Mit csináljunk idős, egyedül élő nagymamámmal?

Nekünk eddig szerencsére nem volt ilyenben részünk, ugyanakkor ez most hátrány, hiszen nem tudjuk mit tehetnénk, hova fordulhatnánk. Amióta elkezdett romlani az állapota (kb 3 éve) könyörgünk neki, hogy költözzön hozzánk. Már nem tudná végig ülni az utat, betegszállítóval kéne elhozni, nem baj, ezt is megoldanánk, ő viszont nem akar. Ott akar meghalni, ahol született, nem akarja eladni a házat, nem akarja, hogy mi gondoskodjunk róla, egyáltalán azt nem akarja, hogy bárki is gondoskodjon róla.

Az orvosa azt mondta bármennyire is szeretné nem tudja kórházba kényszeríteni, mert amíg tudatánál van és nem egyezik bele, addig nem kötelezheti arra, hogy befeküdjön kivizsgálásra. Már a fontosabb gyógyszereit is újra be kéne állítani, megvizsgálni, hogy jó-e az a mennyiség, amit kap, de azt sem. Egyszerűen semmi nem érdekli és ezzel rengeteg fájdalmat okoz mindenkinek, illetve bosszúságot. Elkeseredett düh van bennünk, mert féltjük, aggódunk érte, szeretjük, ugyanakkor mérgesek is vagyunk, hogy ennyire nem kér semmilyen segítségből.

Eddig arra sem akartuk kényszeríteni, hogy hozzánk költözzön, csak hogy jól érezze magát. Egy éve már hajlott legalább az idősek otthona gondolatára, aminek örültünk végül is, de mintha ezt is elvágták volna.

Örülnék annak is, ha egyáltalán olyanokról tudnátok nekünk tájékoztatást adni, hogy rákényszeríthetjük e arra, hogy kórházba, majd otthonba menjen, avagy hozzánk költözzön? Az biztos, hogy baromira megnehezítené az életünket, hallgathatnánk életünk végéig, hogy mit tettünk vele, de inkább ez, minthogy végignézzük, ahogy éhen hal.

Nem meghalni menne kórházba, akkora baj azért szerencsére még remélhetőleg nincs. Azért szeretnék rávenni, hogy elmenjen végre kórházba, mert régóta fáj a lába olyan szinten, hogy sokszor ráállni sem tud. Nehezen jár már amúgy is, így meg szinte sehogy. Nem tudja már ellátni magát, főzni magára, elmenni a boltba 2-3 éve. Ez azóta csak rosszabbodik sajnos. Eddig elég volt a hölgy, aki látogatja mindennap, neki bár csak bevásárlás/társalgás lenne a dolga, sokszor főz is nagymamámra. Ez hatalmas segítség mind neki, mind nekünk, illetve nekünk könnyebbséget okoz az, hogy ennyien figyelnek rá, kicsit megnyugtató azért, de egyértelművé vált, hogy egyedül már nem sokáig maradhat. Eddig nem akartunk semmit erőltetni, próbáltuk ész érvekkel meggyőzni, de már nem lehet és egyre világosabb, hogy lassan legalább 6-8 órás felügyeletre/ellátásra lenne szüksége egy nap.

Kórházba mindenképpen szeretnénk ha befeküdni kivizsgálásra, természetesen nem hagynánk ott, ez nem is kérdés!!

Az ezutáni két opció az idősek otthona, avagy az, hogy hozzánk költözik. Ennél jobbat nem tudunk kitalálni, hogy mindig mellette legyen valaki! :( Megértem, hogy otthon szeretne lenni (vagy legalábbis a környéken) és nekünk úgy is jó lenne, ha ott sikerülne választanunk egy otthont számára, de erre sem hajlik, ahogy semmire.

Ez nem lenne rossz ötlet, biztosan találnánk valakit ott a faluban, akinek nincs állása és szívesen elvállalná egy kis pénzért. Ez a hölgy, aki kijár hozzá naponta pár6 órára is hasonló, csak őt az önkormányzat bízza meg. Mostmár faluhelyen szerencsére elég jól működik az egyedül élő idősek látogatása/segítése.

A probléma alapvetően azzal van, hogy nem kellene mamámnak ezért fizetni, ahogy az orvosért sem, ő még is kötelességének érzi, hogy minden alkalommal adjon nekik 1-2 ezer forintot, így ez visszatartja a segítségkéréstől, mert a kis nyugdíja is erre megy el, de nem lehet neki megmagyarázni hogy semmi szükség erre, tartsa meg.

Ha nem túl tolakodó kérdés megkérdezhetem, hogy te pl mennyi pénzt kérsz/kapsz azért, hogy időseket "ápolsz"?

A legnagyobb probléma ezzel is azt hiszem csak az lenne, hogy beképzelné a hülyeségeket és hiába a segítő szándék, "ő biztos csak meg akarja lopni, vagy megmérgezni"... Senkiben nem bízik meg rajtunk kívül. (még unokatesómékban sem, akik ott laknak nem messze) Ez lenne az otthonnal is a baj és azt is ezzel indokolja, hogy miért nem akar kórházba menni kivizsgálásra. Eléggé kilátástalan a helyzet, dehát muszáj lesz mostmár valami "kényszer helyzetet" kitalálni. Mindenképpen rákérdezünk a környéken, illetve nagyimnál is, hogy mit szólna ehhez az opcióhoz, bár szinte cseng a fülemben a válasz. Sajnos eddig sem a segíteni akarók hiányával volt a gond. Sokkal inkább azzal, hogy mamám ebből nem kér.

Látogatni látogattuk három hetente eddig is. Amikor jött a telefon, akkor a szüleim azonnal útnak indultak, hogy jobb belátásra bírják a nagyimat, eddig nem sikerült, de most hogy ott vannak és hétköznap van legalább "menekülni" nem tud. Telefonba azt mond amit akar, de meg lett beszélve, hogy holnap kimegy a doki és nincs menekvés. Sajnos tisztelet ide vagy oda, mostmár muszáj erélyesebben "ráparancsolni", hogy ne hagyja el magát.