Akiknél van nagymama, szokott néha segíteni gyerekkel játszani, sétálni, vagy anyagilag?
20 hónapos a gyerekem és az én szüleim ezalatt a 20 hónap alatt kettő alkalommal látogattak meg minket. Ha mi nem mennénk néha, akkor nem is látnák az unokájukat.
(Van autójuk stb, kettő is)
Emellett soha egy szóval nem kérdeztek meg, hogy tudnak e segíteni valamiben.
Most azon megy a ,,balhé ,, hogy mi sajnos nem tudunk menni a hónapban, mert elromlott az autó aminek a javítása 50 ezer volt, a gyereknek kellett új cipő, mert kinőtte a régit, és a hónapban esedékes egy fizetős védőoltás.
Azóta én vagyok a szar ember, az nem számít, hogy ők 20 hónap alatt kettő alkalommal voltak kíváncsiak ránk.
Anyósék ugyan ez. Soha semmi. Még egy tálca sütit sem hozott, amikor megszületett az unokája és kijöttem a kórházból.
Hogy lesz így szép emléke a gyermekemnek a nagyszüleiről?
Másnál is van így?
Anyuék kb 1 hónapban egyszer jönnek.Mi is kb 1 alkalommal megyünk így nagyjából minden második hétvégén látja a nagyszüleit.A szüleim még dolgoznak és azért 300km-re laknak.Így mondjuk hétköznap ez az átugrottam segítek nincs, de igazából nem is igénylem.Azt is megértem, hogy egy-egy hétvégét magukban pihennek, mert elfáradnak.Anyagilag azóta se támogattak, hogy dolgozni kezdem, de nem is voltam soha rászorulva szerencsére.
Párom apukája meghalt az anyukája is elég idős őt meg sajnos a gyerek nem fogadja el semennyire.De őt is látja azért kb 1 egy alkalommal mikor elmegyünk meglátogatni.Ő is 400km-re él tőlünk.
Remélem ha nyugdíjasok lesznek anyuék akkor egy egy hétre nyáron el tud menni hozzájuk a lányom és akkor szerintem jó emlékeket gyűjt ,mert nekem is jó gyerekkorom volt és láthatóan szeretik az unokájukat.Valószínűleg ha naponta találkoznának jól elkapatnák.
A szüleim mindig vigyáznak rá, ha kérem, örömmel teszik. Anyagilag szóba sem került soha, hogy segítsenek, ezt nem is kérném, és nincs is rá szükség szerencsére. Ha nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk, biztos segítenének. (De ilyen ne legyen.)
Egyébként nálunk is inkább mi megyünk, mint ők jönnek. És ha nem kérem, maguktól nem viszik az unokájukat. Úgyis tudják, hogy ha kell, szólok.
Mi borzasztó szerencsések vagyunk,és minden nap hálás is vagyok annak hogy ilyen nagyszülőket kapott a lányunk.
Mind az én szüleim,mind anyósomék,heti szinten csinálnak programot az unokájukkal. Ez vagy játszóház,vagy fürdőzés, biciklizés,séta,játszótér.Van hogy haza se hozzák,ott alszik,reggel viszik oviba.Nyáron mindkét nagyszülőnél tölt egy-egy hetet. Viszik magukkal nyaralni is. Minden héten kap tőlük valamit,ha együtt vannak, játékot, matricát, kifestőt stb. Anyagilag pedig ugy szokták,ha névnap,szülinap bármi van, nekem adják ide a pénzt hogy vegyek amit kell a gyereknek,hasznosat, bár nem szorulunk rá, jol esik hogy gondolnak erre is.
6 éves a lányunk és már most csodás emlékei vannak a nagyszülőkkel,bízom benne hogy ez csak gyülni fog.
Nem lehet okom panaszra.
Anyukámék még aktiv dolgozok és munkán kivül is sok programjuk van, igy sajnos kevesebbszer tudnak unokázni mint ahányszor szeretnének. Havi 1-2 alkalommal viszik el hétvégére a gyereket, olyankor ott is alszik, jönnek mennek mindenfele. Illetve ha párommal elmennénk vhova kettesben, akkor nálunk vigyáz anyukám a lányunkra, ez kb kéthavonta 1 este.
Anyosom idös, nyugdijas. Ö ráérne unokázni viszont már nem nagyon birja, ha muszáj vmit elintéznem és máshogy nem tudom megoldani akkor megkérem h jöjjön át pár orára, kb hétheternte 1szer...de nem az a nagyi-tipus, hiába vigyáz a gyerekre,semmit nem tud rola, nem érdeklik a szokásai, h mit szeret játszani stb...életben tartja mig nem vagyok itt és ennyi. Ha nem hivom akkor viszont magátol nem jön és nem érdeklödik felölünk...
Nem véletlen h anyosommal nem szeret lenni a gyerek, anyukámmal meg imád..
Bár már nagyobb a gyerek (márciusban 3 éves), de segít anyukám szeptember óta sokat. Nevelőtanár vagyok, 14:30-tól dolgozok 19-ig, 21-ig, mikor hogy. Van, hogy 22-ig vagyok.
Màsik városból jár át, egy alkalomra 2000Ft-ot adunk neki benzinre,havonta szoktuk fizetni.
Apróságot szokott hozni anyukàm a kislányomnak. Nem várok el drága dolgokat,anyukám már nyugdíjas.
Nagyon furcsa a te eseted...Nem kíváncsiak az unokájukra??
Az első évben Anyukám volt a támaszom. Otthon volt, mert több műtétre kellett járnia, de a köztes időben folyamatosan segített. Főzött, segített a ház körül, gyerekkel.
Albérletben voltunk akkoriban, házra gyűjtöttünk, most építjük át.
Mindenünk megvolt, de nagyon spóroltunk a házra, nem volt autónk. Anyósomék egy öröklés után (használt) autót vettek nekünk, ami hatalmas segítség volt.
Mindkét család sokat segít a gyerekvigyázásban, mindig meglepik a kedvenc gyümölcseivel, nasival, növènyi tejtermékekkel (allergiás). Anyukám, Anyósom és Sógornőm sokat szitterkedik. Dolgozom és várjuk a tesót, sokat kell rohanni.
Szakértelemmel, munkával segítenek az építkezésnél és ünnepekre hasznos ajándékot kapunk (most pl villanyóraszekrényt), ami nagy segítség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!