Néha úgy elfáradok a mindennapos, monoton teendők mellett. Ki, hogy van ezzel?

Jó anya vagy. Fáradt jó anya. Majd jön a tavasz!

(Ma nekem is ilyen napom van. 2 gyerekes anyuka)

Csatlakozom...Bennem is hasonló érzések kavarognak,bár még csak egy babám van. Olyan lelkiismeret furdalást érzek,amikor az jut eszembe,hogy milyen jól esne egy kis egyedüllét néha,amikor én egyedül rendelkezhetem az időmmel.Persze,ilyen már nem lesz mostanában. Aztán ránézek a kicsi fiamra,és visszazökkenek,hiszen már el sem tudnám képzelni nélküle az életem,és olyan gyorsan felnőnek,akkor meg majd ezt az időt sírjuk vissza...

A lényeg a lényeg, együttérzek veled és mindannyian vagyunk így néha...de egy másik pillanatban pedig már újra mi vagyunk a világ legboldogabb ANYUKÁI:)

nem akarom megismételni az előttem szólókat, de persze, hogy néha ezt érezzük, és elfáradunk. Biztos, hogy anyának lenni a legszebb "szakma", de a legfárasztóbb is. én már 4 órában dolgozom 1 éves lányom mellett, így kicsit pörgősebb lett az életem, több mindennel foglalkozom, és ugyan elfáradok estére, de végre kimozdulok, rendes ruhát veszek fel, figyelek a hajamra, egy kis laza smink, és máris jobban érzem magam.

a tél viszont így is megvisel, egyébként is utálom, addig élveztem csak, amíg volt egy kis hó, és kipróbálhattuk a szánkót. szerintem már mindenki vágyik a jó időre, a napsütésre, ez majd kizökkent a monoton szürke napokból bennünket.

megértem, hogy időnként szeretnél egyedül lenni, lehet, hogy én ezért szoktam vissza a cigire, ha rágyújtok az erkélyen, akkor kicsit bambulhatok:-)

ne legyen lelkiismeretfurdalásod! emberből vagyunk mi is, szülőnek lenni nagy kihívás, folyamatos figyelem, koncentráció még akkor is ha alszik az a gyerek, vagy ha éppen más vigyáz rá, mindent hozzájuk igazítunk, és amíg kicsik folyamatosan változnak a napi szükségletek, alig lehet követni. én pl. attól borulok ki, amikor megszokok valami rendszert, és akkor jön egy fejlődési fokozat, és minden felborul, a "hozzászokást" lehet újrakezdeni.