Rossz dolog a bölcsőde?

Az én lányom szerette, pedig nagyon anyás volt ( most is az 7 évesen) szerette a gyerekeket, sőt az első "szerelem" is ott szövődött... 😊

Fiam már 17, ő is szeretett járni...

Én is azt mondanám, szükséges rossz.

Én a lányom beírattam. Muszáj volt, mert a gyes az a vicc kategória.

Az első hónap nehéz volt. Minden nap sírt. De aztán megszokta, lettek barátai, örömmel ment. Sokat fejlődött.

Így nem volt bajom vele.

Viszont volt 2 kisfiú is, akik már 2.éve jártak, Ők nem tudták megszokni. Minden napjuk a sírásról szólt. Ezt én nem tudtam volna nyugodt szívvel viselni.

Vagy a helyi tiktoksztár celeb anyuka... aki 10hónaposan betette a gyereket, mert neki karriert kell építeni a szocinálmédiában.

Az ilyeneket nem értem meg. De ha apuka is anyuka is dolgozik, a gyerek is elvan napközben, akkor szerintem semmi gond nincs ezzel.

Szükséges rossz. Fél évet járt ovi előtt a kisebb gyerekem. Szerette a gondozóit, nem volt panasz sem rá, látszólag megtalalta a helyét. De azért jól mérhető volt azon, hogy mennyire is szereti, hogy minden betegség után szinte újra kellett szoktatni, mert nem akart menni. Volt olyan is, hogy otthon előre mondta, hogy ő még köhögni fog, mert akkor hazaküldik. Az ovit se szereti jobban a velünk való együttlétnél, de ott már ilyet nem csinált.

Ami baja volt a bölcsivel:

-nem tudott kivel játszani, hisz a 3 alatti korosztály 99 %-ban nem egymással, hanem egymás mellett játszik, a nevelőknek meg nyilván nem volt annyi idejük. Gyakorlatilag etettek, öltöztettek és pelenkáztak egész nap,

-keveset voltak kint. A beszoktatás idején láttam is, hogy mire felöltöztették őket, gyakorlatilag jöttek is be. 0 fok alatt egyszer se merészkedtek ki, így volt hogy hetekig bent voltak,

-kevesebb mondóka, kevesebb könyv, kevesebb olvasas, mint otthon,

=gyakorlatilag a minőségi idő hiányzott neki.

Az enyém 20hónaposan kezdett, mert 2 éves korában mentem vissza dolgozni (a gyes egy vicc, maximum gyed-et kaptam, arról "visszaesni" a gyesre hatalmas különbség. Plusz a munkahelyemen is számítottak rám, hogy megyek vissza). Szép lassan szoktattuk be, elötte is volt már nélkülem pár órákat, így mondhatni könnyen beszokott, a második héten volt egy kis visszaesés, akkor pár napig nehezebben ment be, utána már nem volt gond. Betegesebb sem volt, mint azok a 3 évesek, akik kiscsoportot kezdtek. Felváltva maradtunk otthon az apjával, amikor beteg volt, így a munkával is össjelehetett egyeztetni.

Anyukádnak mi lenne a megoldása? Gondolom dolgozni mész vissza, addig vigyáz rá? Mert ha te dolgozol akkor valahova tenni kell a gyereket, erre van a bölcsi 🤷🏼‍♀️. Vagy szitter, de az "elviszi a fizetésedet". Esetleg (nem ismerem nyilván a helyzeteteket) húzzátok össze a nadrágszíjat, hogy a kiesett pénz ne hiányozzon? Könnyű a partvonalról mondani, hogy ne add bölcsibe, de az erre van, hogy a amikor az anya visszamegy a munkahelyére a gyerek felügyelete meglegyen oldva és hozzáértő gondozok legyenek vele.

Az én lányom szerette. Nem volt olyan, hogy a hosszabb szünetek vagy betegségek után újra be kellett volna szoktatni. Rengeteget fejlődött. Rengeteget mondókáztak, énekeltek. Akkor indult be a beszéde 2 évesen, amikor elkezdte az bölcsit. A gondozók kezdték el a szobatisztaságot, megbeszéltük a stratégiát és pikk-pakk az lett. Volt rendszeres tánc foglalkozás, amire szívesen járt.

Én megsírattam, amikor el kellett jönni. Fantasztikusan jó gondozói voltak. Szerintem a konkrét gondozókon múlik, hogy milyen élmény lesz neki.

Plusz én így tudtam motivált és türelmes maradni vele - hogy 3 napot bölcsibe járt.

Szintén egy adalék - sokkal könnyebben szokott be az oviba, mint aki akkor találkozitt először közösséggel. És sokkal könnyebben szokott be a bölcsibe, mint az első bálozó kiscsoportos csoporttársai.

Anyukad gyereke, vagy a tied ? Keri, hogy ne irasd be ? Es majd akkor o fizet neked a munkahely helett, vagy mibol eltek meg ?

Mert beszelni konnyu.

Ha nem mesz vissza dolgozni csak hobbibol iratnad be, az is csak a te, es a ferjed dolga, nem a rokonsage. O mar felnevelte a gyereket, most te jossz.

Szerintem bölcsitől is függ. A nagyobb lányom nagyon szuper bölcsibe került (állami, megjegyzem), ahol a gondozók rengeteget foglalkoztak velük, mondókákat tanultak, énekeltek, táncoltak, tornáztak, voltak ilyen-olyan kézműveskedések, amikhez nyilván vagy csatlakozik a gyerek, vagy nem, de alapvetően a lehetőség megvolt gyurmázni, színezni, kirakósozni, így-úgy ragasztgatni, hajtogatni, stb. Nem győztem hazahordani a soksok alkotást :) Ott szerintem baromi jó dolga volt a gyereknek. Nagyon szerette ő is, én is. Mert oké, hogy velem itthon is eljátszottunk meg olvastam neki meg minden, de én nem vagyok egy bölcsis gondozó, sem mondókát, sem gyerekdalt nem tudok annyit, vannak itthon játékaink, nyilván, de ott mások, többféle, és a magam részéről biztos nem tudom azt a fajta intenzitást nyújtani játékban meg úgy a nap folyamán általában, amit egy (vagy több) hasonló korú energiabomba.

Viszont időközben elköltöztünk, így a kisebb lányom másik bölcsibe került. Na, erre itt azt mondom, hogy ez inkább a szükséges rossz kategória, mert hát dolgoznom kell, illetve a fent említett problémák/hiányosságaim azért továbbra is fennállnak, ugyanakkor itt azt látom, hogy inkább csak gyerekmegőrzés zajlik. Az egyik gondozónéni még csak-csak próbálkozik, itt is színezgetnek meg kézműveskednek dolgokat, de úgy különösebben a lelkesedést sem látom a dolgozókon, és bár a gyerek szívesen bent van, igazából ilyen egész napos játszóház-jellegű dolog ez neki, nem olyan, mint a nővére bölcsijében. Mondjuk azt el kell mondanom, hogy a beszédfejlődésén viszont drasztikusan látszik, hogy a többiek nem találják ki két sóhajából, hogy mire is gondolt a költő, szóval ebből a szempontból még talán ez is jó :D

Az ovival legalább meg vagyunk elégedve, meg az óvónőkkel, szóval most nagyon kampányolok, hogy a kicsi is ide kerüljön be jövőre (vegyes csoport, csak a szabad helyektől függ, hogy sikerül-e).