Mit tegyek, ha én nem szeretem a babámat?
Szóval, tudom, hogy ez így erős, de nem fogalmazhatom meg máshogy... Nem kötődöm hozzá, simán rábízom másra (nyilván olyanra, akiben bízok, ismeri, sokat van vele, tehát nem a szomszédra). Szeretek nélküle lenni, menni erre-arra, vagy akkor sincs lelkiismeret furdalásom, ha itt van anyukám és átveszi tőlem. Sőt, örülök neki, mert hamar kiborulok, ha nálam sír és nem tudom megnyugtatni. Pedig angyali kislány amúgy, éjjel alszik, napközben is elvagyunk, bárhová mehetünk vele, mert nem az a fajta, aki ordít ismeretlen helyen. Mégsem érzem azt a földöntúli szeretetet, amiről sokan beszélnek. Mármint persze, ellátom, megetetem, megyünk sétálni, meg nem felejtkezek el róla, de pl. örülök, ha van 1-1 'szabadnapom'.
Kérlek Titeket, hogy ne bántsatok, ne kezdjetek el piszkálni, mert tudom, hogy ez a helyzet nem megfelelő!










Szerintem inkabb egy online pszichologust kerdezzel, mert itt tuti bantani fognak leginkabb!
De altalaban az van,hogy aki nem kapott es nem kap szeretetet az adni sem tud!
Nekem is vannak,ilyen felelmeim...mert engem anyukam nem szeretett es felek en sem fogom tudni szeretni gyermekem.















Valószínűleg túl fiatal vagy a párodat nem említed nyílván nincs vagy,ha van akkor semmit sem segít. Biztos,hogy szereted máskülönben nem érdekelnének a saját érzéseid a babád iránt, pedig nekem úgy tűnik bántanak a saját gondolataid.
Hogy mit tegyél próbáld meg felfogni,hogy anya vagy ez nem csupán egy feladat,amit meg kell oldani a szíved is bele kell,hogy add. Ha álandóan lepasszolod neki ez egy idő után fel fog tűnni és nem alakul ki az a mély kapocs. Abba gondolj bele,hogy nagyobb lesz te meg fel fogsz nőni a feladatra,de anyukádhoz kötik a jobb élmények akkor fogsz ám sírni. Próbáld meglátni az anyaságban az örömöt,mert rengeteg csodás percet tudnak okozni. Az első mosolytól az első csínytevésig. Élvezd ki,mert sok nő van a világon,aki szívesen lenne a helyedben,de sajnos nem lehet gyermeke. Nekem 8 hós a fiam imádok vele minden percet,viszont nekem is kell némi nyugi ez mindenkinek kell ez miatt ne legyen rossz érzésed. Kitartás. Öleld meg a gyermeked nézz a szemébe mond neki,hogy szereted ezeket a depresszív gondolatokat tedd félre. Túl rövid az élet ne keseregj. ☺





:) persze, hogy szereted!
Ebben az időszakban én is csak elláttam, de csak egy baba volt. Igaz én féltettem mindenkitől és csodálattal néztem, hogy milyen tökéletes. Voltunk egymás mellett, majd egy este mikor zuhanyozni készültem, furán hangzik, de átfutott rajtam valami...és csak annyit mondtam magamban, hogy annyira szeretem! Majd mikor lesznek közös élményeitek: feláll, megy, homokozik, első önálló evés, hozzád bújva alszik el, meglátod ez az időszak olyan lesz, mintha meg sem történt volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!