Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy lehet átvészelni? Elhagyott
a párom a 3 hetes babánkal.
Figyelt kérdés
azt mondta azért mert mióta hazjöttünk a picivel a kórházból én csak a babával törődtem,vele nem.és ezen nem tud túllépni.nem tudjuk megbeszélni mert nem akarja.elkeseredésemben írtam neki levelet,amiben leírtam őszintén az érzéseimet,de nem érdekelte.azt mondta úgy érzi nem szeret.de tudom h ez nem igaz,mert akkor nem fájna neki az h nem törődtem vele,és nem szenvedne szemmel láthatóan.napok óta nem eszik ő sem.sajnos én sem eszem rendesen 3 napja,folyaamatosan csak sírok és már megy a hasam a gyomoridegtől.és sajnos nincs is hová mennem a picivel.a közös albérletünkebn én nem tudnék egyedül maradni a picivel mert nem bírnám anyagilag.azt mondta egyedül akar lenni.kérem azok írjanak akik voltak ilyen helyzetben h mi lett a vége,egyedül maradtak vagy meg tudták idővel oldani.mindenki válaszát szivesen fogadom.
Próbálj megnyugodni,ezzel magadnak és a picinek teszel jót.Fő,hogy tisztán át láss a dolgokon.Egy friss anyuka csak a babájával törődik.Ezt minden férfi,aki apukává válik el kell hogy fogadja.Idővel az anyukák már teret tudnak adni a párjuknak.Érthetetlen számomra hogy ezért hagyott el.Jól kupán kéne vágni az ilyen pasit.Talán ha kivenné a részét a babó ápolásából,akkor érezhetné hogy egy család vagytok.Nekem is küzdött hasonló problémával a párom, de én ilyenkor el zavartam a haverjaival kocsmázni, és másnap ha fájt a feje jól megszeretgettem,és igazán érezhetővé tettem hogy egy család lettünk,és nem két szerelmes ifjonc aki azt hiszi a kisbaba csak szoba dísz.Nagyon sajnállak,bár nem ismerlek,de senkinek nem kívánnám soha,hogy pár hetes babájával ilyen helyzetbe kerüljön. A hugom két kislányával maradt egyedül,pont azért mert az apuka kívül állónak érezte magát.Egyszer nem sírt utána,csak szépen haza költözött anyuékhoz akik bevállalták a két kislányt amíg anyuka ment dolgozni.Évekig gürizett,és most egy maga neveli a kis csajszikat,jó anyagi hátteret teremtet egy maga,és ha minden igaz,nem sokára bemutatja nekünk is az új élettársát. Állj te is a sarkadra,és érezd hogy a kicsidnek rád van szüksége(vidám anyukájára)és soha ne félj a holnaptól,mert nincsen olyan probléma amit ne tudnál megoldani.Beszéljetek a gondjaitokról a családotoknak,barátaitoknak,sokszor egy harmadik fél sokat tud segíteni.
2010. jún. 8. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
2/35 anonim válasza:
nyugodj meg, a pici az első és a párodnak sokkal toleránsabbnak kellett volna lennie. szemmel láthatóan a felelősség vállalására is képtelen. képzelem, mennyire szerethet és tisztelhet, ha 3 héttel gyermeketek születése után otthagyott téged és A PICIT is! ő ebből szerintem nem kér.
persze nem ismerlek benneteket, de ebből a pár sorból ezt szűröm le.
neked a gyerek az első, ha lenne szülői segítség, kérd őket!
a pároddal meg próbálj beszélni, de ha nem megy, hagyd a csudába. ha szeretne benneteket visszakapni, kepesszen ő!
2010. jún. 8. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
3/35 anonim válasza:
Könyörgöm!! Még csak 3 hetes a baba!! Mégis mit akar a párod?! Mire számított?! Mert ha már több hónapos nagyobb gyerkőc lenne még csak csak megérteném, de így?! Ne haragudj hogy ezt mondom, de ha ennyi elég neki ahoz hogy "úgy érezze nem szeret" akkor elmehet a fenébe! Persze az más tészta, hogy nem tudtok szétmenni mert függsz tőle...ezzel sajnos én is így jártam.... :( De ez a viselkedés nem elfogadható egy 3 hetes baba mellett!!
2010. jún. 8. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
4/35 anonim válasza:
próbálj megnyugodni, kicsit lehiggadni. Hagyd hogy egy picit eltávolodjon, egyedül legyen és rájöjjön mennyire hiányoztok neki. Te ne menj sehova a picivel, maradjatok csak ott. Oldja meg a párod, hogy hova megy el egy kis időre. Anyagilag addig is kutya kötelessége segíteni titeket. Az első 2 hónap tényleg kemény a picivel. De próbálj meg úgy hozzáálni, hogy gondolj bele, hogy akinek 2-3 gyereke van, az mennyi időt tud a kicsire szánni. szóval az első babánál tényleg kevés idő jut másra, de csak mert az anyuka még nem elég tapasztalt. Arról nem beszélve hogy akár te is szenvedhetnél szülési utáni depressziótól és akkor neki kellene téged támogatni lelkileg. Ha ilyen önző módon viselkedik a párod továbbra is, akkor sajnos lehet hogy jobb is ha különváltok. Sok boldogságot kívánok a babához és remélem jól alakulnak a dolgaitok.
