Miért van ennyi "problémás" baba?

szia. sok midnen múlik a nevelésen. de pont ugyanannyi a gyerek természetén. 3 éves kor körül, ha a szülő következetes volt, és "nem veszítette el a csüggedését", hogy a gyereke nem úgy eszik, nem úgy alszik, felébred, nyűgös satöbbi , és türelmes, akkor ezek a különbségek kiegyenlítődnek. a karakter marad. tehát a te nyugis kisfiad 3 évesen is nyugis lesz, az én temperamentumos kislányom meg 3 évesen is az lesz. de mindkettő fog enni, aludni, szobatiszta lesz és jólnevelt. örülj neki, hogy ilyen szerencsés vagy a babáddal. lehet, ha még egy babád lesz, és nem pont olyan, mint az első (gyakran a tesók ég és föld különbséggel bírnak jellemben), akkor rájössz, hogy nem ilyen egyszerű ez, és nem pusztán szoktatás kérdése. de kívánom, hogy a másodikkal is szerencséd legyen. ;)

16 hós ördöglányka anyucija

A kérdés megfogalmazása az ami nem pontos...véleményem szerint.

MIÉRT VAN ENNYI "PROBLÉMÁS" BABA?

Az én véleményem az h mi anyukák, és persze az apukák alakítjuk a gyermekeink fejlődését, bizonyos dolgokra való reagálásukat, így magunkban kell keresni a problémát. A legtöbb esetben. Persze egy hasfájós újszülöttet még a legnyugodtabb anyuka sem tud úgy kezelni h közben ne esne olykor-olykor kétségbe, és ez ugye kihat a majdani későbbiekre.

Úgyh a kérdésedre válaszolva én azt mondanám, h a babák kis lelkivilága , a dolgokra való reakciói tőlünk függnek. Hogy mit hogyan, milyen hozzáállással kezelünk le. Túlaggódjuk e a dolgokat. Ezért is van az h ezen az oldalon az általad említett szóval élve sok a problémás eset. Mert a "probléma nem a babában van. hanem bennünk szülőkben.

Ez elkerülhetetlen. Főleg első babás anyukáknál. És az oldal ezért született. H feltegyük az általunk kéréses eseteket, és arra megfelelő megnyugtató választ kapjunk.

Nem tagadom, én is tettem már fel kérdéseket, pedig már két babám van. Azt sem tagadom h vannak problémák, és ennek nagy részéért én vagyok a felelős. A már említett okokból. De azt sem tagadom, h sokszor kaptam már segítséget innen, megnyugodtam, és klassz volt h ilyen hamar megválaszolták az általam feltett kérdéseket.

Úgyh a kérdésed jogos, csak nem pontos.Nem a babák a problémásak...mi tesszük azzá őket. Sajnos. De te valószínűleg nagyon jól csinálod! Csak így tovább!!!

Kata

lehet, hogy igazad van (bár én nem hiszem, hogy én rontottam volna el a fiamat, ő egy elég akaratos személyiség kezdetektől fogva:)) de az tény, hogy a nevelésen sok múlik. (de egy eleven babából szerintem sosem lesz egy tündérien órákig eljátszó gyerek :)) Na szóval, tényleg érdekelne, hogy mi a különbség a kettőnk "nevelési módszerében". Ezért kíváncsi lennék, hogy te, és még azok az anyukák, akiknek "jó" babájuk van, és úgy gondolják,hogy ez a nevelésükön múlt, mit tennének a következő helyzetekben?

1. a babát jól megeted este, már nem kell éjjel ennie, és mégis úgy 2-3 óránként felsír. és ezt hónapokon keresztül. ilyenkor mit tennél? kiveszed? megszoptatod? ringatod? hagyod?

2. napközben le sem tudod tenni, anélkül, hogy üvöltene. de tényleg. abban a pillanatban,hogy a kis popója a földhöz ér, visít. még pisilni is csak így tudsz. Ilyenkor? melléülsz ? akkor is üvölt. játék nem érdekli. Felveszed? vagy hagyod valameddig?

3. evés. két kanál után elfordul, feszíti magát, sír. mit teszel? nem eteted tovább? erőlteted? fél óra múlva megpróbálod? mást adsz neki?

