Akiknek autista gyermekük van mi lesz velük ha felnőnek?

Nagyon visszataszító itt pár válaszoló.. Féltékenység megy, vagy mivan?

Nyilván nem ő dönt róla, de mivel kapcsolatban van a férfivel, akinek a gyereke az ő testi épségét is veszélyezteti(meg amúgyis), joga van kérdezni és tudni, hogy mik a pasi hosszútávú tervei és az alapján dönteni, hogy benne akar-e maradni így a kapcsolatban, vagy sem. Olyan nincs, hogy valaki azt mondja, hogy "nem tudom mi lesz 5 év múlva"..

Tudnia kell, mi lesz 5 év múlva, legalábbis legyen több esetre terve.

Nyilván itt nem lehet bízni az önálló életvitelben soha. Biztosan kapnak rá GYODot, ami olyan 260 ezer forint nettó, meg Gyest, ami 30 körül van, meg cspt, ami 20 körül van.. ha szegényebbek, akkor ez is befolyásoló tényező lehet, és csak szélsőséges esetben válnának meg tőle. Normális igény a mozi, színház, étterem, nekem egyedül nevelt auti gyerek mellett is ment mindig, pedig kapcsolatom se volt. Randizni is futotta mindig, amikor akartam, és normális családok szoktak együtt mászkálni. Még autis és downos családok is! Súlyosan sérült gyerekkel nyilván nem szoktak, nem tudják hol átpelenkázni, meg nem is eszik, nem is kommunikál.. esetleg ép értelmű tolókocsis CPs gyerekeket látok néha akiknek ilyen szemmel kommunikálós gépük van és úgy beszélgetnek, de ők nem fognak törni zúzni, mert nem tudnak mozogni. Ez így nem élet, javulás nem várható, annak a gyereknek otthon kell, kezdetben délelőtt, majd délután, majd bentalvósan majd hétvégékre is bentalvósan.

Innentől kezdve ez párkapcsolati gond, a párod bizonytalan és nem mondja el a terveit. Ülj le vele megbeszélni, hogy te ebben a bizonytalanságban nem akarsz mellette maradni. Szereted és hétvégékre neked oké a súlyosan sérült kisfiú, többre nem, mert a gyereke veszélyes rád, és ő is tudja, hogy ez nem fentartható így hosszú távon, hiszen nem fog javulni a nagyfiú annyira, hogy önálló életre képes legyen. Gondoljátok át, de ha ő fel akarja áldozni az életét a gyereke ápolására, akkor ebben te nem fogsz vele tartani. Amennyiben vannak konkrét tervei hosszútávon, egyeztessetek, hogy tudd, hogy neked is megfelel-e, képes lennél-e mellette elköteleződni, nem tarthat bizonytalanságban. Azt se felejtsd el elmondani, hogy te nem tudod kezelni a gyereke testi erejét, és emlékeztesd rá, hogy ő sem mindig képes erre, a fiú pedig egyre nagyobb lesz, és NEM FOG MEGGYÓGYULNI!

24, nem arról van szó, hogy semmi köze hozzá, nyilván jogában állna tudni, hogy akkor mire számítson, dehát látja, hogy a pasi nem akar szembenézni ezzel a kérdéssel, valószínűleg pont azért, mert ő sem tudja, mi legyen, csak sodródik az árral, mert azt könnyebb, mint otthona adni a gyerekét.

Nekem van két kisfiam, ha most valamelyikükkel történne valami, ami miatt szellemileg visszamaradnának, nem tudom elképzelni, hogy otthonba adjam bármelyiket, függetlenül attól, hogy mondjuk tudnám, reálisan nézve ez lenne a megoldás hosszútávon.

Én azt gondolom, a kérdező hiába tolja a pasinak, hogy adják intézetbe a gyereket, mert ő éttermezni meg nyaralni akar, ez nem így műkődik. A pasi nem akarja ezt tenni a gyerekével láthatóan, ez jön le abból, hogy beszélni sem hajlandó a dologról, a kérdezőnek ezt kell eldöntenie, tudja-d így vállalni az életet a pasival.

Ha nem, lépjen. De attól még hiába toporzékol, hogy adják otthonba, ha a szülők nem akarják. Nem is elvárható igazából. Ha a kérdezőnek lenne gyereke, ő sem dobálozna ilyen könnyedén ezzel a dologgal.

23!

Kapok GYOD ot. 214.000Ft nettó. Nem 260...

27!

Ok. Ennyire azért nem vagyok profi benne.

28, akkor ne szólj bele.. Én tudtam, hogy ennyi.

25-nek.. gondolj bele, ez veletek MOST történne. Ők ebben élnek 8 éve. Én is egészen mást gondoltam az autista gyerekemről az elején, és mást most, 10 év múlva. Egyszerűen beleőrül egy idő után az ember, ha sérült gyereket gondoz és minden pillanatban maga elé helyezi. Arra azért kíváncsi lennék, hogy apuka éjjel-nappal otthon van-e vele, vagy a nagyszülők nevelik a fiút, esetleg valaki mást talált mindig, akivel megoszthatta a terhet, de engem teljesen felemésztett, és az összes anyuka kicsit megzakkan, akinek ilyen mentális és fizikai terhelést kell kibírnia. Nem túl nyerő, ha le kell fogni a gyereked gyakran, illetve ha a gyerek ellenséges veled random, sehova nem illik be, mindenhonnan kinéznek, nincs nyugodt pár perced. Tényleg, megviseli az embert, mert extrém stressz 10 évig. Az elején még elmegy, de az idő.. fontos tényező. Főleg, ha felfogod, hogy ez a gyereked érdeke is, nem csak a tiéd, és meg kell érte erőltetned magad, akkor is, ha nehéz. 8 év után erre már képes sok szülő.

Ha az enyém most elkapna valami agyhártyagyulladást és lezombulna, én is szenvednék mellette és gyászolnám 1 évig legalább, talán picit tovább is, de 8 évig?! Ráadásul feleslegesen, mert fel sem fogná a külvilágot.

Nehéz, de muszáj az otthon még pubertás előtt, hogy be tudjon szokni, mielőtt igazán beindulnak a hormonok. Kiskamaszként még úgy-ahogy működne a dolog.

A kérdező semmit sem csinál rosszul, és gondolom nem ő akarja berakni otthonba(még ha látja is, hogy az jó ötlet), csak kíváncsi, hogy a párja mivel tervez, mert ha nem fogja otthonba rakni pár éven belül, nem maradna vele. Tök érthető, én sem maradnék ilyen emberrel, akinek én nevelem éjjel nappal a veszélyes gyerekét, és pelenkázom szőrösen..

Én megértem az apukát. Nem könnyű "lemondani" a gyerekedről. Én sem tudnám egyik gyerekemet se beadni. Valószínű én is kerülném a témát. Maga a tudat, hogy nem lehet veled minden egyes nap borzasztó. Gondolom neked nincs gyereked és fogalmad sincs, hogy milyen az igazi kötődés.

Nyílván igazuk van azoknak akik megis indokolták, hogy miért kell beadni, de ez nem könnyű döntés.