Újdonsült anyukák, tényleg egy percetek sincs magatokra és csak a babával foglalkoztok egész nap?

Ahogy az elsô írja.

Egy nyugodt, jól alvó baba mellett pont hogy az elején van több ideje az anyukának is. Ráadásul ô is nyugodtabb, kevésbé stresszelt, ha tud aludni. Ha már nagyobbak, másznak, járnak, már kevesebbet alszanak napközben is, fárasztóbb. És az sem mindegy, hogy van-e apuka, ha igen, milyen, ill. a nagyszülôk be tudnak-e segíteni.

Nekem túl sok időm is volt, így besegítettem egy családi vállalkozásba. Két hónapos kora után végigaludta az éjszakát, nappal is összességében 3 és fél órát alszik mind a mai napig. Mindig tudtam mellette takarítani, sorozatot nézni, olvasni. Hasfájós sem volt, kézben sosem szeretett lenni, ha leteszem a kiságyába, max negyed órán belül bealszik. Olyan három foga jön most egyszerre, ez is csak annyi, hogy kétszer megébred éjszaka, de hamar visszaalszik. Járhatunk együtt étterembe, kirándulni, neki tök mindegy, hol van, csak kaja legyen.

De ez teljesen a babától függ. Régóta olvasok ebben a kategóriában, sokan vannak, akik egy percre alig bírják lerakni a babát, mert sehol sincs el nyugton, csak anya ölében, vagy alig alszik, mert fáj a hasa, éjszaka óránként kell szoptatni, felcseréli a nappalt az éjszakával, és még sorolhatnám. Jártunk dévényeshez kezdetben, ott hallottam olyat, hogy a még pici baba egyből kiakadt, csak mert "idegen" kézbe került, ezért olyat is el tudok képzelni, hogy valahol az apa vagy a nagyszülő sem tud vigyázni rá, mert az a babának nem jó.

1. babámnál én is ezt hittem, hogy a baba 0-24-ben kézben akar lenni de ő nagyon nem, jókat aludt a kiságyban. Néha még el is nézelődött. Na a kicsi :D őt még alva se tudtam letenni hetekig napközben, éjszaka mázlim volt, akkor csak enni kelt fel és aludt tovább.

Egyébként tudtam mast is csinálni, az ilyen babáknál jól jön egy hordozókendő.

Most jövök ellenpéldaként, születése napjától hasfájós, kiságyba üvöltök típusú kisbaba volt, éjjel 2-3 óránként kelt ha jó napja volt, és ha leraktam az ölemből szintén ordított. Ez így ment míg nem lett önállóbb persze szakaszosan hol jobb volt hol rosszabb.

Addig míg aludt próbáltam utolérni magam, de nagyon nehéz volt mert volt hogy arra felébredt hogy becsuktam a konyhaajtót hogy ne hallja meg a mikrót, és már üvöltött, és akkor még nem ettem egész nap.

Akkor volt 10-15 perc pihim mikor beraktam a ringatós hintába, azt imádta nagyon.

De ez a része persze fokozatosan jobb lett, de mindenhez kellettem később is, ha játszószőnyegre raktam amin híd volt ott kellett üljek mellette és meséljek, ha a kiságyba akkor is mellette kelett ülnöm, másképp meg imádta cipeltetni magát akkor jöttek is ki gázok, mint írtam nagyon hasfájós volt.

Könnyebb akkor lett mikor elkezdett kúszni-mászni, egy éves kor után meg már gyerekjáték volt csecsemőkorhoz képest.

De bármikor újracsinálnám, kivéve az éjszakázást, még mai napig ébred pedig 2 éves, és ez piszok nehéz.

Volt bennem egy belső késztetes, hogy mindig vele foglalkozzak, minden lelegzetvetelet figyeltem. Tulajdonkeppen SEMMIT nem csinaltunk egesz nap, megis estere mar ugy ereztem, hogy teljesen elfaradtam, "egesz nap dolgoztam". Ez igy utolag visszagondolva fura. Talan az alvashiany miatt elveszitettem a realitas erzekemet. Igy utolag belegondolva mindenre, barmire lett volna idom egy egesz nap fekvo baba mellett. De akkor ugy tunt, hogy semmire sincs. Es en egyaltalan nem szoptattam raadasul.

Most 2 eves lesz, egesz nap tombol, rohangal. Viszem programokra, minden nap jatszoteterezunk, minden nap fozok, takaritok, tomegkozlekedessel megyunk....es most meg ugy erzem, hogy MINDENRE van idom: reggel bosegesen reggelizek, kavezok, netezek, hajat egyenesitek, sminkelek, egesz nap tevekenykedek es este meg edzek is fel orat. Mindezt segitseg nelkul. En sem ertem magam de igy van. Persze sokszor vagyok faradt, de nincs hianyerzetem, hogy nincs idom semmire...