Anyukák! Szerintetek hogy győzzem meg a nővéremet, hogy gyerekkel is van élet?
A nővérem 25 éves, 10 hónapos a kisfia. Mióta megvan a baba, teljesen befásult. A nap nagy részében otthon vannak, ha ki is jön vele sétálni, akkor is kb. 20 perc után bemegy, akármilyen jó idő van. Hozzánk is csak havonta kb. 1x jön föl (pár házzal arrébb lakik, a párjával és az anyósáékkal), és akkor is csak rövid időre. Ha látni akarjuk a babát, nekünk kell lemenni, de akkor is 1-2 óra után már érezteti velünk, hogy mennünk kéne. Arról szó sem lehet, hogy esetleg úgy vigyázzunk rá, hogy ő nincs ott. Szegény unokaöcsém még nem látott mást a falunkon kívül, soha nem viszi sehová, semmilyen közösségbe, programra, mindig csak otthon van vele. Strandra sem hajlandó elvinni, mert hogy "olyan pici még" pedig nála sokkal kisebbeket is visznek. A párja külföldön dolgozik, jól elvan, mikor hazajön akkor sem nagyon foglalkozik a gyerekkel. A nővéremnek pedig egyáltalán nincs élete. Akárhányszor hívom hogy jöjjön el velem vásárolni, fodrászhoz, moziba, stb soha nem jön, mindig a gyerekre hivatkozik. Teljesen eligénytelenedett, egyáltalán nem ad magára. Megyünk az unokatesóinkkal nyaralni, de oda sem jön, pedig Anyu szívesen vigyázna a kicsire. Eddig nagyon jó volt a kapcsolatunk egymással a családban, de ez egyre romlik, rohamosan távolodik tőlünk. Mit tehetnék? Hogyan győzzem meg őt, hogy gyerekkel is van élet, és talán neki is jót tenne ha kimozdulnának néha???
Adjatok tanácsot, kérlek!
válasza: válasza:Szerintem egy jò beszèlgetès sgìthet, esetleg olvasgasson utàna, hogy mièrt is fontos ùj dolgokkal, ingerekkel megismertetni a gyereket. A gyerek agyànak fejlődèsèhez szüksèg van ingerekre. Szivacs az agyacskájuk. Hihetetlen milyen gyorsan ès ügyesen tanulnak...Ha talpraesett, èletrevalò gyereket szeretne, egèszsèges "tàrsaslènyt", jobb ha lassan szoktatja màs gyerekek tàrsasàgàhoz is. Persze mindez neki is jòt tesz. Màs anyukàkkal beszèlgetni, eszmét cserèlni.
Mi sokat jàrunk jàtszótèrre, jàtszòhàzba, táncházba, természetbe, barátokhoz. Amig nem tudott járni is èlvezte, nèzelődött, információt gyűjtött. Igaz, koràn megindultunk... 8 hònaaposan màr totyogott. Így a kívàncsisàgàt mindig ùj helyekkel tudtuk kielègìteni. 12 hònaposan màr lèt szüksèglete más gyerekek tàrsasàga ès a pörgès. :) Az oviban tuti nem lesz gond vele. Föltalàlja majd magàt.
Keress esetleg vele egykorú vagy akár kissebb èletkorù kismamàk-babàk tàrsasàgàt. Babàs pgramokat...
Sok sikert a bàtorìtàshoz. :)
válasza: válasza:Állíts be hozzájuk egy beleülős úszógumival a gyereknek és viccesen közöld vele, hogy gyantát elő, mert másnap irány a strand. :)
Ha van a közeletekben állatkert, akkor mondd neki, hogy szeretnéd őket elvinni oda valamelyik nap, nézze ki, hogy mikor lenne jó.
Nehéz ügy, próbáld határozottan, szinte kész tények elé állítani 1-2 programot illetően, de persze valahogy kedves és humoros formában, hátha megjön a kedve.
Köszönöm az eddigi jó tanácsokat, mindenkinek ment a zöld kéz :) megpróbálkozom vele :) Bár a nővérem nagyon makacs.
Májusban, mikor volt a ballagásom, meghívtuk az egész rokonságot (kb. 25 fő). Ők is följöttek. A pici sírni kezdett, megijedt a "nagy tömegtől", ami nem is csoda, hiszen mindig csak otthon vannak, sosem látott még ennyi embert egyszerre. A tesóm pedig ahelyett, hogy próbálta volna nyugtatni, megbarátkoztatni a helyzettel, inkább gyorsan hazament vele, vissza a 4 fal közé (később egyedül sem jött vissza). Engem nagyon megbántott ezzel, és szerintem a rokonok sem vették jó néven, hiszen volt, aki csak akkor látta először a babát. Szerintem és Anyu szerint is nagyon rosszul tette, hogy rögtön hazavitte, mert így sosem fog szocializálódni szegény gyerek. Mi a véleményetek erről?
válasza:Nem depressziós a te nővéred?
Amiket leírtál, azok nekem nagyon gyanús tünetek. És ha belegondolok: egyedül élni az anyósomékkal, úgy, hogy a külföldön dolgozó pasim gyakorlatilag sz@rik rám is, meg a gyerekére is: hát nem egy szivárványos kerti piknik. Szerintem nekem is elegem lenne a világból.
Ha jól értettem.
válasza:A férje kint dolgozik külföldön, ő meg a gyerekkel otthon..
nagyon csodás lehet az élete...
válasza:Nálam ugyanez volt a bajom, habár nekem férjem nem külföldön dolgozik. Szerintem belecsúszott egy jó kis depresszióba. Én akkor úgy éreztem senki nem kíváncsi rám, most már nem vagyok elég értékes, érdekes. Plusz ha a kicsi nem volt velem feszt azon aggódtam, hogy mi van vele, egyáltalán milyen anya vagyok hogy magára hagyom?!
Amit tanácsolni tudok: ne hagyd magára! Nagyon veszélyes állapot, alattomos, mert az ember persze hogy megunja, ha valaki folyamatosan negatív, visszautasítja a dolgokat. Kérd a segítségét, tanácsát amiben lehet, hátha így kilendíted. ÉS dicsérd,először csak apróságokkal hogy ne legyen feltűnő,pl.A múltkor olyan jól állt, hogy felfogtad a hajad! Vagy: abban a farmerban olyan jó alakod van nem is látszik hogy szültél stb...
Kemény munka de ha egy kicsit hatsz rá, talán előrébb juttok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!