Féltékeny vagyok a páromra és az anyósomra, mert úgy érzem őket jobban szereti a babám, mint engem, mit tegyek?

én megértem, hogy ez rosszul esik. nekem még kicsi a babám, de 1x előfordult, hogy nem lehetett megnyugtatni, nagyon fájt a hasa, este átjött anyósom és "átvette" tőlem a gyereket, az már olyan fárat volt a sok sírástól, de már aludni sem tudott. erre nála pár perc után elcsendesedett én pedig sabályosan rossz anyának éreztem magam. mert nekem kellett volna tudnom megnyugtatni. nekem nimcs gondom anyóssal, segít, ne okoskodik, sőt! én mutattam meg neki hogy kell pelenkázni, fürdetni, mert már elfelejtette, no meg régen nem voltak ilyen pelenkák.

a lényege a dolognak, hogy akárkinél is nyugodott volna meg, akkor is rosszul éreztem volna magam!!!

és sztem neked is ez esik rosszul. úgy gondoljuk minket szeret a legjobban( és ez így is van!), ekünk örülnek a legjobban és jön egy ilyen pofon. lehet ezt anyai önzésnek nevezni, ettől még nem a mamájától és apjától akarjuk elzárni a gyereket!!!! nekünk ő a legfontosabb és ilyenkor elfelejtjük, hogy fordítva is így van!

Szia!

Az én fiam 17 hónapos vannak napok ha átjön a mamája , keresztanyja, unokatestvére, nem engedi őket hazamenni, vagy megy velük...

Szerintem ez azért van mert megun bennünket egész nap, de hidd el attól függetlenül szeretnek minket, tudom egy kicsit rossz érzés, olyan mintha nem tudnád szórakoztatni a gyereked.

De például az én fiam ha elesik stb. egyből hozzám szalad.

Fel a fejjel próbáld te is lazábban felfogni a dolgokat nem baj az ha mást is nagyon szeret és más is nagyon szereti.

Szerintem át kéne gondolnod a babáddal való kötelékedet, mert úgy tűnik (és most le lehet pontozni, ha valakinek ez jólesik), hogy van mit javítani rajta. Ezt aláássa az anyósod is. Ő semmibe veszi a te kéréseidet, lehet furkálódik is, ezáltal a gyerek előtt lerombolja a tekintélyedet, és ezáltal a vele való kapcsolatodat. Pedig egy babának az anyukájára van a legnagyobb szüksége.

Apuka meg lehet, hogy engedékenyebb, mint te, azért van oda érte annyira a baba. Bízz rá egy-két nehezebb feladatot is (pelenkázás, etetés, öltöztetés). Legalább levesz egy-két terhet a válladról.

Anyósodat meg ne hagyd rátok nőni, nem egészséges, hogy ennyire kisajátítja a gyereket. Higgy magadban, a megérzéseidben. A gyereknevelés a te felelősséged, és figyelembe kéne vennie a kéréseidet. Ha már most sem vagy jóban a gyerekeddel, mi lesz, ha kamasz lesz?

Ó, mit nem adnék érte, ha apuka játszana a lányommal meló után, vagy ha ilyen barátságos lenne a lányom... Soha nem úgy neveltem, h félni kell bárkitől... Mégis, ha át akarom adni, ő egyből biggyeszti a száját és sír. Csak szüleimnél meg az apjánál nem.

Én elhiszem, h ez téged bánt, de túlzásba esel:( Ha felnő majd nem engeded csajozni, mert elveszik tőled?