2010. jún. 8. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
5/35 A kérdező kommentje:
köszönöm az eddigi válaszokat.sajnos muszály nekem mennem.ő azzal állt elő h döntsem el h én költözök vagy ő.és kénytelen vagyok én,mivel az albérlet ahol élünk 70 000 ft havonta.és az én e havi jövedelmem 35 000 ft lesz.mivel fél havi táppénzt fogok csak kapni.a többit jövő hónapban kapom visszamenőleg is.a tgyás most van folyamatban mertz a munkahelyem nem intézte időben.az anyasági meg a családi csak hetek múlva lesz meg.ennyi pénzből meg nem tudom hova mehetnék.családra nem számíthatok.anyós felajánlotta h költözzek oda,támogat mindenben,de az meg h néz már ki.
2010. jún. 8. 13:51
6/35 anonim válasza:
Nem furcsa kicsit hogy az anyukák mindig tökéletesek és ártatlanok? Ők sosem rontanak el semmit... Pontozz le nyugodtan de szerintem gondolkozz el rajta hogy te miben vagy hibás. Ide könnyű írni, mert az összes anyuka rögtön farkasként veti magát a férfira, de ez nem reaális és igaz csak érzelmi alapú... Ha mindenki az igazat mondaná és nem sajnálna akkor egyik anyuka sem írna ide ilyet, mert nem azt kapná amit várt... Hát persze elvileg a kérdésnek nem is ez lenne a lényege hanem az igazság, amit itt nagyon nem bírnak...
2010. jún. 8. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
7/35 anonim válasza:
Utolsó, te normális vagy, hogy ilyeneket írsz egy gyermekágyas anyukának 3 hetes pici csöpp babával? Semmi együttérzés nem szorult beléd? Persze, hogy mindkét fél követhetett el hibákat, ez egyértelmű. Az a legdurvább, hogy ez a pasi otthagyta a családját, nem is próbálta megbeszélni a dolgokat, valószínűleg kisfiú még az apaszerepre. De ő azt kérdezte, hogyan tovább?
Erre nem tudtál semmit írni. És én sem tudom, hogyan tovább, de tényleg próbálj megnyugodni, a kicsi nagyon sokat fog segíteni.
2010. jún. 8. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
8/35 anonim válasza:
De van bennem együttérzés de a másik félt nem ismerjük. Én is voltam ilyen helyzetben csak anyukámmal. Addig bosszantott, tett borzalmas dolgokat amíg mindig elborult az agyam és üvöltöztem vagy bunkó voltam. Persze mindenki engem képzelt a gonosznak, mert anyukám mindig kedves és mosolyog, aranyos, de nem ők élnek vele, nem ismerik igazából. Ha anyukám elmondaná másnak miket mondtam neki, elájulnának, de azt nem tudják ő miket tett velem. Szóval ez kb ilyen. Attól hogy valakinek 3 hetes gyereke van, még lehet neki igazat mondani. Te sem tudtál neki jobb tanácsot adni. De ha hibás is akkor is az ember nem úgy él, hogy ha házas és gyereke van akkor neki kötelező élete végéig velük élni akkor is nem jó neki. Szerintem sokkal jobb mintha évekig élnek rosszban egymással...
Szerintem szánalmas dolog minden ilyen kérdésnél teli pofával és élvezkedve szídni a férfiakat bár szerintem ezt a krédezők is tudják és titkon ezért írnak ide nem a megoládésrt... Ahelyett hogy logikus tanácsokat adnátok. Mert ha így vesszük azt kérdezte mit csináljon nem azt kérte fejtsétek ki milyen rossz az az ember. De ti mégis arról beszéltetek.
2010. jún. 8. 15:17
Hasznos számodra ez a válasz?
9/35 anonim válasza:
Az a nagy büdös helyzet, hogy egy 3 hetes baba mellett akármilyen is a nő, a férfinak kell alkalmazkodni!!! nem lehet elvárni egy 3 hete szült nőtől hogy körbeugrálja az elkényeztetett bunkó pasiját! és ez ugyan úgy vonatkozik az én pasimra mint máséra!!!! Teljesen mindegy mi van, ilyenkor az apukának kéne felnőnie a feladathoz, de Te is csak egy tipikus férfi soviniszta paraszt vagy!! Te sem nőttél még fel....
2010. jún. 8. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
10/35 anonim válasza:
Nem vagyok férfi.:) Szerintem senki nem hal bele ha fél, egy órát csak a párjával foglalkozik. Amikor gyereket akart vállalta azt is hogy nehezített körülmények között is a barátnője lesz a párjának. Amúgy meg, ugyan nem írta a kérdező de a fejem teszem rá hogy ez is benne van, attól hogy valakinek kicsi gyereke van és nem ér rá a párjára még nem kell bekattannia, elvárható tőle a normális viselkedés, hogy msáokat is fontos emberként kezeljen ellenben az anyukák sok embert elüldöznek az ilyenkor rossz irányba változó viselkedéssel.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: