Más hogy bírja ezt a mindennapos rutint? Én néha már úgy érzem, hogy begolyózok. Más hogy van ezzel? Honnan vesztek minden naphoz erőt és energiát?

Ne ülj otthon minden nap mert abba tényleg bele lehet golyózni, nekem még csak 1 gyerkőc van, igaz az utolsó pillanatig futkostam a terhességem alatt, napi min 200 km.-ert mentem, így egy darabig jól esett a nyugi, de ha elegem van irány a világ. Baba a babakocsiba és bejárjuk a várost, vagy be a kocsiba és irány valahová. Szeretnémk 2.-at is nem tudom, hogy lesz kivitelezhető, de biztos megoldom valahogy. Szerencsém van mert végigaludja az éjszakát este előkészítem a másnapi kajához valókat+takarítás fele a többi reggel, vagy de. utánna nyomás.

Nekem lenne segítségem, de soha senkitől nem kértem még semmit és remélem nem is leszek soha rászorulva, mert szeretek mindent egyedül intézni. Mi 3-an vagyunk testvérek Anyám soha nem passzolt le sehova, Ő sem golyózott be, de attól szeretjük a nagyit is. Én úgy vagyok vele, hogy ezt én vállaltam nekem kell megoldani, és nagyon utálnám magam ha ez nem menne.

Hűűű, én már nagyooooooooon kivagyok!

4. éve vagyok itthon és néha annyira borzasztónak érzem a helyzetet, hogy legszívesebben lelépnék itthonról pár napra!

Pedig nem is olyan szörnyűek a gyerekeim, a nagy fiam 3 és fél éves, nagyon ügyes, tök jól elvan, a pici fiam 8 hós, de ő is olyan nyugodt, nem kell őket minden percben foglalkoztatni, tehát azért jut egy kis időm magamra is, de mégis néha úúúúúúgy befordulok!

Egész nap feszült vagyok, mert ha a gyerekekkel foglalkozom, akkor nem jut idő a háztartásra és a főzésre, ha meg ez utóbbiakkal foglalkozom, akkor meg lelkiismeret furdalásom van, hogy miért nem a kicsikkel játszom inkább. Aztán meg persze akkor is, amikor leülök a gép elé egy picit kikapcsolódni...

Ráadásul a párom nem ért meg, azt hiszi, hogy az itthonlét a gyerekekkel csupa móka és kacagás, nem érti mitől fáradok el...

Úgy irigylem azokat a nőket, akik az igazi önfeláldozó anyukák tudnak lenni :(

16:07-es vagyok.

Amúgy attól teljesen kikapcsolódom és feltöltődöm, ha pár órát távol tudok lenni otthonról, pl. találkozom vmelyik barátnőmmel vagy a húgommal, vagy elmegyek vásárolni.

Már nagyon várom a szeptembert, akkor befejezem végre azt a sulit, amit felfüggesztettem a pici születése miatt, és akkor hetente 2x 5 órát megint felnőttek között leszek! Juhhééééé :))))

áh én is a megőrülés határán vagyok enyém hiperaktív...

és el se tudok soha sehova menni, senki se segít, tanulni is itthon tanulok kevés sikerrel... pedig eleinte gondoltam, h na most lesz időm újra elkezdeni...

Szombat délelőttönként apára van bízva a gyerek, én meg alszom. És esténként is szoktam kérni szabad órákat, amikor nem érdekel, mit csinál vele, csak foglalja le, én meg elmerülök a fürdőkádban. Anyósomtól is elfogadom az ilyen irányú segítséget. (Inkább ezt, mint a házimunkát, mert azt még egyszer meg kell utána csinálni.)

Kell a szabadidő nekem is. Pihenés nélkül hogy működjön az ember hatékonyan?