Tönkretenném az életemet, ha most szülnék? Igaza van az anyámnak? Döntésképtelen vagyok

Ilyen helyzetben nem szülném meg a gyereket.

Semmi értelme.

Én csak azt a részt nem értem h "meglesz a diplomám, dolgozok és ennyi lesz az életem".

Hát diploma és munka után is lehet majd gyereked, SŐT addigra meg fogsz rá érni,lesz egzisztenciád stb. Böven ráérsz addig a gyerekkel. Biztos találsz majd egy szuper pasit, akivel nyugodtan vághatsz bele a gyerekvállalásba. Az exed még ehhez tulgosan érwtlen, gondolom korban közel áll hozzád. Lehet h ö is szuper apa lesz, csak kell hozzá még 10 év...

Szia, szerintem nem tennéd tönkre az életedet, csak másképp lenne, mint ahogy eltervezted. Ezt neked kell eldöntened, én csak azt tudom elmondani, hogy én mit tennék a helyedben.

Én mindenképp megtartanám, nem tudnám elvetetni. Én nem arra gondolnék, hogy az exemre emlékeztet, számomra a pici már egy önálló élet lenne. Nem lennék képes végigcsinálni azt, hogy nem hagyom megszületni, és később eszembe jutna, hogy mi lett volna ha...vagy hány éves lenne most, vagy valyon hasonlítana-e rám. Az, hogy most nem maradtok együtt nem jelenti azt, hogy nem lesz valaki más. Szerintem jól tetted, hogy lépték.

Azt tudom tanácsolni, hogy gondold végig mindkét lehetőséget, hallgass meg valaki olyat aki megtartaná, és valakit aki nem, de ez a te döntésed. Kitartást neked. 😘

Kérdező!

Nagyon nehéz döntés előtt állsz és akárhogy döntesz, mindenképpen nehéz lesz az életed!

Ha elveteted, akkor egy életen át bántani fog a bűntudat, hogy megöltél egy kis életet, aki semmiről sem tehet.

Mi van, ha esetleg utána soha többet nem lehet majd gyermeked vagy büntetésből elveszi a sors a következőt? Erre gondoltál már?

Sajnos én hallottam ilyen esetekről és ott a nő élete végéig bánta az abortuszt.

Ha megtartod, akkor sajnos csonka családban nő fel a gyerek és borítékolhatod, hogy az apjára nem fogsz tudni számítani, de később még megismerkedhetsz olyannal, aki bevállal gyerekestől és szeretete ad nektek, mindkettőtöknek! Mert azért nem a világ vége lesz az sem, ha megtartod, csak pokolian nehéz.

Viszont, ha van családi vállalkozásotok, ahogy írtad, akkor anyagi gondjaitok nem lesznek, családod támogat, szóval igazából itt az a kérdés, hogy gyilkos leszel-e vagy áldozat.

Párommal is beszéltünk az esetedről és mindketten arra a döntésre jutottunk, hogy ha már így esett és ez a helyzet, akármennyire is "kényelmetlen" és nehéz lesz, de nem támogatnánk az abortuszt. Nekünk nem lenne szívünk hozzá, még ha a józan ész mást is mondana.

Dönts szíved szerint és ne a nehézséget nézd, hanem azt, hogy mivel tudnál jobban együtt élni: a gyerekkel vagy az elvetetés terhével.

Az biztos, hogy erre a pasira nem számíthatsz, de úgy érzem, hogy te még mindig és akkor is szereted, igaz?

Neked kell eldöntened, hogy te mit szeretnél!

Igen, NAGYON sok lemondással, felelősséggel jár egy gyermek, de azért az akkor sem egy kullancs vagy egy pattanás, amit ki kell nyomni a karrier érdekében - meg aztán te úgyis a családod vállalkozásában képzeled el a jövőt, tehát megteheted, amit meg akarsz.

Édesanyádat is meg lehet érteni, szóval bárhogy is lesz itt igazából nincs jó döntés. Csak életek vannak.

Egy abortusz nem pusztán annyi, hogy kikaparnak és jónapot. Az orvosnak igen, de a lelki részéről ritkán beszélnek.

Ne az apa miatt tartsd meg, nem fogja megváltoztatni, vagyis nem valószínű. Le leszek pontozva, de az abortusz bűn. Itt nem beteg magzatról vagy erőszakból fogant magzatról van szó, hanem csak pusztán kényelmi okokról. Mert nem lesz diploma (sokan lediplomáztak már gyerek mellett, neked miért ne menne?), mert nem lehet bulizni, szórakozni (egy pár évig nem, de 20 éves vagy, semmiről nem fogsz még lemaradni, gyerekkel sem). Egyedül az indok, hogy a gyerek apa nélkül nő fel.

De dönthetsz úgy is, hogy örökbe adod, ha nagyon az apjára emlékeztetne. Egy ismerősömék évek óta várnak babára, ők mondjuk boldogok lennének és a baba is kapna egy esélyt tisztességes életre és nem a kórház kukájában fejezné be az életét.

En egyet nem ertek!

Azt irod, mult heten derult ki, hogy terhes vagy. Irod, hogy van meg idod eldonteni, hogyan tovabb.

Tehat ugy fekudtel le vele, hogy mar tok rosszban voltatok? Vagy, hogy? Nem kotozkodes.

Kerdesedre valaszolva az abortusz mellett dontenek! 😞

Kedves #14-es, ne haragudj, de rém csöpögősen próbálsz a kérdező lelkére hatni, ráadásul fals információval manipulálod!:

"Ha elveteted, akkor egy életen át bántani fog a bűntudat, hogy megöltél egy kis életet, aki semmiről sem tehet."

Ő még nem élet, nincs szívverése, nem érez fájdalmat!

