Ti aggódnátok emiatt? Akinek ilyen habitusú volt a babája, milyen gyerekké cseperedett?
Enyhén szólva is antimatrica a kisfiam.
2) Picurka korában hogyha sírt és magamhoz öleltem, csak még jobban sírt, a hordozón kívül abszolút nem nyugtatta meg a testkontaktus.
2) Nagyon szerettem volna együtt aludni, de ő egyszerűen nem tudott úgy normálisan aludni... amióta külön szobába tettük, húzza a lóbőrt reggelig.
3) 3 hetes kora óta vigyáz rá anyukám néhány órára - ilyenkor észre se veszi, hogy elmentem. Örül nekem ha megjövök, de 7 hónaposan eddig jelét se mutatta a szeparációs szorongásnak.
4) Nemrég elkezdett kúszni és ez olyan szinten leköti, hogy délelőtt akár másfél órán keresztül elvan a játékaival, egyáltalán nem az a típus akit nonstop szórakoztatni kell.
5) Akárki, de szó szerint akárki kézbe veheti (már ha megengedem...), nem fél, nem sír, mindenkire vigyorog mint a vadalma. Ha nem lát ilyen helyzetben (mert mondjuk kimegyek vecere egy baráti összejövetelen), meg se nyikkan miattam. Hosszabban ezt nyilván nem próbáltam..
Ugye ez normális? Ugye ő csak egy ilyen habitusú kicsi emberke? Szemkontaktust teremt, hosszan tart, vigyorog, nevetgél, mindent érdekli, akárhová megyünk vele soha nem sír.
(Soha nem hagytam sírni, igény szerint szoptattam kivéve amikor anyu volt vele és lefejt tejet kapott)
válasza:
válasza: válasza:Az én fiam is hasonló volt. Ő néha azért bújt, de általában nem magától. Időnként "kiharcoltam" egy ölelést.
Ma töltötte a 27. életévét. Ki merem jelenteni, hogy nem autista. Értelmes, felelősségteljes, dolgozó fiatalember, már nem lakik itthon, hetente jön és jókat szoktunk beszélgetni. Most sem az az ölelkezős fajta, de a húgait azért megszeretgeti.
Ő még nem igény szerint volt szoptatva, születése után kezdett jobban "divatba" jönni (nem is tudtam sokáig, sajnos); néha hagytam sírni, de mindig ott voltam, csak nem kapkodtam fel.
Egyszerűen ilyen a jellemük, nyugi!
Annyira kedvesek vagytok, nagyon köszönöm!
Aki azt írta, hogy az a titkos vágya, hogy összebújva alhasson vele azt aaaaaannnnnnyira megértem! Ugyanez! Amikor a kisfiam még csak gondolat volt, vettem neki egy plüss barikát, hogy majd az szolgáljon anyapótló rongyinak. Nos....... jelenleg én alszom a barikával, ő lett a babapótló rongyi anyának 😂😂
válasza:De aranyos vagy 😊
Mi fordítva vagyunk. Annyira anyás, hogy az valami hihetetlen. Néha rossz, nem igazán birok elmenni a boltba sem (ha apu vigyáz rá) mert rájön, hogy nem vagyok ott és nem hajlandó az apjánál enni. Addig sír még haza nem érek és meg nem etetem. Pedig tápszeres. Apuka délután 5ig dolgozik, főzni úgy főzök, hogy magamra kötöm, ha olyant csinálok bele teszem a járókába és szaladgálok hozzá. Játszani is csak úgy játszik ha mellette vagyok egyfolytában.
Mosogatni este 11-kor szoktam mikor elaltatom 😂 De aludni sem alszik el az apjánál még véletlenül sem! Magamra teszem, ringatom, simogatom legalább addig pihenek egy kicsit.
Mikor megszületett egyáltalán nem érdekeltem mintha nem is én szültem volna, anyukámat imádta. Bevallom féltékeny is voltam és mindig azt mondtam mikor lesz már másképp...
Hát megkaptam 😂 Hidd el ez sem a legjobb 😂
válasza:Mintha a kisfiamat írtad volna le. Ő is ugyan ilyen volt, kb én annyit számítottam neki hogy pelus csere meg játszópajti, ha megakartam, ölelni puszilni menekült :D javult a helyzet azóta de mi sem aludtunk soha együtt max mikor beteg volt akkor. De akkor is én a fotelben ő az ágyában.
Annyira rossz hogy nem volt összebújós simizős alvás. Ezek helyett van közös legózás, társas és filmezés.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!