Rengeteg anyuka panaszkodik, hogy az újszülött baba mellett semmire sincs ideje, igaz ez?

Mi szerencsések voltunk. A fiunk egy kisangyal születése óta. Egyedül alszik, gyorsan eszik, eljátszik egyedül.

Születése után nem sokkal antibiotikumot kellett szednem, ami mellett nem szoptathattam sajnos, így tápszeres lett. Az elején nagyon pörögtem, mindent megcsináltam tök egyedül, de meg is lett a böjtje. Durván kiszáradtam, nagyon várszegény lettem, kétóránként eljáultam. Akkor volt a kicsi 1 hónapos. Fél év kellett, hogy ezután összeszedjem magam, persze eközben is mindent meg kellett csinálnom, csak nagyon rosszul voltam a nap minden percében.

Ha nem lenne a fiam egy földre szállt angyal, aki szinte 1 éves koráig csak evett-aludt-játszott, életében egyszer volt igazán beteg, pedig már 3 éves is elmúlt, akkor tutira kipurcantam volna az elején.

Nem vagyok szuperanyu, ezt most előrebocsátom, de arra azért büszke vagyok, hogy a 3 hetes picimmel, mikor hazajöttünk a frissen felújított lakásba, minimum 2 hétig ahogy letettem a picit, álltam neki és takarítottam, mert csupa kosz volt a lakás. Előtte anyukámnál voltunk egy hétig, ott már kínomban segítettem ebédet főzni, mert unatkoztam, pedig a babám elég gyakran felsírt. Azóta a drága nagyon megtanult egyedül játszani, aludni, már 3 hónapos és egy angyalka, hála Istennek szinte mindent meg tudok mellette csinálni. De az is igaz, amit előttem írtak, hogy szervezés kérdése az egész. kb. 5 hetes volt a babám, mire eljutottam odáig, hogy le tudtam ülni egy-egy kicsit netezni, addig ahogyan letettem a törpét, mint akit parittyából lőttek ki, olyan tempóban álltam neki sterilizálni, főzni, mosni, hogy minél többet tudjak megcsinálni, mielőtt felébred. Mostmár a kenyérsütés, párnatömés, kötés is megy mellette :)

(A)

Kedves Kérdező!

Mielőtt megszületett a babám, én is így gonoltam, ahogy Te. Nem is értettem, hol itt a gond, hát beteszem a kiságyba, bébicsősz, és ennyi...HÁT NEM!!!

Az első pár nap tényleg ilyen, de akkor még regenerálódik anyuka is. Aztán az én fiam hasfájós lett, evett (3 óránként legalább fél-egy órán át...), aztán ringattam-büfiztettem 10 perc, majd üvöltés a következő evésig. Nagy ritkán aludt csak el, akkor is kézben, 10 percekre, ha letettem, pattant a szeme fel. Éjjel köztünk alszik, de volt, hogy így is üvöltött órákon át, még a cici se kellett, és nem segített semmilyen gyógyszer, torna, masszázs... Olyan voltam, mint valami zombi, úgy fejtem, hogy a baba közben a kinyújtott lábamon feküdt. Aztán peluscserénél általában akkor pisilt, mikor nem volt rajta épp pelus, szóval átöltöztetés, felmosás.

Nekem a megváltást a hordozókendő hozta el. Beletekerem a babát, és alszik mint a tej. Most 4 hónapos, kb. egy hónapja már csak ritkán fáj a pocója, nem sír annyit. Evés után kb. félórát elnézeget, akkor csinálom, amit batyuval nem lehet, persze közben rá-ránézek. Ha nyűgös már, feltekerem és alszik is max. 5 perc! Én meg takarítok (kivéve porszívó), főzök, eszek, mosok, teregetek, mosogatok, vasalni nem merek, bár hacsak magamra nem döntöm az állványt, az is menne. A párom fizikai munkát végez, neki kell az energia, muszáj minden nap valami laktató kaját elétennem. Van kutyánk és cicánk is bentlakó, így ha minden nap nem is, de max. kétnaponta azért fel kell mosnom, meg egyébként is, én úgy érzem jól magam, ha tisztaság van, ne kelljen már néznem, hogy beengedhetek-e valakit...

Szóval készülj!:D

na majd meglátod! :) biztos, hogy kihat egyébként a babára az anyuka hangulata, csak hát nem is olyan egyszerű parancsszóra türelmesnek és nyugodtnak lenni abban a helyzetben...:)

amúgy mi az a Gina Ford módszer? még sosem hallottam róla.

hehe, de kis naiv vagy... :)

az igaz ugyan, hogy az anyuka lelkiállapota átragad a babára. de egy alapból nyugtalanabb babát nem lehet pusztán azzal megnyugtatni, hogy te maga vagy Buddha...ez egy általános tévhit azon anyukák körében, akiknek nyugis babájuk van, illetve azok körében, akik még nem szültek.

mi a férjemmel elég nyugisak vagyunk, jó, nem alszik meg a szánkban a tej, de nem vagyunk idegzsábká, és nem is pörgünk ezerrel. ehhez képest a kislányom...hát, ne is kérdezd. :) állandó mozgásban van, 3 hós koráig átüvöltötte az estéket, az éjjeleink 14 hónapig elég érdekesek voltak, mert nem és nem aludt, 68x felkelt, üvöltött, ha nem kapott cicit. a fogzást rosszul viselte, a hozzátáplálás rémálom volt, az éjszakai nemalvások miatt nappal nyűgös volt szinte mindig...nem sorolom.na most én ezeket nem éltem meg tragikusan, sok türelemmel voltam hozzá , mert tudtam, hogy majd kinövi. és 14 hós korától sokkal jobban alszik, de magától ám! és eszik mindent, mint a kisanygal. sosem erőltettem, nem idegeskedtem rajta. még tudnám sorolni a példákat, de minek, nyilván világos a képlet.

szóval csak azt akarom mondani, hogy nuyogdt anyuka nem= nyugodt baba. merthogy ez nagyban temperamentum kérdése, hogy milyennek születik a kisbaba. de ha az ember kitartó, és türelmes, és nem esik kétségbe, az hosszútávon 8de csak hosszútávon) akkor is meghozza a gyümölcsét, ha az a kisbaba bizony 6 ördöggel felér! :)))

akkor én inkább nem mondok semmit az enyémről....

:) én egyvalamit mondok azóta minden kismamának. Gondoljon arra, hogy egyszer vége lesz, semmi sem tart örökké, a fájdalom is el fog múlni. ennél okosabbat sajnos nem tudok, hacsak nem azt, hogy kérj EDA-t :)