Rossz dolog a bölcsőde?

A 3 gyerekből nálunk a legidősebb járt, szerette. A középsőnél nem volt rá szükség, mert terhes lettem, a kicsi emg olyan szinten alkalmatlan lett volna rá, hogy kibekkeltük GYES-en óvodáig, addigra felnőtt a feladathoz.

Szerintem is szükséges rossz, egy 2-3 évesnek semmi szüksége a napi 8 óra szocializációra, tökéletesen egészségesen felnő anyuka mellett is.

"Az első hónap nehéz volt, de mióta beszokott, a kisfiam nagyon szeret járni."

Ez az ovival is így lenne, ha nem bölcsibe ment volna, hanem egyből oviba 3 évesen. Nálunk a legtöbb olyan gyerek aki nem járt bölcsibe ugyanígy szokott be, amit leírtál - ez nem a bölcsi miatt van, hanem mert a gyerekek ilyenek. Nem lehet mindenhol olyan a beszoktatás, mint a Rogersben...

Más országokban már 1 év után viszik őket.

Be kell szoktatni és kész...

A mostani nagymama generáció számára a bölcsőde kb. a pokol. 3 évig van GYES, de a mi időnkben még meg is lehetett belőle élni. Azért is csinálták, mert kevés volt a munkahely. A nők szültek 3 gyereket, otthon voltak minimum 9 évig, aztán 45-50 évesen elmentek nyugdíjba, nem sok időre kellett nekik munkahelyet biztosítani. A marketingduma meg az volt, hogy a gyereknek 3 éves koráig az anyja mellett van a helye otthon.

Ez egyébként nem biztos, hogy így van. Vannak olyan nők, akik boldogtalanok otthon. A gyereknek is jobb, ha van egy kiegyensúlyozott anyja, akivel este együtt tölt pár boldog órát, mintha egész nap otthon van egy depis nővel. Főleg ha ehhez még anyagi gondok is járulnak.

Van aki meg otthon lenne a gyerekkel 10 éves koráig. Nem vagyunk egyformák, és nincs is ezzel semmi baj.

Nem szép dolog, hogy az anyukád emiatt lelkifurdalást akar benned kelteni. Amúgy ismerős, az én anyám is pont ugyanezt mondta.

Igen, sokat lesz beteg a gyerek. De sajnos ezzel nem tudsz mit tenni.

Mi végül nem jártunk, mert engem nem vettek vissza a munkahelyemre. De az óvodát pont 3 évesen kezdte mindkét gyerekem, és semmi gond nem volt a beszoktatással. Imádták.

Állítólag a gyerek érzi, ha az anyja ráparázik. Pláne, ha a nagymama a gyerek előtt mond ilyeneket, persze, hogy félni fog tőle. Inkább mondogasd neki, hogy ott milyen jó lesz, lesznek barátai, új játékok stb.

Nekem nagyon fontos volt, hogy a gyereknek legyen egy kb. kialakult időérzéke, mire közössegbe megy. Azaz tudja, es értse! pontosan, hogy mikor megyek érte, miért kell neki ott lenni, es hogy nem örökre megyek el. Ez 2 évesen még nagyon határeset, hogy igazán felfogja-e. Ovira pont megérik ez.

Amugy az igazi érettseg a 4 eves kor, amikor mar valóban egymassal jatszanak a gyerekek. Addig a legtobben csak egyedul jatszanak, vagy ha nem is teljesen, az még akkor sem olyan, mint egy 4-5 évesnél.

Persze ma olyan vilagban elunk, ahol a szűk családok teljesen el vannak szeparalva, es kb. tenyleg csak az intezmenyekben talalkozik mas gyerekekkel. Amig ez nem volt, es amugy is gyerekközössegben volt otthon is (nagy csalad, tesók, unokatesok, falu gyerekei), addig majdhogynem felesleges is volt meg az ovi is.

Szerintem attól függ. Ha azt veszem figyelembe, hogy tőlünk nyugatabbra 6 hét után már dolgoznak a nők és a gyerekkel babysitterek vannak, vagy bölcsibe adják, akkor ahhoz képest azért az, hogy egy másfél-2 éves gyerek bölcsibe kerül és addig otthon van az anyjával, nem olyan rossz.

Függ a család helyzetétől is. Én azt gondolom, hogy egy kisgyereknek igenis szüksége van más gyerek társaságára. Nem csak a hülyeséget sajátítják el egymástól, tudják egymást motiválni olyan dolgokban, ami egyiknek vagy másiknak nehezebben megy. Ha az otthoni légkörben ez adott, mert mondjuk vannak testvérek, vagy szoros, mindennapos kapcsolat más családokkal, akkor ott ez adott lehet eleve. Jó lehet még azoknak is, akik lakásban laknak. Ez is kimozdulás, változatosság, nem mindenki szeret mindennap játszóterezni - és itt a gyerekre gondolok, nem csak a felnőttre. Az én kisfiam például kifejezetten nem egy játszóteres típus, elég félénk, szinte már könyörögni kell, hogy másszon fel valamire, csúszdáról hallani sem akar, előbb ül bele egy kupac falevélbe nézelődni, minthogy kipróbálja a játékokat -4 éves. Így program, elfoglaltság lehet a bölcsi is, ahol érik új ingerek a gyereket. Én alapvetően nem is hiszem, hogy az átlag magyar anya olyan kiapadhatatlan szórakoztatócenter, mint ahogy itt egyesek előadják. Lehetnek ott is fejlesztő játékok, amiket anyuka esetleg nem ismer, mondókák, gyerekdalok, esetleg gyakorlatok, amiket otthon sosem tudna megtanulni. Ha van a környéken jó bölcsi, ahol foglalkoznak is a gyerekkel, akkor szerintem nem szükséges rossz, hanem kifejezetten hasznos.

Meg hát nyilván vannak azért olyan munkák, amelyek nem engedik meg, hogy anyuka gyerekenként 3 évig otthon maradjon. Ezek általában fontosabb állások, szóval annyira a társadalomnak sem indifferens, hogy vissza megy-e az az orvos dolgozni, vagy sem.