Hihetetlen Magyarországon ez a hatalmas érdektelenség a babakocsit toló anyukákkal szemben! Csak ennyire bababarát az országunk? Bövebb. lent

Egy történet : 2004, Peking. Apa a magyar nagykövetségen dolgozik, anya a fél éves gyerekkel próbál egy idegen kultúrában boldogulni. Elindult bevásárolni - babakocsival. A zebrán szépen elindul a tömeggel a szabad jelzésnél. A túloldalon 40 cm magas a járdapadka. Megpróbál "felugratni" - nem megy. A "csorda" csaknem eltapossa, amikor megfordítja a kocsit és megpróbálja felhúzni - sikertelenül. Megemelni nem bírja - a gyerek 9 kg, a kocsi is megvan 8-10kg, az aljában a cuccok - lehetetlen... Kétségbeesetten újra "orral" próbálkozik, amikor elkezd jelezni a lámpa, hogy mindjárt vált. Kétségbeesetten tolja-löki a babakocsit - eredménytelenül. Döntést hoz : kiveszi a gyereket és sorsára hagyja a babakocsit - eluralkodik rajta a rettegés, hogy eltapossák őket... Nincs visszaút, néhány másodperc alatt nem teszi meg újra a távolságot a 6 sávos úton ... És amikor venné ki a gyereket, egy öltönyös, fehér férfi megy el mellettük, aki egyszerűen lenyúl, az első tengelynél megemeli a babakocsit és felteszi a járdára. Felérnek és elindul a forgalom. Az anya a megkönnyebbüléstől zokogva nem angolul, hanem magyarul köszöni meg a segítséget, mire a férfi mosolyogva válaszol : "Nagyon szívesen!"

Szóval szerintem nem nemzet, hanem egyénfüggő a bunkóság vagy épp az előzékenység ...

Én mióta babakocsizom mindig úgy indulok el itthonról, hogy na ez nehéz menet lesz:D

Mikor még nem voltam sem várandós, sem anyuka, akkor még én is átvágtam a zebrán, hagy csikorogjon a kerék, de most már teljesen nyugodtan várom ki a sorom, és szinte mindig csak pozitív tapasztalatom van. Sok helyen van nálunk nagyon messze a zebra,de két zebra közt szokás átmenni és érdekes módon az ilyen helyeken is átengednek általában. Boltokban is éppen tegnap este voltunk és megfogták nekem az ajtót, pedig az esernyőkocsinkkal simán be tudok menni:)

na de mindegy is. Én senkitől nem várom el, hogy előzékeny legyen, így sosem csalódok:D

És tényleg igaz, hogy az esetek nagy többségében a férfiak az előzékenyebbek.

Szia!

Ne hidd azt, hogy csak Magyarországon ilyen rossz a helyzet. Egyáltalán nem értem, hogy miért mondják sokszor, hogy más Európai országokban Így , meg úgy. Én Olaszországban élek már egy ideje. Itt a közlekedésben még rosszabb a helyzet, alig hittem a szememnek....itt ha átmegyek az úttesten a közeledő autós még belelép a gázba, hogy még előttem átérjen az úttesten. És ez teljesen átlagos. :( Itt autóval mindent lehet.

Tényleg előzékenyebbek az emberek, mondjuk szupermarketekben, de csak úgy ha kéred. Ha viszont kéred...(legtöbb esetben) szó nélkül előre engednek. Viszont szerintem ezt otthon is megteszik...

A kedvencem: mész babakocsival, nem szűk utcácskában, nagy téren, jön veled szembe valaki (felnőtt ember!, nem is taknyos gyerek), pont ugyanazon nyomvonalon mentek egymással szemben, és neked megy szinte, mintha azt várná el, hogy Te kerüld ki Őt egy babakocsival, mert az útjában vagy pont, egy téren ráadásul, persze nála még egy táska sincs. Na ez kész, ettől ki tudok borulni. Be is szoktam szólni ilyeneknek.

