Én megértelek, és szerintem egyáltalán nincs szükség külső segítségre! Nekem volt egy párom, akivel 3 évig éltem együtt, és nagyon megszerettük egymást az anyukájával. Mindennap átmentem hozzá beszélgetni, kártyázni, szóval úgy tekintettem rá, mintha az én anyám is lenne. 3 év után szakítottunk az exemmel, és az anyukájától 4 lépcsőháznyira költöztem. Ez a nagymamám lakása, aki 2001-ben halt meg. Ő nevelt fel anyával. Mikor beköltöztem, féltem, de egy idő után megnyugodtam, bár biztonságban sosem éreztem magam. Másfél szobás a lakás, és a kisszobában annyira féltem, hogy kulcsra kellett zárnom az ajtót, csak akkor voltam nyugodt. A szakítás után újra kezdtük, de nem működött, és nekem lett valaki más. Megbeszéltünk egy beszélgetést az exemmel a lakásán. Aznap akartam elmondani neki, hogy vége. Felhívott telefonon délután, és azt mondta, hogy menjek át hozzá, mert most ott van az anyukája, /mivel az ő lakását épp felújítják/ és beszélgessek vele. Át is mentem, de nem nyitott ajtót. Haza jöttem, és éreztem, hogy valami nincs rendben. Sokszor átmentem még este 10-ig (eddig dolgozott aznap az exem), de egyszer sem nyitott ajtót. Egyetlen egyszer hallottam zajt, mintha kikukucskált volna az ajtón. Estére odamentem a (bér)ház elé, és ott vártam, hogy megérkezzen az exem. Kérdeztem tőle, hogy mi lehet az anyukájával, erre azt válaszolta, hogy biztosan hazament már és alszik. Felmentünk, és régen mindíg az volt a szokás, hogy egyből a konyhába mentünk cigizni, most az egyszer ő a fürdőbe ment először. Megengedte magának a kád vizet, én pedig gondoltam addig rágyújtok. A konyha ajtó befelé nyílt, és éreztem, hogy valamibe beleütközik. Felkapcsoltam a lámpát, és ott volt az "anyósom" (én így hívtam). Felakasztotta magát egy ugrálókötélre a gázcsonkra. Emlékszem nagyon csúgya fekete karikás volt a szeme, az arca pedig be volt puffadva. A kezei lógtak, ő pedig guggolt. Szörnyű látvány volt, azonnal kiabáltam az exemnek, de mikor odaért, nem akartam beengedni, ne lássa. Az anyja volt a mindene. Persze bement, leszedte a kötélről, és elkezdte újra éleszteni. Teljesen reménytelenül. Szörnyű látvány volt, és fájt, hogy teljesen reménytelenül küzd. Nagyon össze törtem, engem még jobban megviselt, mint a családját. Mivel egy szórakozóhelyen dolgoztam, sokszor kellett hazamennem sötétben, és akkor nem mertem hazajönni (bár nem itt történt a dolog, és még csak nem is járt ebben a lakásban az ex "anyósom", de éreztem hogy itt van). Olyankor mindíg a lépcsőház előtti padon üldögéltem addig, míg ki nem világosodott. Sokszor fáztam nagyon, de akkor sem mertem felmenni a lakásba egyedül. Aztán egy nap elhatároztam, hogy nem fogok fagyoskodni, ráadásul a szomszédok (öregek) már azt kezdték pletykálni, hogy azért ülök a padon éjszaka, mert olyan részeg vagyok, hogy nem bírok hazamenni :(. Hozzáteszem nő vagyok, és akkor még csak 20 éves voltam. Egyáltalán nem voltam részeg sosem, pláne nem hétvégén, mikor dolgoztam. Aztán egy nap elhatároztam, hogy erőt veszek magamon, és hazajöttem sötétben. Mindenhol felkapcsolgattam a lámpákat, mindenhova benéztem, és rengetegszer álltam mozdulatlanul, hogy hallgatózzak. Olyan zajra vártam, amit nem akartam hallani, amitől féltem :). Aztán napról napra jobb lett, és egy idő után már csak azt éreztem, hogy ott áll a lakásnak abban a sarkában, ahonnan mindent be lehet látni. Elhívtam az egyik ismerősöm, Ő érzi a szellemeket, és kommunikálni is tud velük. Valóban ott állt, ahol én gondoltam. Megmondtuk neki, hogy nagyon félek tőle, ezért legyen szíves elhagyni a lakást. Gyertyát gyújtottunk, és amíg ott volt, a gyertya lángja iszonyú magasan lobogott. Minél többször kértük hogy távozzon, és közben Miatyánkot mondogattunk, annál lejjebb ment a gyertya lánga. Végül teljesen nosmál lángon égett, és én is éreztem, hogy már nem félek. Azóta semmit nem tapasztaltam, teljesen meg vagyok nyugodva, és nem félek. Férjhez mentem, ugyanitt lakunk, és december 2.-ára várjuk a kisfiúnkat. A kisszoba lett átalakítva gyerekszobává. Áttapétáztuk, kidobtuk az összes régi bútort, /azt mondták, hogy a szellemek ragaszkodnak a régi dolgokhoz/. Akár vak sötétben is kimegyek pisilni, sőt, elég sokszor átmegyek a gyerekszobába, mert olyan jó ott ülni, és nézegetni a kisruhákat :). Ha megszületik a kisfiam, az apukája a nagyszobában, mi pedig a kisszobában fogunk aludni, de egyáltalán nem félek már :). Ja, mielőtt megszóltok, csak olyankor fog apa külön aludni, ha nagyon féradt, mivel 3 műszakba jár :). Kívánom, hogy mindenki történetének legyen ilyen, vagy hasonló vége! És egyáltalán nem orvosi meg gyógyszeres kezelésre van szükség, hanem magunkban kell letisztázni a dolgokat :).
