Más hogy bírja ezt a mindennapos rutint? Én néha már úgy érzem, hogy begolyózok. Más hogy van ezzel? Honnan vesztek minden naphoz erőt és energiát?

Ismerős a helyzet. Van olyan, hogy el sem bírom képzelni mit találjak ki egy-egy napra, hogy ne legyen unalmas.

Aztán valahogy mindig eltelik a nap.

A férjem elmegy dolgozni reggel, hazajön este és mindig minden ugyanúgy van. A nagy esemény az életünkben, ha elmegyünk nagybevásárlást csinálni, de lassan ez már luxus lesz, mert alig van sokszor pénzünk.

Jogsim nincs, falun lakunk és azt hiszem, ha nem lenne két utcával arrébb egy ugyanilyen unatkozó anyuka már rég begolyóztam volna.

Félre ne értsetek, imádom a fiacskámat, élvezek minden percet vele, de jó lenne néha felnőttek között lenni.

Nálunk első perctől kezdve segítség nélkül működnek a dolgok, esélyem nem lenne másra bízni a gyereket.

De van, hogy belegondolok, hogy mennyire fog hiányozni ez a sok együtt töltött idő, ha már ovis lesz a drágám és én dolgozni fogok.

Sokszor én is kivagyok.Aminek örülök, az a napsütés.Reggel kimegyünk a kertbe locsolni, nézni a cicákat, átkukkantunk a szomszéd kiscsaj otthon van-e stb.Elmegyünk utána a boltba.Kis faluban lakunk, úgyhogy útközben mindig megállunk beszégetni.Hát vagy egy órát is eltart a 300 méteres út:)Késő délután is nagyon sokat kint vagyunk.

Ezt csakis az időjárás miatt tehetjük meg.Ha rossz lenne, tuti depis lennék még jobban.

A munkahelyemen gyerekekkel foglalkoztam, úgyhogy nincs túl nagy változás az életemben.Annyi, hogy őt igazán imádom.

Igaz, monotonok tudnak lenni a napok, de próbálok ellene tenni.Mindig kitalálok valamit.Barátnőt hívni egész napra a babájával együtt, dekorációt csinálni a babaszobánkba, unokatesókat invitálni játszani (vagy mi megyünk).A lényeg, hogy a köv. nap egy picivel eltérjen az előzőtől.

Szia!

Szintén abban a cipőben járok, mint te...

2 gyerekes anyuka vagyok, néha az idegösszeomlás szélén állok. Nálunk az a baj, hogy ahol lakunk, nincs semmi kikapcsolódási lehetőség. Se játszótér, se egy rendes bolt, se semmi. Nincs hova eljárnunk. Emiatt itthon vagyunk. Kertes ház, de a társaság nekem nagyon hiányzik. Nincs kihez szólni, nincs kivel értelmesen beszélgetni. Férjem dolgozik, ha hazajön amit tud segít, de nekem inkább a kikapcsolódásra lenne szükségem, nem a háztartási segítségre.

Nekem egy kikapcs jut, a NET,de már azt is kezdem unni...

Hetente-kéthetente kiborulok, mert annyi feszültség gyűlik bennem össze.

Imádom a gyerekeimet, de néha sok... Velük azért értelmesen még nem lehet beszélgetni. A kicsi most lesz 7 hós, a nagy 27 hós.