Ez normális, máshol is így van? Borzalmasan féltékeny vagyok a férjemre!

Ez valamilyen szinten normális,hisz te otthon mindig,ő meg munkában,mindig....

Viszont én most nem fogom irni az "aaaaaaa minden rendben" maszlagot,igenis ugy gondolom hogy a női megérzésnél nincs jobb. A mi babánk is hat honapos volt amikor hirtelen baromi féltékenység tort rám,én is mondtam magamnak hogy hulye vagyok,meg ő is mondta,naponta hallgattam hogy tonkreteszem a kapcsolatunkat a beteges felesleges,alatalan féltékenységemmel.

Na anniyra volt alaptalan h. tényleg osszeszürte a levet egy kolléganőjével....remélem nálatok csak vaklárma,és szerencsésebb vagy.

A mi fiunk is 6 hónapos, és sajnos és is hasonló érzésekkel küzdök, viszont a férjem nem csalt meg, és még az előző barátnőit sem a múltban, tehát elvileg Ő nem olyan... ha érted mire gondolok.

Kb 1 hónapja tört rám ez az érzés, hogy bent a munkahelyén esetleg lehet(ne) valakije, de amikor erről beszélgettünk, persze nyugtatgatott, hogy ááá, dehogy, nem is lenne ideje rá, meg energiája, meg ott különben is meló van....

Viszont egyszer véletlenül elszólta magát, hogy vannak kollégái, akik bent kavarnak egymással (persze egyébként családosok) szünetben, ebédidőben, meg persze aki akarja, meg tudja oldani hogy kijátszva a főnököt, pár lopott percet szerezzen magának....

Szóval hasonló érzéseim vannak, hogy NEKI szültem gyereket, szeretem mindkét pasit, és nagyon remélem, hogy idővel ezek az érzések eltünnek.

És sajnos én is tudom, milyen amikor megcsalnak, és te rájössz, de a másik tagad hevesen, de azt lehet érezni! Az a bizonyos hatodik érzék nagyon is működik bennünk!!! Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül "jönnek" az érzések, gondolatok valahonnan hátulról, és motoszkálnak a fejünkben, míg végül is bizonyosságot nyernek.

Hogy mit tehetnél? Hmmm ez egy jó kérdés. Én nem szeretek tanácsokat osztogatni, mert mindenkinek más a gondolkodása, másképp jár az agya, nem mindenki cselekszik ugyanúgy, és pesze nincs két egyforma helyzet sem. Inkább leírom, hogy én mit szoktam ilyenkor tenni, te pedig eldöntheted, hogy kipróbálod-e az én módszerem, vagy sem.

Amikor ez a "rossz" érzés rámtör, akkor megpróbálom még jobban éreztetni a férjemmel, hogy mennyire szeretem, várom finom vacsorákkal, ebédekkel és sütikkel, de nem telepszem rá, mert azt nem szabad! És persze beszélek a gondjaimról és a problémáimról vele. Aztán együtt megoldjuk őket. Nekem/nekünk ez szokott használni. :)

Nekünk 4 hónap körüli volt a lányunk, mikor kiderült, hogy félrekefélt amikor az utolsó trimeszterben voltam (jelzem nem azért nem szeretkeztünk, mert én nem akartam akkor, hanem ő nem kívánt, de ez más téma, terhes pocak fóbiája van:D).Érdekes, hogy a megérzésem akkor is megvolt, de nem foglalkoztam vele, csak a születendő manóval a pocakomban.

Mivel itt ez a kicsi lány, akit mindketten imádunk és tényleg odaadó apja(pedig nem kimondottan apa alapanyag)együtt vagyunk, de kb napi szinten eszembe jut a tette és az is, hogy én is megtehettem volna többször, még a lányunk előtt.

Nekem nincs olyan gondom, mint neked, kedves kérdező.Nem vagyok féltékeny, mert a páromnak nincsenek nőnemű kollégái, a bizalom meg úgyis ugrott.Ettől eltekinte meglepően harmonikus a kapcsolatunk és imádjuk a lányunkat :)

Talán egyszer sikerül elfelejtenem ami történt.Vagy megbosszulni, még nem döntöttem el :)

Szerintem is mozdulj ki!!

Én, mikor nyáron úgy tartotta kedvem (és a férjem dolgozott) átugrottam autóval a szomszédos városba, ahol van egy mesterséges tó. Ott vannak nagyon jó ismerőseim, barátaim, akik vigyáztak 30-60 percet a kicsire, amíg én vizisieltem egyet. Vagy elmentem ide oda, nézelődni, vásárolni.. barátnőkkel stb. Érezd jól magad, ne gubózz be!

Így van, ki kell mozdulni, mert be fogsz teljesen fordulni. Pláne most hogy jön a rossz idő.

Az én lányom 7 hónapos, a férjem késő délután szokott hazaérni. De nem vagyok féltékeny, kapcsolatunk alatt nem is nagyon fordult elő. Szerencsére ezen a baba születése sem változtatott. Mondjuk mi nagyon sokat csavargunk a kislányommal, meg itthon is elfoglalom magam, nem is lenne időm ilyen butaságokon agyalni.

Nem szabad ezen rágódnod! Sétáljatok sokat, menjetek barátokhoz, rokonokhoz.

És próbálj meg megbízni a férjedben. Ha ez nem megy, akkor sajnos hiába tanácsol itt bárki bármit, nem fog változni a gondolkodásod.