Milyen hatással volt a párkapcsolatodra a baba érkezése?

nekünk ugyanolyan maradt, mint előtte. Ugyanúgy, még ha nem jobban szeretjük egymást, élvezzük egymás társaságát, értékes időt töltünk el hármasban a kisfiunkkal, és a

„lepedőakrobataságunk” sem veszett el. Látjuk, hogy miért/kiért érdemes küzdeni. A kisfiunk 4 hónapos, már tervezzük a kistesót. Imádjuk egymást. Sajnos, úgy látom, nem ez a NORMÁLIS, hanem már szinte szerencsésnek kell éreznem magam, hogy így élünk továbbra is. Pedig ez teljesen normális kellene legyen. Kár, hogy sok anyukának nem így alakul...

Sziasztok!

Nálunk is alapjában véve, ugyanolyan a helyzet.Sokat dolgozik a párom, ha itthon van alszik játszik vagy a fiunkkal van.Vitáink ugyanannyit vannak, mint a szülés előtt.Régen is megbeszéltük a problémákat vagy ha valamiben nem értettünk egyet úgy félévente kiborult a bili és egy nagy veszekedés volt.Ezen már (4 hónapos a kicsi) túl vagyunk, de kimentünk az udvarra kiabálni, szerencsére.Lehet hogy ez hülyén hangzik, de nekünk mintha szükségünk lenne időnként, egy alapos kiabálásra.Máskor leülünk és szépen megbeszéljük a dolgokat, de ha van egy ilyen nagyobb vita, utána sokkal jobb.

Ja és a 18.32-nek tökéletesen igaza van!!!!!

Nálunk semmi nem változott, csak max. még jobban szeretjük egymást. Előtte sem voltunk veszekedősek, most sem vagyunk azok. Bármi gond van inkább összetartunk és nem a másikat hibáztatjuk mindennel.

Persze kicsit biztos több türelem kell, de nem esik nehezünkre.

Az elso baba utan meg jobb lett a kapcsolatunk, mint elotte volt, pedig mar akkor is tokeletesnek volt mondhato.

Hamar vallaltuk a 2. babat (14 honap a korkulonbseg).

Nah, ezutan mar voltak hullamvolgyek, de nem kifejezetten a gyerekek miatt. Epp szules elott koltoztunk kulfoldrol haza, mas lett az anyagi helyzetunk (sokat romlott, emiatt sokat aggodunk), a ferjem uj munkaja nagyon stresszes es rengeteget dolgozik, kevesebbet van itthon, mint korabban, kevesebbet mozdulhatunk ki, kettesben kb sohasem tudunk lenni.

Gondolom nem kell reszleteznem, hogy milyen munka ellatni ket ilyen korkulonbsegu babat, plusz fozni, tisztan tartani egy 120 nm-es hazat. Nulla szabadidom van, szinte egy perc megallas sincs egesz nap. Mar annak is orulok, ha a ferjem a melobol hazajut altatasra, mert nehezen birok ket babat egyszerre elaltatni ugy, hogy egyik sem verje fel a masikat.

Szoval en is nagyon nyuzott, lehajtott, ideges es nagyon-nagyon faradt szoktam lenni. Tehat amikor lehetnenk kettesben (mikor a gyerekek alszanak), akkor sem vagyunk, mert vagy bezuhanunk az agyba, vagy csak ulunk egymassal szemben felkomasan es kb semmirol sem tudunk beleelessel beszelgetni a faradtsag miatt. Vagy ha tudunk, annak sincs jo vege, mert akkor elojonnek az anyagi problemak, amiktol nem lesz eppen vig a kedvunk...

A szex is keves volt, mert arra sem volt alkalom.

A multkor kaptam eszbe, hogy baromira romlik a kapcsolatunk es ha ez igy megy tovabb hosszu tavon, akkor ebbol bukta lesz.

Ugyhogy osszekaptuk magunkat, faradtsag ide, vagy oda, de estenkent leulunk beszelgetni, bontunk bort, stb. A szex is visszajott a mindennapi eletunkbe, ugye eves kozben jon meg az etvagy, ismet kedvet kaptunk.

Igyekszunk ket hetente hetvegen delutan, vagy hetkoznap este ugy elmenni a ferjem szuleihez, hogy 2-3-4 orara ott tudjuk hagyni mind a ket gyermeket es akkor mi beiktatunk egy kozos kajcsit, Duna parti setat, autokazast, stb.