Kedves Kérdező!

Nem tartom magam egy lelketlen valakinek, elég sokaknak voltam már a lelki szemetese, de ha most érzelmi szálakat próbálsz a reményeidnek kiépíteni az tuti bukás lesz. Elég ingatagnak érzem a mentális állapotodat ezen a téren, vannal terveid, vágyaid? Nem éltél még eleget, nem élted még ki magad, valahogy egy felnőttkorú gyerek vagy! Itt van még előtted minden lehetőség hogy legyen életed, legyen jövőd! Ezt akarod?

Vagy akarsz most egy babát egy hozzád hasonlóan éretlen apától, aki leszar, nem képes téged sem tisztelni, megbecsülni, nemhogy majd a gyerekét! A csávókám pökhendiségét nagyon szépen megfogalmaztad, de ezen géneket a gyermeked is örökölheti, minden rá fog emlékeztetni, ha megszületik a gyerek tőle! Soha nem fogsz tudni később ilyen "simán" megszabadulni tőle, mint most! És ha később majd benő a feje lágya, majd zaklatni fog téged meg a gyerekedet, mikor a tiszteletlensége egyenesen ordít róla? Ezt akarod?

TE LESZEL AZ ANYA! A TE FELELŐSSÉGED A GYEREKED ÉRDEKÉNEK KÉPVISELETE! Ha ezt nem fogod tudni képviselni, akkor miért akarsz egy olyan gyereket bevállalni, akinek megszületésével nem fogsz tudni tiszta lappal, új életet kezdeni?

17-es ne haragudj, de rém önző dolog az, amikor valaki csak a saját kényelme és karrierje érdekében megöl egy életet, mert igenis már a fogantatás pillanatában az már egy élet és bűn kioltani!!

Az embernek vállalnia kell tetteiért a következményeket, nem pedig megszabadulni tőle!

És amit te csöpögősnek tartasz, azt úgy hívják, hogy emberség és SZERETET. Na ez hiányzik manapság ebből a világból....

Tessék!

Pontozzatok le nyugodtan, ezzel is csak engem igazoltok. És nem érdekel, mert az igazság ettől még az marad.:)

Kedves előző,... ismétlem magam: Ő még NEM ÉL!

Onnantól él, amint elkezd dobogni a szíve, van idegrendszere, érez. Ez ált. a 12. hét után következik be, addig ő csak az anyjából táplálkozik, durva szóval élve parazitaként élősködik a szervezetéből. (Aki most a lefelé kezecskére kattintana/bökne, előtte kérem, gondoljon is bele a kemény szavak igazságtartalmába, és próbáljon meg nem érzelmi alapon pontozni!)

Ami pedig az önzésről szól, van úgy hogy annak kell lenni! Ha valaki nem érett meg a szülőségre, inkább rontsa el az életét egy korai akaratlan gyerekkel? Milyen élete lesz akkor mindkettejüknek?

Ismerek olyan anyát, aki bevállalta az akaratlan gyermeket. Érződik is mindkettejükön, hogy nincs meg a kapocs, a várt, akart gyermekét jobban szereti és rendszeresen sír amiatt, mert ilyenek az érzelmei, annyira szégyenli ma is magát, mert tudja, hogy szeretni kéne a kisebbiket is, de mégsem tudja úgy, mint a nagyobbikat, a kisebbik emiatt elég problémás gyerekként cseperedett fel. Ez is felelősség, nemcsak az, hogy eldöntse, hordjon ki egy gyereket!

A szeretetről pedig annyit, hogy néha áldozatvállalással jár mint önfeláldozással. Én is babapárti vagyok, de nem mindenáron, nem eszetlenül, és nem úgy, hogy MINDEN körülmény ellene szól. A szeretettel zsarolni valakit egy ballépés megtételére pedig szvmsz elég önző, aljas dolog. Ez kb. olyan, hogy vannak dolgok, amiket akár tetszik, akár nem: MEG KELL LÉPNI. Különben ha mindenre a szeretetet húzod rá, a gyerek nem fogja magát tudni megvédeni, életképtelen lesz, akár az anyja, és a mai éretlen generáció, aminek többségével a szülők képtelenek megfelelően foglalkozni, őket nevelni, pont az ilyen "szeretetből sajnálkodó" hozzáállás miatt. Meg lehet nézni őket, hogy viselkednek! És ha a kérdezőnk ennyi ideig boldogtalanul tűrte, hogy az exe megalázza, akkor a gyereknél mitől viselkedne másképp? Ugyanolyan megalkuvó lesz, mint a párjával volt, azzal meg a gyereket is hagyni fogja, hogy ugyanúgy uralkodjon rajta! (Áldozatból áldozat.)

Szóval nem kell a majomszeretet, amivel idecsöpögsz, előző, főleg úgy, hogy nem a te gyereked! Ha majd képes lesz felnőttként viselkedni a kérdezőnk, akkor is bevállalhat egy gyereket, de egy stabil, biztos, szeretetteljes kapcsolatból remélhetőleg.

Az pedig természetes, sőt, ajánlom, hogy az anyuka (a kérdezőnk) gyászolja meg a dolgot utána, legyen ez egy intő jel arra, hogy ne a rosszfiúkkal kezdjen a jövőben, és arra is, hogy ezentúl használja a kettős holland módszert párkapcsolataiban, ne kövessen el életében még egy ekkora hibát, amit elkövetett!

Elnézést a kemény szavakért, de a világ sajnos nem kíméletes senkihez, és itt sajnos komoly dolgokról kell dönteni, felelősséget vállalni, úgyhogy szerintem a kérdező anyukájának igaza van, sajnos nagyon jól látja a helyzetet!