4. ha leteszed aludni a kiságyába, visítva sír. Ha már elaludt a kezedben, akkor is felsír, ha leteszed az ágyba, mert felébred rá.

tényleg kíváncsi lennék,hogy akiknek nincs gond a babájukkal, mit tettek ezekben a helyzetekben!

köszi, ha válaszoltok erre is!

Válaszolok a 12.00 válaszoló kérdéseire.

1. Kisfiamnál is volt ilyen, fél óránként mennem kellett hozzá, pedig 5 hetes korától végigaludta az éjszakákat. Amikor már nagyon vészes volt a dolog, megpróbáltam magam mellé venni az ágyba, de csak még jobban nyűglődött. Ringattam, próbáltam megetetni, nem volt éhes. Inni mint a kefekötő, úgy tűnt, állandóan szomjas. Ezt csináltam egy hétig, és szó szerint zombi lettem tőle, így abszolut átérzem azoknak az anyukáknak a sorsát, helyzetét, akik kezdettől ilyennek küszködtek. Aztán egy hét után meguntam, és bevetettem egy-két homeopátiás bogyót. Fogzásra is adtam neki, meg alvászavarra is. 3 hétig kapta őket, de már pár éjszaka után érezhető volt, hogy sokkal jobb a helyzet. Így most ismét alszunk. Egy-két alkalommal kell már csak bemennem hozzá, mert éppen fogzik. Akkor sem veszem ki, sőt, először hallgatózok, ha felébred, hogy visszaalszik magától, vagy sírás lesz belőle. Ha sír, akkor persze bemegyek, pár korty tea, fejsimi, és kijövök. Általában már akkor alszik, ahogy kihúzom a szájából a cumisüveget.

2. Kezdetben sajnos elég sokszor cipeltem magammal babikámat, mert bizony nem nagyon volt el egyedül. Szinte egész nap a kezemben volt, bár próbálkoztam azzal is, hogy hagyom sírni. De általában annyira behergelte saját magát, hogy lilult a feje, annyira sírt, mint aki nem akar venni levegőt. Így mindig a kézbenlét lett a vége. Aztán valahogy idővel ezt kinőtte. Most már egyre többet van el egyedül, bár még így is elég sokat igényli, hogy kezemben vagy az ölemben legyen. Ilyenkor lefoglalom valamivel, az összes játékát egyenként végigvesszük, autókázunk, tükör előtt játszunk, kinézünk az ablakon, stb.

3. A hozzátáplálás elkezdésekor volt némi gondom a kanállal való etetéssel. Állandóan feszengett, feszített, kiverte a kezemből, két keze a szájában lógott, szóval katasztrófa volt. Aztán elkezdtem hanyatt fekve etetni. Tudom, hogy furcsán hangzik, és mindenki lehülyézett, hogy meg fog fulladni, de ha belegondoltok, cicizni is hanyatt fekve szoktak. Így tök nyugodt maradt, nem értem én sem, hogy miért. Nem járt a keze-lába, nem feszengett, csak nyelte a gyümipépet, mint kacsa a nokedlit. Aztán valahogy a zöldségek bevezetésénél ezt is kinőtte, most már tátja a száját, várva a következő falatot. Természetesen már nem fekve eszik.

4. Ebben sajnos nem tudok semmit írni, nálunk ilyen nem volt. Nem szenvedtünk ilyen téren (kopp-kopp-kopp), mert általában már böfi közben bealszik a mai napig, és soha nem nyűglődik, ha beteszem az ágyába. B.

Ne bízd el magad, mert a babád fog változni. Az enyém is tündéri, barátságos nyitott gyerek volt 11hós koráig. Aztán elkezdett tartani az idegenektől, ha jöttek hozzánk vendégek, tűzön vízen keresztül el akar érni mindent az akaratával, hisztizik ha nem engedek meg neki valamit stb. Ezek a dolgok nem PROBLÉMÁK. Ezek életkori sajátosságok és minden normális gyereknél megjelennek. Ez azt jelenti, hogy jól fejlődnek értelmileg, érzelmileg, szociálisan. Az már más kérdés, hogy hogy reagálod le ezeket a reakcióit, és itt jön képbe a nevelés. Te egy kicsit félreértelmezed a problémás gyerek fogalmát. Számomra a problémás gyerek, az autista, értelmi, viselkedészavaros stb. gyerekek, de ez más téma. Akikről Te írsz teljesen szokványos, normális gyerek, teljesen általános problémával.

Egy óvódapedagógus 12 hós fiúcska anyukája.