Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mikor múlik el ez a korszak?...

Mikor múlik el ez a korszak? Visszatér egyszer a régi érzés?

Figyelt kérdés

Kisfiam közel 10 hónapos, gyönyörű, egészséges kis ördögfióka.Jó baba, nincsenek vele gondok. Imádom, csodálatos vele. De mostanában kicsit mintha magamba fordultam volna. Egyre egyhangúbbnak érzem a hétköznapokat vele, mindig ugyan azok a dolgok. Kicsit nyomaszt a megfelelni vágyás érzése. Reggeli, aztán mikor lesz tízórai, van e itthon ebédre való, mikor megyünk sétálni, aludni is kéne, stb. Hiába megyünk el napközben, akár barátnőkkel vagy bármi.

Most már hogy mászik meg lépeget egész nap csak megyek utána, lesem, hova megy mit csinál, meg ne üsse magát és hasonlók. Néha már összeszorul a gyomrom a gondolattól, hogy megint felsír, kezdődik a szenvedés, a huzavona. Azt hiszem mostanra sokalltam be :( Társaságom, segítségem nem igen van. Mit tehetnék, hogy helyre jöjjek? Hisz olyan kevés ez a 12 év amit itthon tölthetek vele, szeretném kiélvezni, de jelenleg inkább tehernek érzem :(

Volt más is hasonló helyzetben, hasonló érzésekkel?


2010. máj. 4. 08:03
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Ezt én is így érzem, és még sokan rajtunk kívül. Ez az üröm az örömben... én amíg dolgozni jártam, azt hittem, hogy nincs annál idillibb és kényelmesebb dolog, mint otthon lenni a babával. Most már tudom, hogy ez még keményebb, mert hiába nincs főnököm, aki hajt, a baba sokkal nagyobb pszichés nyomást indukál bennem. Ráadásul olyan, mint egy mókuskerék, nem lehet letenni egy percre sem. Tanácsot adni én sem tudok, azt hiszem el kell fogadnunk, hogy ez egy ilyen időszak.
2010. máj. 4. 08:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%
Én pont ezért gondolom úgy, hogy a bölcsi jó dolog. A babának sem árt, és anyuka sem fásul bele az egyedüllétbe. Attól, hogy valaki dolgozik, még szereti a gyerekét, és a babának is jó, ha nem egy stresszes, hanem életvidám anyukája van.
2010. máj. 4. 08:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
100%
Hát nálunk még mindig tart (22 hónapos). Én már az állandó stressztől hullafáradt vagyok. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Régen a férjem (akkor még nem voltak gyerekeink), azt mondta, hogy maradjak én itthon két évet Gyed-en, majd ő pihenésképpen átvállalja a harmadik évet. Hát most már kényszeríteni nem lehetne, hogy egy évig ő legyen Gyes-en én meg visszamenjek dolgozni. A második gyerekemmel vagyok itthon, az elsőnél akkor múlt el ez az érzés amikor elkezdtem újra dolgozni és ő óvodába kezdett járni. Valahogy akkor kezdtem újra én lenni.
2010. máj. 4. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
Ez ismerős én 13 év után 37 évesen szültem a harmadikat!Gondoltam erős vagyok idegileg is meg minden téren ! De rájöttem nem így van és depis lettem mindennap ugyan olyan ! A család is észre vette és úgy tettünk renbe mindent ,hogy Apuka segített minden szombaton délután ő van a babával én meg elmegyek sétálni egy jót!Nekem az a 2-3 óra maga a paradicsom! És már nem vagyok depis.
2010. máj. 4. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 A kérdező kommentje:
Nagyon köszönöm:) már ez is segítség, hogy ha kiírhatom magamból. Az a baj, hogy mindenki (legalább is a környezetemben)elvárja, hogy az anyukák maradéktalanul, tökéletesen boldogok legyenek itthon a babával. És megdöbbennek amikor azt látják, hallják, hogy nem ennyire fantasztikus az élet, hanem fárasztó, stresszes, monoton, stb.
2010. máj. 4. 08:38
 6/8 anonim ***** válasza:

Nálunk most egy kicsit jobb, mióta tud rendesen járni, és egészen mások a séták, mint amikor még csak mászott.

Már tud ő is egy rövidke távon jönni, mindent megnézünk, mindent végignyal (ha nem vagyok elég gyors, olyat is, amit nem kéne), kicsit más az egész.

De engem a monoton házimunka őröl fel teljesen!

Amikor a törpöm alszik, nekiugrok a mosogatnivalónak, bepakolom a mosógépet, a végeláthatatlan vasalni valókat megtámadom valamelyik oldalról, hogy kicsit fogyjanak, felteszem az ebédet, aztán felébred, és rájövök, hogy egy percig meg nem álltam akkor sem, amikor ő aludt, úgyhogy magamba zuhanok, hogy megint mehet tovább minden, mintha nem is lett volna egy kis nyugi.


Engem a séta kapcsol ki egy kicsit, bár sokszor rájövök, hogy alig várom, hogy este legyen, és nagyon szégyellem magam miatta, de nagyon sokszor így van.

Vannak depisebb napok (eső, mikor ki sem tudunk menni napokig), amikor csak az tartja bennem a lelket, hogy ennek a napnak is vége lesz egyszer, és ez nagyon rossz érzés...


Tényleg sokkal monotonabb, mint a munkahelyemen a legszarabb nap is... de mégis inkább ez...

2010. máj. 4. 10:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Ugyanezt érzem én is, 9 hós múlt a kisfiam. Én mostanában kezdek egy kicsit megkönnyebbülni, de ez csak annak köszönhető, hogy nálunk az első fél év rettenetes volt, állandóan sírt, semmi nem volt jó neki, alig aludt stb... Nagyon ki voltam borulva, szinte nem is élveztem az egészet, egyáltalán nem ilyennek képzeltem el... állandóan sírtam, türelmetlen voltam, stb... Szóval van a tiédnél rosszabb helyzet is :) Aztán mióta mozog, sokkal könnyebb, igaz most sem lehet levenni róla a szemem, de legalább nem üvölt egész nap, nekem már ez is áldás! :)

Én ha beszélek telefonon a kollegáimmal, vagy csak elképzelem, hogy milyen lenne egy napom a munkában, azért mindig rájövök, hogy még mindig sokkal de sokkal jobb dolgom van itthon. Nem tudsz egy nap bemenni a munkahelyedre? Beszélgetnél kicsit, kimozdulnál, és ami a legfontosabb, kóstolót kapnál belőle hogy milyen az élet baba nélkül, egyből jobban tudod majd élvezni és értékelni a mostani helyzetet :)) Nekem ezek segítettek.

2010. máj. 4. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
Néha , úgy kb. 2 havonta bemegyek a melóhelyre, de akkor is a babával, nincs kire hagynom :) Engem is az stresszel, hogy folyton a házimunka, meg akkor ma menni kell sétálni, de séta közben sincs már el olyan jól, mert inkább szabadon mászkálna, aztán a kapkodás, hogy ebéd, meg a többi :( Tudom, egyszer majd nagyon visszasírom ezt az időszakot :)
2010. máj. 4. 10:51

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!