Kisbabások! Emlékeztek arra a pillanatra, amikor hazamentetek a kórházból szülés után? Mit éreztetek, amikor először voltatok hárman otthon? Pozitív és esetleg negatív is jöhet.

Én szét szorongtam magam, totál agybaj volt. Nagyon rossz volt :(

Kora baba volt, féltem h majd nem eszik eleget stb. Jujj visszagondolni is rossz, semmi jó nem volt benne, örülök h már nagyobb.

Nekem nagyon jó élmény volt. Alig vártam, hogy haza menjünk a kórházból.

Otthon este amikor leraktam a babámat aludni és csend és nyugalom volt annyira boldog voltam. Csak néztem őt és sírtam. A megkönnyebbüléstől, a fáradtságtól, a fájdalomtól, meg a hormonok miatt is gondolom, de jól esett, kisírtam magam végre (a kórházban nem mertem magam elengedni). Izgultam is, hogy milyen lesz az éjszaka. De végre a saját ágyamban alhattam.

Nekem jó emlék.

Nagyon örültem, hogy minden rendben volt, mehettünk haza.

Otthon első pillanatban azt sem tudtam mit csináljak a picivel.

Aztán alakult magától.

Elkövettem pár "baklövést", amin ma már csak nevetek persze. Pl. egy nap sem telt el, mikor zokogva hívtam a gyermekorvosunkat, hogy mióta hazaértünk nem kakált a baba. Nyugtatott, aztán rá fél órára tele volt a pelenka. Izgultam nagyon, hogy mindent jól csináljak, segítség nem igazán volt. Parával töltött el a fürdetés, hogy éjszaka felébredek-e, ha sír, stb.

De valahogy mégis túl lettünk rajta és visszagondolva csodálatos volt az az időszak is.

Nagyon vártam hogy hazaérjünk úgy gondoltam onnantól minden szuper lesz. Mondjuk az 5ágyas rooming in-es kórterem után minden jobb volt.

Szorongtam, nem ment a szoptatás, a védőnő segített.

Elég vacak volt kellett ido mire beleszoktam.

Nagyon rossz volt, pedig csúnya ezt írni mert nagykönyve felhőtlen boldogságnak kell lenni, de már nem aludtam akkor 4 napja, ki voltam a hormonoktól, rokonok is jönni akartak megnézni az első fürdetést nem volt erőm már veszekedni persze mi szolgáljuk ki őket friss műtét és egy újszülött mellett.

Aztán mikor elment mindenki se lett jobb, sírtam a régi életem után, féltem hogy fogok(fogunk) helyt állni , szorongtam..

Hetekig így ment persze nem non-stop, de nagyon durva dolgokra képes az alváshiány és a hormonok szülés után.

Nem kellemes visszagondolni, de tényleg nem tehettem róla.

Ha esetleg nálad is így lesz csak annyit üzennék elmúlik, minden rendben lesz, meg fogod csinálni és jó anya leszel. Nem kell félned, minden zombi üzemmód ideiglenes, egyszer elmúlik .

Rémesen. Vissza akartam csinálni az egészet. Borzalmas szülésem volt, négy és fél napig voltunk bent, ezalatt összesen hat órát aludtam részletekben. Én csak aludni akartam egyet, de ott volt a gyerek, így nem tehettem meg.

Ez tartott kb. két napig, aztán kezdtünk egyre jobban összeszokni. Hamarosan négy hónapos lesz, el sem tudnám képzelni, hogy ne legyen velünk.