Miért van ennyi "problémás" baba?

Beleolvasgattam a hozzászólásokba, de inkább abbahagytam. Hihetetlen, mennyire tudjátok ölni egymást. Komolyan, a nők tudnak lenni a leggonoszabbak egymással. No mindegy.

Szerintem azért van ennyi "problémás" gyerek, mert a szülőknek nem mesélik el az ő szüleik, hogy mit hogy jó csinálni, mi az, ami természetes egy babánál, mi az ami nem, mi segíthet bizonyos esetekben. A normálisabb védőnőknek bár segítenének, igazából nincsenek ott, egy-két jó tanáccsal tudják ellátni az anyákat.

A szülők bizonytalanok és itt kérdeznek. Mert itt lehet. És általában választ is kapnak.

az eggyik válaszoló vagyok.Szerintem te is elkezdtél "hisztiztni"amikor azt írták,hogy az sem jó egy gyerek olyan mint a tied.milyen műsört le vágtál már,más miért ne tegye ezt amikor azt írod,hogy "problémás gyereket "nevelnek.szeretem az ilyen tökéletes embereket.De majd megtudod te amikor lesz egy másik gyereked és minden nevelésed ellenére sírós hisztis,nehéz el lévő,és nehezen evő gyereked lesz.Akkor majd más teszi fel ugyanezt a kérdést,és te mit fogsz válaszolni??ugyanezt???hogy nevelés kérdésre???megnézném!!!

Egyébként nekem nincs "problémás"gyerekem mint irtam is.de eszembe se jutna ilyen kérdést megfogalmazni,ki irni meg pláne.

Szerintem a kommentjeidet is zárd le, mert egyre rosszabb a helyzet, ahogy hozzászólsz...

És egyre rosszabb a véleményem rólad, a hozzászólásaid alapján.

Mert kezdesz belemerülni egy lehetetlen vitába.

Szerencsés vagy, jó alvó, jó evő a gyereked PONT

Erre kár volt kérdést kiírni.

Jelentess meg egy cikket róla, vagy írd ki iwiwre, hogy milyen szerencsés vagy, de ne borzod tovább a kedélyeket.

Nem problémás a más gyereke sem, csak másmilyen.

Ennyi.

kedves kérdező! IGEN, ennyire baromira szerencsés vagy!! megértem a kérdésedet, mert a szülés előtt én is így gondolkodtam (most már szégyellem magam miatta, mert elég nagyképű voltam és meg volt a véleményem az "elkényeztetett" gyerekek anyukáiról). DE! Megszületett a kisfiam, aki egy kisördög :) Imádom, félreértés ne essék :) de most 8 hós és még mindig nem volt igazán átaludt éjszakánk, az első 3 hónapot végigüvöltötte, fájt a hasa, aztán beindultak a fogai. még nem mászik, ezért unalmas neki feküdni a földön és amúgy is állandóan igényli a társaságot.

Egyáltalán nem kényeztettük el. Következetesen neveljük az első perctől kezdve. Sírni is hagytuk ennek érdekében (nem hiszem, hogy neked kellett a babád sírását hallgatnod akár fél óráig egy elalvás előtt, tudod baromi nehéz ám...) Az egyedül elalvást 6 hétbe került megtanítani neki. maga volt a pokol addig az élet, én hónapokig nem aludtam 2 óránál többet egy huzamban.

Kíváncsi lennék, hogy te hogyan tanítanál egy ilyen babát rendre? mert mi már mindent megtettünk... De ő ilyen típus, nagyon hamar elfárad, ha fáradt, iszonyat gyorsan túlpörög, nyűgös, hisztis, de nem tudom egy óra ébrenlét után már le is fektetni...

Szóval egyáltalán nem könnyű!!! És ez nem az én hibám, vagy a te babád nem a te érdemed. Egyszerűen örülj neki, hogy ilyen szerencsés vagy! Lehet a következő gyerekkel már te sem leszel ilyen mázlista, most élvezd ki...:)

Az én véleményem is az, hogy ez még változhat. Addig élvezd ki a dolgot, amíg a babád jól eszik, jól alszik, mert még bármi jöhet. Fogzás, dackorszak, szeparációs szorongás, fejlődési ugrás, bármi.

Én is összetettem a két kezemet, hogy kisfiam végigaludta 5 hetes korától az éjszakákat, aztán egyszer csak jött egy fejlődési ugrás, és alvás volt, nincs. Fél óránként mehettem be hozzá, most már jó éjszakán csak egyszer kell mennem. A kajával kapcsolatban is tök büszke voltam, hogy csak nyitogatja a száját, majd most ott tartunk, hogy fogzás miatt jó, ha 140 ml tápszert bele tudok "diktálni".

Tényleg nem kellene provokálni senkit, mert csak ez a csúnya vita lesz a vége... Tök fölösleges, így is van elég nézeteltérés ezen az oldalon. B.

szia! Na, kaptál itt hideget is és meleget is. Én nem fényezem a gyermekem, pedig egy áldott jó baba, eszik, alszik, játszik, sokat levegőzik és ha ilyen kérdéseket olvasok, hogy miért nem eszik és miért nem alszik, magamban mindig hálát adok, hogy az én 11 hetes kisfiammal eddig semmi gond nem volt. Rengeteget foglalkozok vele. A páromat kérdeztem a múltkor, hogy miért van ez így, azt mondta, hogy szerinte azért, mert annyit énekelek, mondókázok, mesélek neki, játszok vele, ő pedig sugározza magából a nyugalmat. Ha hisztis vagyok, a férjem inkább kiveszi a gyermeket a kezemből, így a babám csak a nyugalommal, kiegyensúlyozottsággal találkozik. Hogy miért vannak „problémás gyermekek”, azt nem tudom, de mindíg azt mondom, hogy sosem tudod, mit rontasz el a nevelésben, csak azt veszed észre, mikor a gyermek már „el van rontva”. Nem mondom, hogy az én kisfiammal soha nem lesz gond, hiszen fogzás és betegségek előtt állunk, de egyelőre úgy érzem, szerencsés vagyok, és merem állítani, hogy lassan kezdem kiismerni minden mozdulatát (mikor miért sír, mikor fáradt). Szóval bárki gyermeke „elromolhat”, akármennyire is jó baba most épp.

(A)

És meddig is alszik a babád?

Mert te biztos rossz alvó lehetsz, ha már negyed 8kor el tudtad küldeni ezt a kérdést, aminek a megírása legjobb esetben is 10perc. Most vagy 7kor kelsz és rögtön ülsz a gép elé vagy nem tudsz aludni, akkor miért is érdekes, hogy mikor kel a babád, ha te sem alszol 7nél tovább.

Még valami. Azt írtad, hogy a te fiaddal soha sem volt gond, de azt is írtad, hogy te nevelted ilyenre. Ha " soha" nem volt gond, akkor nem volt mire nevelni. A neveléssel a gondot szüntetjük-előzzük meg.

Ezek után miért kritizálsz másokat, neked most ez esetben nem kellett nevelned a gyereket, vagy akkor most mi is történt?