Miért fél sok szülő az óvodás betegségektől?

Én nem félek a betegségektől, bár őszintén egy száj,köröm nem hiányzik vagy egy hasmenős, hányós betegség. Ettől függetlenül, mivel én magam sem megyek dolgozni úgy, hogy a taknyam, nyálam egybefolyik úgy a gyereket se viszem. Ahogy akkor se viszem ha még javában majd kiköhögi a tüdejét, mert tudom hogy baromira zavarná az alvását a többi gyereknek.

Amúgy 1x vittem maradványtünettel oviba(orvos nem adott rá tovább papírt) akkor pld 1 héttel később már tüdőgyulladással voltunk kórházba ,mert rászedett valamit és így járt.Persze a te elméleted szerint, hurrá edződik meg minden.De szerintem meg marhára nem érte meg!

És igen. Engem pld zavar, mikor Pirike kislánya,kisfia taknyát ,nyálát egybefolyatva jön oviba, mert nekem is van munkahelyem, nem csak neki! Én bírom tiszteletben tartani hogy neki is van és míg nincs olyan állapotban a gyerek addig nem viszem, ezzel elvileg megakadályozom, hogy ő kelljen otthon maradni a cukorborsójával.Elvárnám a többi szülőtől is hogy így tegyen.És akkor lehet nem kellene 1-2 hetente táppénzezni.Senkinek.

De hát ez a fajta gondolkodás tudom hibás, mert le kell carni mindenkit és tolni a gyerekbe a gyógyszert meg mellette hordani az oviba, mert nem is beteg.Merthogy nálunk ez rendszeres.

Én azt nem értem inkább, miért a farsang köré épül az egész. Mert ha anyuka félti a munkáját, az meg van értve, más is. De a farsang hiányába ne akarjon már valaki belerokkanni anyukaként. Lehet, a gyerek nem is éli meg akkora veszteségként, mint az anyja. Tavaly az én gyerekemmel kimaradtunk a kiscsoportos anyák napjáról. Még mondta is az óvónő, hogy arra a napra rendbe kéne hozni. Dehát hogy, ha egyszer beteg?

Ezer módja van egy gyerek szórakoztatásának. Városi farsangi rendezvény, otthoni buli, akinek ennyire fontos a farsang, legyen kreatív.

Az a vicces ebben a parttalan vitában, hogy igazából mindkét oldal ugyanazért fúj a másikra, tök jogosan. Mert aki maradványtünetekkel beviszi, az is általában azért viszi be, mert munkahelye van, és nem stimmel az egy hét ovi, két hét otthon felállás, amiből egy hét kuckucolás, közben a gyerek lebontja a házat, de hát oviban meg csúnyán néznek. Aki fél a betegségektől, az meg szintén nem akar otthon ülni hetekig. Iskolában megy egyébként le is marad a gyerek, ha sokat hiányzik, ez egy plusz ok.

Ezért most a sárga földbe leszek pontozva, de a legtöbb esetben a takonykór már egy-két nappal a tünetek előtt fertőz, és az első pár napig fertőz igazán. A végén közel sem annyira. Tehát ha kell, akkor lefertőzi a gyerek a fél óvodai csoportot alapból még mielőtt bármi baja lenne. Én tudom magamról, hogy mielőtt nagy ritkán beteg leszek, a betegség előtti nap már a nyálkahártyáim "nem olyanok", és minden bajom van. Tuti hogy olyankor már szórom a jóistent is a levegőben. A gyerekeim ugyanezek, előtte való nap már gyanús a viselkedésük, biztos hogy ilyenkor fertőzőek. Szóval ebből a szempontból felesleges egymást gyűlölni, mert a körbefertőzéshez egyáltalán nem kell a látványos betegség. Ha már haragudni kell, akkor inkább haragszom azért, hogy helyben annyira nincs óvodai férőhely, hogy másfélszer annyian vannak mint az adott területen lehetne. Ha tömve vannak az oviban, nem kell csodálkozni hogy az egyik tüsszent a sarokban, és másnap a fél csoport beteg.

Egyértelmű, ha egy gyerek lázas, megy a hasa, hány, nagyon köhög és rossz a közérzete, akkor ne menjen az ovi/suli közelébe sem. De a covid alatt mind az intézményi dolgozók, mind a többi szülő rákapott a kétszer köhint a gyerek, akkor ne hozza be felállása, ami pont annyira nonszensz, ahogy a lázas gyerek bekúpozva oviba küldée.

Nem tudom erre mi lenne a megoldás, nekem igazából mindegy mert otthon lévő nagymama intézi a gyerekeimet ilyen esetben ha kell, így nem esem ki a munkából beteg gyerek miatt komolyabban, felőlem lehet otthon hetekig, de akinek a megélhetése bármelyik oldalról ezen függ... Annak ez óriási gond.

A munka szempont mellett, ami elég releváns mert a lányom most 4 hét alatt 2 napot jár(t) óviba, hozzátenném, hogy szerintem az immunrendszerét sztori önellátás.

Egy ponton túl át újabb és újabb fertőzésektől csak az immunrendszer leterheltsége és a szövődmények kockázata nő. Ha sosem tud meggyógyulni vki mert mindig újrafertőződik, attól nem lesz egészségesebb a szervezete. Attól sem, ha súlyosabb nála egy betegség lefolyása.

Ráadásul a kórokozók jelentős része nem hagy maga után tartós védettséget (pl kez-láb-szájbet).

Amennyi kórokozó kell az immunrendszernek, azt egy átlagos kisközössegben való átlagos családi és közösségi létezés alatt összeszedi a gyerek.

Az hogy 30an 10 bacit, vírust köpnek rá, az sajnálatos. Túl nagyok az óvis csoportok és a mai ingázó + gyerekprogramdömpinges életmód mellett nem csengenek le helyileg a kisebb járványok, hanem folyton közbenjár egy csokor kórokozó.

Mondjuk erre szerintem kéne valami jogszabály, hogy a szülőknek tájékoztatást kelljen adniuk az óvónőknek minden szedett gyógyszerről, és ha nem teszi, akkor elbocsáthassák a gyereket vagy bírságot kelljen fizetni a szülőnek vagy hasonló, mert ez tényleg nonszensz, hogy a óvónő nem tudja, hogy mit adtak a gyereknek reggel.

Ha tényleg súlyos a helyzet, simán lehet, hogy túl is adagolják a lázcsillapítót. Egy egészséges gyereknek nem kell gyógyszer egy beteg gyereknek meg semmi keresnivalója az oviban.

Mondjuk mert haza hozza a 4 honapos húganak. Hiába viszem be egészségesen ha mar amikor belepunk az óvodába az első szembe jövő gyerek úgy kohog h majdnem össze hanyja magát.

Nem túl kellemes egy 8 hetes babaval bent lenni a korhazba napokat RSV-vel, amikor a tesó is itthon van dogrovason az óvodából haza hozott szenny miatt.