Ez normális, máshol is így van? Borzalmasan féltékeny vagyok a férjemre!

Igazatok van, sűrgösen keresek egy hobbit, a vízisí jól hangzott :).

Az baj, hogy ő már nem is természetesnek veszi, hogy otthon vagyok, hanem úgy van vele, mint pl a kocsijával, beteszi a garázsba és tudja hogy ott van, én is csak egy eszköz vagyok, aki főz, mos, gyereket nevel és ő tényleg úgy él mintha még mindig szingli lenne és arra nem gondol hogy nekem is lennének vágyaim, igényeim, ami lehet hogy csak egy szabad fél óra, zuhanyzással, körömlakkozással, de ez sincs meg. Talán ha több időm lenne magamra és lenne is kedvem kimozdulni ahol kapnék néhány bókot, a frissen lakkozott körmömre :) akkor nem agyalnék ilyeneken, ha van alapja ha nincs. Valahol belül azt gondolom, hogy én is hibás vagyok ebben, mert befordultam és nem vagyok azaz érdekes vonzó nő akit megismert, és tőle várom hogy "rázzon fel" de azért még is rosszul esik, hogy nem engem dicsér, hanem a kolléganőinek teszi a szépet. Arra jutott tegnap este ezen gondolkodtam, hogy ha visszanyerem az önbizalmam és életkedvem és extrahieprszuper jó nő leszek :) akkor nem lesz szükségem az ő megerősítésére, hanem majd ő fog nagyot nézni hogy hoppá, én meg ezt a nőt hanyagoltam el eddig!A bizalmat helyreállítani tényleg nehéz, de ahhoz hogy benne megtudjak bízni először magamat kell helyre tegyem, drukkoljatok hogy sikerüljön, és eddig is köszi a jó tanácsokat, hasznosak voltak!