Ha egy szobában vagytok az újszülöttel, ott apukát nem zavarja az éjszakai többszöri felkelés/sírás?

De "zavarta", ennek pozitív hozadékaként ő is kelt és segített a visszaaltatásban (anyatejesnél is, mert nem mindig aludt vissza a

szoptatástól). Egyébként jellemzően felváltva éjszakáztunk. Ha bármelyikünk annyira hulla volt, akkor átment a másik szobába.

Jöhet a nulla: köztünk aludt a baba. Illetve eleinte én aludtam középen.

Így nem volt sírás. Mikor mocorgott, közelebb bujt, ha akart, cicizett, nem vártam meg, amíg ordít. A végén én se mindig keltem fel arra, hogy kiszolgálja magát. 🤣 Félálomban a baba is, én is, percek alatt visszaaludtunk. Apuka semmit se észlelt ebből.

Később középre költözött a totyogós, neki apa és anya közelsége is kellett. Az anyatejes időszak után voltak hetek, mikor inkább apa. Ennek annyi lett a hozadéka, hogy apa jobban sajnálta, hogy végre saját ágyban alszik. Akkor felkelt párszor este megnézni, minden rendben van-e.

Külön szobában van a baba, ha úgy alakult volna, akkor én költöztem volna át. Szép dolog a besegítés, de hetekig óránként ment a műsor, négy műszakos munkarenddel és napi másfél óra vezetéssel nagyon nem erőltettem ezt. Én le tudok feküdni napközben, ő nem. Az pedig illúzió, hogy üvöltő gyerek mellett kialussza magát. Ha nem is tudatosul, de felriad.

Egyik barátnőm férje sebész, az első hónap éjszakázásai után majdnem visszafordíthatatlan hülyeséget csinált bekómálva, ez nem játék...

Nalunk külön szoba lett az első perctől, amiben van egy kihuzhatós kanapé.

Mivel nem tudtuk mi sem, milyenek lesznek az éjszakák, de így lett lehetőség hogy én ott aludhassak.

Végül miután hazajottunk 3,5 hós koráig mindketten vele aludtunk.

Addig 2-3x kelt a lányom.

Nem zavarta apát, volt hogy felkelt ő is, mert nekem fejem is kellett hajnalban es segített addig, tisztába rakta, visszaaltatta.

Utana visszatértünk a hálóba. 1-2re csökkent az ébredés, majd 1-re.

Általában én mentem át, de volt, hogy ő.

Összesegeben tehát nem zavarta.