Miért mondják azt egyes anyukák, hogy kisbaba mellett fürödni, enni sincs idejük? Az oké, hogy elfoglaltak, de ez csak igénytelenség.

Na még egy szuper anya! Jó neked, hogy ilyen tökéletes vagy és az életed is az 3 vagy 4 gyerekkel!

Meg érdemelsz egy pacsit és egy vállba veregetést!;)

"Meg érdemelsz egy pacsit és egy vállba veregetést!;)"

Mást biztos úgyse kap. :)

Soha semmiért/senkiért nem cserélném el a lányom, de megnéztem volna hogy hogy boldogulsz, mennyi időd marad, ha egy olyan babát dobott volna neked a gép, mint amilyen ő volt.

Szoptatás alaphangon volt 1 óra, majd egészen a következő etetésig függőlegesben kellett tartani, és nem csak azért, hogy ne sírjon, hanem hogy ne bukja vissza az összes tejet (majd később tápszert). Ha nem így tettünk, nem csak ordított, hanem nem gyarapodott egy grammot se és egész nap és éjjel az éhségtől kínlódott annak ellenére, hogy már 3500 grammosan is 1200 grammnak megfelelő tej vagy tápszer "ment bele" a nap folyamán.

Na mellette hol lett volna időd? Hagytad volna szenvedni? Lassan meghalni?

(a pépesre sűrített gyógytápszer sem maradt benne 100 %-ig)

Nem hiszem el, hogy baba mellett nincs 10-15 perce valakinek önmagára..

Esetleg csak nincs rá igénye.Nem kell minden nap 100% jól kinézni, de azért törekedni kellene rá.Az ember hangulatára is jó hatással van, ha nem úgy néz ki, mint egy csöves.

Nem vagyok frusztrált, s akkor se voltam. Rég túl vagyunk azon az időszakon, túléltük mindannyian. Nehéz volt, fárasztó, akkoriban tényleg még az is sikerélmény volt, ha el tudtam végezni a nagydolgom anélkül, hogy végigüvöltené a baba. Az ebédemet is a kicsi feje felett ettem meg, miközben ő szopizott, s a nap fénypontja valóban az volt, amikor beesett az ajtón a férjem és a kezébe nyomhattam a gyerekünket, hogy "na innentől átvetted, most gyorsan eszek, wc-zek... abban a pár percben, amíg nem veszi észre, hogy eltűnt a "mell"".

Ugyanakkor veled ellentétben nem fröcsögtem azokra, akiknek könnyebb, akiknek makkegészséges, problémamentes gyerek jutott.

És valahol valami csak nem klappolhat az életedben, ha annak ellenére, hogy a legkisebbed is már 5 éves, még mindig nem tudsz leakadni a témáról, s ahelyett hogy örülnél, mint majom a farkának, abban leled örömöd, hogy másokra fröcsögsz.

Tehát mert szültél X porontyot, már mindentudó vagy?

Egyik többgyerekes ismerősöm se volt soha ekkora beképzelt majom, mint te.

Főnököm 5-öt szült. 16 évesen az elsőt, 42 évesen az utolsót (mindet egy apától). A gyerekek mellett érettségizett, majd szerzett diplomát. A legkisebbje autista, rengeteget látott, tapasztalt (most 54), de még ő se állítja magáról, hogy mekkora "ász", pedig ő veled ellentétben már fel is nevelt az 5-ből 4-et, és mindből nagyszerű ember lett. A legidősebb Brüsszelben jogász, a fia mérnök, a harmadik szülésznőnek tanul, a negyedik most érettségizett, az ötödik 12.

Tőle kaptam a legértelmesebb tanácsot: "nincs univerzális módszer egy problémára sem a gyereknevelésben. Van akinek az egyik beválik, a másiknak nem, van akinek semmi sem válik be a már létező módszerek közül és magának kell megtalálnia azt az 1001. megoldást, ami hat. Ne keseredj el, és ne hallgass a károgókra, akik mindent jobban tudnak, a te gyerekedet te ismered, nem ők, hallgass az ösztöneidre".