Van itt olyan akinek abszolut nincs semmi segitsége, se nagymama senki? már lassan megörülök egésznap egyedül a gyerekkel, néha a párom mikor itthon van

Szia, nincs gyermekem de megértelek!

Esetleg vannak barátaid? Ők is segíthetnek, és elvállalhatnak 1 napot míg kicsit kikapcsolódsz:)

Ha nyugtat a kicsi fiad mindjárt 3 és mehet oviba :))))Szval, lassan már hiányozni fog a lét :)

A párod ha kivesz egy nap szabit mit csinálsz? :)

Nyugodj meg, fel a fejjel, és igazad van totál, mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás!!!!!!!

Hát én akkor mit mondjak?Nekem van egy 5 hónaposom a lassan 3 évesem mellé.Egyedül vagyok, mint a kisujjam:(

Azzal könnyítettem meg az életem, hogy a helyi oviból hozom néha a kaját (nyugdíjas áron egyik rokon nevére), így sokkal jobban megoldom a dolgokat.

Orvoshoz menni?Örülök, ha odáig eljutok a két gyerekkel (25 km).

Az már másodlagos, hogy ilyenkor az ember alig tud magára időt szakítani.

Majdcsak mennek ezek a gyerekek oviba is egyszer:D Lesz ám akkor hawaii:D

Semmi de semmi segítségem, férjem aludni jár csak haza, 5:20-kel, 5:30-kor már elmegy, majd este 7-8 között jön, félórás játszik a gyerekkel, vacsi, fürdés, és 9-10 -kor bealszik.

Minden második vasárnap szabad.

Mikor 1 éves volt a lányom depressziós lettem a magányban, pánikrohamaim lettek.

Na akkor erőt vettem magamon, kerestem barátokat, lányommal eljártunk erre arra, kimozdúltunk, megtanultam beosztani az időm.

Most már lazán vagyok, 3,5 éves.

Reggel 6-7 között ha felkelek gyorsan oda rakom az ebédet, össze pakolok, kicsit takarítok, berakom a mosást, kiteregetek, addig ő fekszik, reggelizik, mesét néz.

9- te kész is vagyok, beágyazunk, felöltözünk, irány a játszótér, bolt, majd délben alvás, addig akkor magammal foglalkozom. Délután megint elmegyünk a játszótérre, vagy strandra, fagyizni, vagy barátnő átjön a gyermekével, vagy mi megyünk át, vagy könyvtárba, játszóházba ha rossz idő van.

Kisétálunk Apa elé a megállóba.

Néha szervezek programot estére, Mozi barátnővel, ha a férjem haza akkor tudok elmenni.

Nemsokára másfél éves a lányom. Anyósék 300 km-re, idősek, nem utaznak. Mi megyünk néha, na de az sem segítség, mert nem tudnak 10-15 percnél többet foglalkozni a kicsivel.

Itthon sem jobb a helyzet, anyukám nem él, apukám alkoholista, a férjem meg lelépett egy másik nővel... Így most kicsit nehéz. Én mondjuk megoldom egyedül a hétköznapokat, csak ha kikapcsolódni lenne kedvem, akkor kell szerezkedni.

A férjem általában heti 2x jön, kb. 2-3 órára.

Volt egy bébiszitter, aki segített, de sajnos beteg lett, már nem tud jönni. Na meg nem buli egyedülálló szülőként annyi pénzt kifizetni...

Nálam a megoldás az, hogy erőt vettem magamon, és megkérdeztem gyerekes barátokat, vigyáznának-e rá néha? Majdnem egy idősek a gyerekek, így néha elvállalják. Jóban vagyunk nagyon, de azért rendszeresen rájuk sem akarom tukmálni.

Nem könnyű, de valahogyan meg kell találni a megoldást, mert neked sem tesz jót ez az állapot. Én amikor el tudok szabadulni, teljesen kicserélődve érek haza.

Nem gondolkoztál fél napos bôlcsin vagy családi napközin?

Bocs az offért! Uh, kedves előző! Másfél éves mellől lelépett egy másik nővel?! Micsoda emberek vannak...:( Tisztelet Neked, hogy ilyen korrektül meg tudod élni ezt a szomorú helyzetet.

Kedves Kérdező! Merre laktok???