Félek, hogy nagyon lemarad? Mit mondhatnék/csináljak?
Ejjha! Ahogy itt olvasom a kommenteket és válaszokat, hogy éltek pici baba mellett-és mennyit dolgoztok- rohadtul kezdem értékelni az életemet!
Szerintem, ha szólsz a védőnőnek tesód tudta nélkül, abból életre szóló harag lehet. Legalábbis nálunk az lenne. Szemtől-szemben nem tudsz beszélni vele? Ne célozgass, mondd meg neki mit gondolsz a babával kapcsolatban. Hátha kapcsol.
bocsi nem másfél éves hanem 1 volt (nem teljesen a kérdéshez kapcsolodott, csak eszembe jutott)
11:02-es válaszhoz: A kérdező, és a többi válaszoló sem csak egy aprócska lemaradás miatt aggódik. Az egész történet hajmeresztő, ahogy van.
Szomorú, ha ezt nem lehet megoldani családon belül. Gondolom a nővér úgy gondol saját magára, mint egy szuper tapasztalt, belevaló 3 gyerekes anyára, nehogy már neki bárki is kritikát fogalmazzon meg... (Ismerek egy családot, hasonló a felállás: a nő szült 4 gyereket, saját bevallása szerint is azért, hogy ne kelljen dolgozni menni (pedig, diplomás, nyelveket beszélő nő, még az első gyed alatt is képezte magát.) A 3., 4. gyerek már totál el van hanyagolva, "mandínerből" nevelgeti őket, de nem figyel rájuk különösképpen. 4 éves kislány még alig beszél. A 2 évesnek durva dührohamai vannak. És persze senki nem szóljon bele, mert ő 4 gyerekes pedagógus, ő tudja legjobban.)
Visszatérve: sajnos a leírásból nem tűnik úgy, hogy a nővér és a sógor túl elkötelezett emberek lennének... Mindennnek a legkönnyebb végét fogják meg: a gyereknevelésnek (lepasszolni a nagyokat, nem foglalkozni a kicsivel), a munkának (más pénzén és erőforrásain élősködnek, pl. apósék foglalkoznak télen a gazdasággal), a családi kapcsolatoknak (nyilván a sógor sem véletlenül lép le minden alkalommal a terhes felesége mellől)
Szerintem nem ártana leülnöd a szüleiddel, a pároddal, és esetleg a sógor szüleivel megbeszélni, hogy mit tudnátok Ti tenni a gyerekekért, a családért. Sajnos nem valószínű, hogy pozitív irányba fog változni a dolog. Valószínű, hogy rosszabb lesz, a gyerekeknek iskolában tanulási, viselkedési problémáik lehetnek, és ha nincs mellettük felnőtt segítség, az örökre tönkre vághatja a jövőjüket. Nővéred még szülhet pár gyereket, akikkel szintén nem fog elbírni. A pénzt felélik. Csődbe vihetik az egész családot. Folytassam?
Az meg azért elég gáz, hogy ha egy 6 hónapos gyerek még a fejét sem képes tartani. Ja, és ugye az oltásokat sem kapja meg... Ezen a vonalon azért el lehetne indulni...
Sziasztok!
Lehet, hogy nagyon félreérthetően fogalmaztam.Sógorom, nem a terhes feleségét nem bírja(terhesség alatt) és megy ki dolgozni, hanem hirtelen akar némi pénzt keresni.Na ezt is jól megfogalmaztam.Bár azért ebben is van valami, én egy percet nem tudtam élvezni a terhességemből, mert mindig segíteni kellett valamit és mert ő terhes.Lehet hogy rossz a logikám, ő már élvezett 2-t, nekem ezt az egyet sem lehet???
SZERINTEM az egész évet úgy kellene csinálni, hogy jó legyen, nem aztán 3-4-5 hónapot külön tölteni a családtól, hogy legyen némi pénzük.Elhiszem hogy a szakmája, nagyon idény jellegű, de amikor most decemberben hazajött sógorom, inkább nem dolgozott 3 hónapig semmit, mert várta hogy mikor hívják kintről vissza.:((
Holott legalább beadhatta volna a papírját gyárakba vagy valahová és nem várja a sült galambot.De Ő inkább várt, hátha....
