ez kb olyan természetes dolog, mint a sz.a.r.á.s...
Amugy meg ha már mindent félbehagytál az is természetes, hogy te intézd a szobát és a ruhákat egyedül, időd mint a tenger, ezért sem tudlak sajnálni.
Ha hozzá akarnál menni valóban, akkor pedig pont lekakkantanád, hogy terhes vagy, vagy sem, hozzámennél, max a lagzit elhalasztanátok jövőre, de a kis hercegnő énednek ez nem jönne be, mert gondolom nem részegedhetnel le a sárga földig.
Az egyetem nem volt jó hatással rám, 1-1 vizsgaidőszakban gyógyszer mellett 120-130 volt a vérnyomásom, folyamatos idegeskedés és szorongás volt az egész. Ja, és a vérnyomáscsökkentőt nem szedhettem volna terhesen. Gondolom a Frontin, és a Xanax sem tett volna jót a babának... A barátnőimmel nem szakítottam meg a kapcsolatot, de nyilván nem ugyanaz chaten, és FaceTimeon beszélni, mint minden héten találkozni.
Lerészegedni sem szokásom, boron és pezsgőn kívül nem szoktam inni mást, és kevés undorítóbb dolog van szerintem, mint egy részeg menyasszony.
Az utolsó hozzászólása a kérdezőnek visz mindent!
A 120-130as vérnyomásra gyógyszert szedni???? Neked ez amikor "felmegy" a pumpa???? Akkor a vérnyomásod tökéletes.
Ha hülye vagy a szakhoz, nyilván stresszes és kicsinál. Akkor nem frontin kell, hanem találj magadnak olyan szakmát, amit elbírsz végezni. Nem kapásból felcsináltatni magad,hogy hesszeljél. A fiatal éveidet is e.lb@s.zt.ad de ez egy más téma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!