Aki babával van otthon annak mennyit, miben segít a férje otthon? Fizetést leadja?

Nem értem, minek vállaltok KÖZÖS gyereket ha KÜLÖN kasszán vagytok? Mikor mindennek közösnek kellene lenni, időnek,pénznek,energiának, hisz a ti közös életetekre, gyermeketekre forditjátok mindezt,KÖZÖSEN.

"Mennyit ad bele a háztartásba" -ettől kész vagyok... :/

Közös a pénzünk teljesen, bár megmaradtak a külön bankszámlák, leginkább lustaságból. De ami az ő számláján van, az is mi pénzünk, amivel én ugyanúgy számolhatok, és ami az enyémen van, az is ugyanez természetesen.

Mindent csinál itthon, nem azért, mert kérem, hanem mert ilyen. A házimunkát azért igyekszem megcsinálni, míg hazaér, de az nem munka, hogy a gyerekeivel foglalkozzon, van rá igénye magától. Ha szabadnapos, akkor a házimunkába is beszáll, vagy ha valamiért szar napunk volt, és elmaradt ez-az, akkor megcsinálja, vagy lefoglalja a gyerekeket, hogy nyugiban megcsinálhassam. Én idő alap mindkettőnknek, megbeszéljük, hogy ki mikor menne valahova, vagy épp maradna egyedül kicsit, és teremtünk egymásnak lehetőséget rá, összehangoljuk, hogy együtt is legyen idő, külön is.

Ez tuti egy férfi írta 😂

Tévedsz :-D

Nő vagyok, de nem várom el a férjemtől hogy még otthon is kinyalja a fenekem, neki a munkahelyén van a munkája, nekem pedig otthon. Mindenki elvégzi a saját részét. Persze ettől sokat foglalkozik a fiunkkal, de lesülne a bőr a képemről ha még a házimunkába is befognám.

#24 édes, hogy még életedben nem lattal nőt meztelenül, képen se, de azért idejossz provokálni a népet az őskorból visszamaradt felfogásoddal.. Nincs olyan, hogy “az a dolga”!! Normáliseknal megbeszélik a felek, hogy ki mit csinál, de te ezt honnan is tudhatnád.

Kérdező: az én férjem is mindenben segít, mondjuk én nem is voltam otthon 2-3 évig, mint a nagy átlag, 1 év után visszamentem dolgozni, de amíg otthon voltam is munka után mindenbe besegített, hetvegen meg pláne. Attól, hogy nem jártam el dolgozni, még igen is dolgoztam, csak én 0-24-ben, nem 8 órában, mint a férjem, tehát nem intézte el ennyivel a “teendőit”, hogy elment dolgozni. A gyerek közös, tehát egyértelmű hogy ő is kiveszi a részét belőle, ahohy a házban sem egyedül elek, ugyanúgy mos-főz-takarít, ha úgy van. Így pedig h már mindketten dolgozunk, mindent felesben csinálunk. És közös kasszán vagyunk.

Itthon is voltam eleget, dolgozta is eleget, és én a magam részéről úgy látom, hogy fárasztóbb tud lenni egy nap itthon a gyerekkel néha, mint csak 8 óra munka a munkahelyen (tanár vagyok, tehát ott sem csak papírokat tologatok egész nap, van fegyelmezni való is bőven). De egyrészt annak ha vége van, akkor vége van, másrészt nagyon sok irányból ér folyamatosan változó inger, és ezt tudományosan bizonyítva könnyebb elviselni, mint amikor minden nap ugyanazt kell kb. csinálni, másrészt érzelmileg nem kell bevonódni. Egy beteg gyerek ápolása nem a kanalas orvosság miatt fárasztó például, hanem az érzelmi rész miatt, ahogy a hasfájós babával való virrasztás is több, mint egy éjszakába húzódó határidős feladat, legalábbis én magamon így tapasztaltam.

Ezzel együtt én igazából csak azt várom a férjemtől, de szerencsére nem kell elvárni, mert ezt ő is így gondolja, hogy ha hazaér, és szusszan egyet, akkor a gyerekeket vegye át, hogy én úgy fejezhessem be a házimunkát, főzést, akármit, hogy közben nem kell tízszer félbeszakítanom, vagy ne kelljen belőle játékot csinálnom, hogy a gyerekeket is bevonjam valahogy. Régen nem gondoltam volna, de a házimunka is lehet kikapcsolódás egy fárasztó nap után.

A bankszámláink egyébként nálunk is lustaságból maradtak külön, de minden fillérünk közös, az apróságokat ki-ki intézi maga, a nagyobb kiadásokat pedig felváltva mindig arról a számláról fizetjük, amelyiken több van rá. NIncs enyém tiéd, de nincs olyan sem, hogy bármelyikünknek adnia vagy kérnie kéne a másiktól. Nekem ez a normális abban az esetben, ha mindkét fél rendelkezik önálló jövedelemmel egyébként.