Másik, ami jó tapasztalat, pár napja boltból kifelé a tolós kocsiban bepakoltam egy szatyorba (nem babakocsival voltunk, hanem kocsival, csak megálltunk egy helyen bevásárolni, lányom 16 hónapos). Szatyrot kivettem, felakasztottam a karomra, és pont nyúltam volna kislányomért, hogy kivegyem a tolós bevásárló kocsiból, mikor odapattant két kis csajszi (olyan 15-16 évesek lehettek), és megkérdezték, hogy segítsenek-e, visszatolják-e a kocsit, vagy megfogják a táskám. Teljesen elképedtem. Szóval tényleg emberfüggő, és sajnos túlnyomó többségben vannak az érdektelen parasztok.

Néhány gondolat, ill. tapasztalat:

A férfi vezetők tényleg udvariasabbak!!!

Én testvérbabakocsizok, jó hosszú a járgány, de általában nincs gondom a közlekedéssel. Szerencsére keskeny (ellenben sok hiper-szuper méreg drága babakocsival, ami olyan széles, hogy tényleg elfoglalja az egész járdát.)

Ha jönnek szembe és ráérek, szívesen félre állok, azt viszont tapasztalom, hogy sok a bunkó ember, aki egy "köszönöm"-öt sem tud odavakkantani.

Olyan is van, hogy az autóval olyan jól sikerül felparkolni a járdára, hogy nem lehet elférni, ilyenkor én is legszívesebben nekitolnám, de az azt jelenené, hogy a gyerekemet nyomom neki, azt meg ugye mégse. (A férjem úgyis szokta mondani, nem az a szerencsétlen autó a hibás, hanem a hülye vezetője).

Van ilyen is, olyan is. Én annyira nem látom katasztrófálisnak a helyzetet, mint ahogy a kérdező és néhányan írták.

Csak a JÓ példát is észre kell venni!!!

Ilyenkor ne félj szólni, hogy hol fogja meg!

Inkább, mint kárt tegyen benne.

Nekem is mindíg segítettem. Talán azért mert mindig mosolyog.

De hol van a kérdés felvetője?

Talán épp bosszankodik valami miatt?

Ezt már én is észrevettem. De nekem eddig nem nagyon volt ilyen problémám. Egyrészt a mi babakocsinkkal szlalomozni lehet, más részt mikor jön valaki szembe én is félre húzódok amennyire tudok vagy lelassítok , hogy lássa azért, mert babakocsival megyek nem képzelem, hogy enyém az egész járda. Mert én sajnos ezt is észrevettem, hogy vannak, akik tényleg úgy tolják a babakocsit, hogy az ember nem győz félreugrálni.

A zebrás dolgot még hál' istennek nem tapasztaltam. Sőt pont múltkor mondtam meglepődve a páromnak, hogy legtöbbször átengednek. (pedig nem számítok rá)

De teljesen megértelek.

Valóban sok ember van, aki tojik a babakocsisokra. De én az ellenkezőjét is tapasztalom, sőt, azt gyakrabban. A közértben előzékenyek, a járókelők is segítőkészek, a zebránál általában megállnak az autósok. Én egy lakótelepen lakom, itt szélesek a járdák és sok a sétálóutca, itt bőven elfér mindenki, tehát a gyalogos közlekedéssel nincs gond. A gyerekek szoktak a legudvariatlanabbak lenni, keresztbe állnak a biciklivel a járdán, ott fociznak. De ez nem a babakocsisok felé irányul, mindenkivel figyelmetlenek. Tényleg csak egy-két rossz tapasztalatom van, az is főleg öreg nénikhez kötődik, de ezzel se általánosítani akarok. Buszon még nem utaztunk, de arról én is sok negatívat olvasok (főleg itt).

Évekig a belvárosban laktam, ott tényleg gond volt, hogy az sok autós úgy parkolt le, hogy még gyalogosan is alig lehetett elférni, nemhogy babakocsival. Ott az volt a jellemző, hogy a babakocsis anyukák a járda közepén tolták a babakocsit, és nem húzták el, ha jött valaki szemben, inkább oldalazzon, vagy lépjen le a padkára. Vagy ketten két kocsit toltak, és nem mozdultak arrébb, mintha nekik előjogaik lennének. Utáltam a babakocsisokat, el is határoztam, hogy én nem ilyen anyuka leszek, én tekintettel leszek másokra is, nem csak én várom el ugyanezt felém, és így is lett.