Ha egy szobában vagytok az újszülöttel, ott apukát nem zavarja az éjszakai többszöri felkelés/sírás?
Most várjuk az első babánkat és nem tudjuk, mi lenne a legjobb megoldás. A gyerekszobák a ház túlsó végében vannak, ahhoz elég messze, hogy macerás legyen folyton átmenni, talán meg sem hallanám a kicsi nyöszörgését
Na meg őszinte leszek, amúgy is jobban szeretném, ha az első pár hónapban velem lenne, nem a ház túlsó végében...
Szóval elvileg a mi szobánkban lesz a kiságy, viszont sokat gondolkosom rajta, nem fogja-e zavarni a férjemet, ha éjszaka esetleg többször felkel a baba és sír? Elég éber alvó, minden kis neszre képesy felkelni, és nem szeretném, hogy a munkahelyén állandóan hulla legyen, mert a fél èjszakán át fent van.
Nálatok ez hogy műkődik?
15tel ertek egyet! Ez az emancipnci duma, a „ nem besegit, hanem kiveszi a reszet“ szoveggel... ettol egnek all a hajam kb :D
Ez nem azt jelenti h a ferjnek semmi dolga a gyerekkel, de azert ne keltegessuk mar ejjel, mikor masnap x orat fog lehuzni meloban... az is mas ha szabin van vagy hetvege van, de azert nagyreszt az ejszakazas- tetszik, nem tetszik- az anya dolga.
Mi megpróbáltunk először mind egy szobában aludni. Nagyágy mellett a babaágy, az én oldalamon. Az első pár hét brutális volt, előfordultak 2-3 óráig tartó üvöltések is, gondolom a hasa fájt a kicsinek, legalábbis mindenki ezzel jött. Ilyenkor a férjem akkor is felébredt volna, és jött volna segíteni, ha a másik szobában aludt volna, mert ott is tisztán hallatszott. Tehát ezekben az időkben mindketten hullák voltunk, esélyünk sem volt másra.
Aztán ez szelídült, de még egy évig volt éjszakánként 3-5 ébresztő, szoptatás, csak már kitartó üvöltés nélkül. Aztán már csak egy ébresztő, szoptatás nélkül. Most lesz kétéves, és most tartunk ott, hogy kezdi teljesen általudni az éjszakákat.
A férjem az első hetek közben úgy döntött, inkább átköltözik a másik szobába, így amikor nem sírt nagyon a baba, akkor ő tudott aludni. Nem bántam. Úgy voltam vele, hogy én megengedhetem magamnak, hogy a nappalt fél aggyal, zombi üzemmódban csináljam végig (akármilyen állapotban voltam, képtelen voltam nappal aludni, de kegyetlenül semmire nem voltam jó), ő viszont nem engedheti ezt meg magának a munkahelyén. Tehát éjjel főleg én szívok, cserébe enyém a kényelmes ágy, övé a szűkös vacak kanapé, és természetesen mikor itthon van, ő is biztosít nekem pihenőidőt. Éjjel, ha nem volt hasfájás, csak szopni kelt fel a kicsi, abban úgysem tudott volna mit segíteni. Felébredt, szopott, a végére elaludt, visszatettem. Ezért kár az apukának is felébredni, mit csináljon vele?
Végül kb másfél év után költözött vissza hozzánk apa... De ahogy elnézem, hamarabb is jöhetett volna, mert egy kis nyöszörgésre, halk visításra nem kel fel.
Szerintem a férjed alvókájától és a baba sírósságától, hangerejétől függ, ki kell próbálni, ki kell tapasztalni, hogy működik-e nálatok az együttalvás. Próbálkozzatok egy kicsit, hátha tud aludni így is, és ha aztán azt mondja, ezt nem lehet megszokni, akkor költözzetek külön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!