Ilyen apróságokból is áll már a bál egy jó ideje, mert az én párom(nem akarom dícsérni, mert néha Ő is bekkatan)de már azon ügyeskedik, hogy kimenjen Írországba pár hónapba legalább mosogatónak.Ő, aki soha meg nem fogná a szivacsot.Ez mondjuk a mi hibánk, mert eddig úgy rendezkedtünk be, hogy Anyukámékkal oda-vissza támogattuk egymást.Nekik a tavalyi évi minusz, elég sokat nyom latba, nekünk hiába volt tartalék, feléltük.Utálom az egész helyzetet ahogy van.Már annak is örülök, hogy valahogy kihúzzuk a segélyig, mert mi már tényleg vajas kenyéren élünk 2 hete.De a babának muszály megvenni a tápszert , pelust, gyógyszert stb.Valahogy le kellene válnunk tesómékról, de amíg a gyerek probléma meg nem oldódik, nincs szívem hozzá.Amúgy sem nagyon, de ....
Egyébként azon töröm az agyam, mi lehet a gond.Mert látom hogy a 2 nagyobb gyerekkel teljesen máshogy viselkedik.A picit is szeretgeti(más kérdés hogy nem csak azt kellene hanem pl. tornáztatni is) de 2 rossz Afp- eredménye volt.Nagyon sokáig úgy állt a dolog, hogy Down kóros lesz a baba.Lehet hogy csak próbálom beleképzelni, hogy ezért ilyen a picilánnyal, mert valahol talán fél tőle, hogy mégis van valami baja.Nem tudom.Próbálom mentegetni nővéremet magam és mások előtt is, holott tudom hogy nem mind arany ami fénylik.
A védőnőnek szólást úgy gondoltam, hogy az enyém szóljon oda az övének-hogy mondjuk lehet gond van, de állítsa be úgy mintha csak arra járt volna.Vagy valami ilyesmi.De várok még vele, ma úgyis hozza a nagylányt oviba, megpróbálok konkrét dolgokról beszélni vele, nem csak utalgatni rá.Csak az a baj, hogy nem is nagyon merem, mert egyszer már megkaptam még a középső gyereknél( a pici még úton sem volt) hogy ne szóljak bele, mert ő már tapasztaltabb.Ha anya mond valamit, akkor meg az a baja, hogy biztos a pénz miatt piszkálja.Szar helyzet ez is, remélem rosszabb nem lesz csak jobb!!!!!!!!!
Kedves utolsó!
Látom végig olvastad a kommentjeimet, hogy ezen a véleményen vagy!
Köszönöm szépen MINDENKINEK az észrevételét, véleményét!
Valamilyen formában mindegyik hasznos volt.Szeretném leszögezni, hogy nem szeretném elvenni tesóméktól a gyermekeiket!Tudom, hogy szeretik őket, így vagy úgy, próbálnak nekik megadni amit csak tudnak, de az anyagi szempontok néha az érzelmek rovására megy.
Itt voltak ma, sógorommal együtt, leültünk megbeszélni a dolgokat!Én a párom és tesómék.Látják Ők is, (jobban mondva tesóm) hogy valami nem olyan mint kellene lennie, de azt mondja hogy idő, pénz stb. híján nem sok mindent tudna kezdeni, bár a legnagyobb problémának én mégis inkább a sógorom hozzáállását látom.Szerinte semmi gond.Kiderült, hogy volt lent néhány hete a védőnőjük, az oltások miatt, Ő is észrevett furcsaságokat a picikén.Küldte őket orvoshoz beutalókért.Most arra jutottunk, hogy legalább míg a föld munka lemegy, hozzák be hozzánk és elmászkálok vele én dokihoz, meg ahová kell, és legalább Ő is tudja biztosra hogy ha valami nem oké.Sajnálom, hogy ez a helyzet náluk, megértem valahol a "hozzáállását" is, de csak valahol.Átgondolják, jobban mondva meggyőzi a férjét, bár nem bírom még mindig felfogni hogy ha látja Ő is, hogy gond van és még a védőnő is szól róla, akkor miért a férje bólintására kell várnia!?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!