Rengeteg anyuka panaszkodik, hogy az újszülött baba mellett semmire sincs ideje, igaz ez?

Én azt mondom, hogy kilenc hónapnyi aggódás után - főleg első babánál - a szülés, akármilyen is megváltás.

Nekem nem volt komplikációmentes a szülésem, sürgősségi császárral vették ki a babát, de őszintén szólva nem éltem meg úgy az egészet, mint valami negatív élményt, bár rettegtem tőle, hogy milyen lesz.

Iszonyúan gyorsan pörögtek az események, fájás fájást követett, jó, mondjuk a végére közbejött, hogy ez a nyughatatlan nünüke elforgott a szülőcsatornában, és elakadt, de mindezzel együtt én nem éltem meg negatívan.

Nem lehetett választott orvosom, de szakképzett, rendes orvosok vettek körül, egyszerűen bíznod KELL bennük, úgyis segítenek, és vigyáznak rád.

A szülésznők pedig tündérek, én nagyon jó szívvel emlékszem vissza rájuk!

Mondhatnám, hogy ne félj, de úgyis fogsz.

És ez így van jól.

Át kell élni, és meglátod, hogy nem olyan félelmetes dolog, mint most gondolod. Végigcsinálod, megkapod a babád, és elmúlik minden fájdalmad, minden aggódás, minden félelem, harmóniába kerülsz egy pillanat alatt, mert ott tarthatod azt a csöpp lényt, aki miatt 9 hónapig aggódtál.

Aztán jön a neheze... :-DDDDDD

De kívánom neked, hogy nyugodt, alvós babád legyen!

Szép terhességet, könnyű szülést kívánok!