Utál a saját kisbabám?

Nem lehet, hogy a dezodorod vagy a parfümöd, samponod illata zavarja?

Valahol hallottam arról, hogy ilyen volt, de nem értek hozzá, csak egy tipp. :/

Màr bocsànat,de milyen böszme vagy :D.

Nem utàl,miért utàlna? Szerintem simàn annyira belelovalltad magad,hogyha meg kellene nyugtatnod,mert sìr kb 200 a vérnyomàsod vagy nagyon ràstresszelsz. Ő ezt érzi és erre reagàl. A bizonytalansàgodból csinàltàl egy félel.et ami túlnőtt rajtad.

Annyit tanàcsolnék,hogy fogadd el a helyzetet. Ha beletörődsz,akkor ettől megnyugszol és nem fog idegesìteni,ha nem amúgy dzsonzonenddzsonzonos módra hagyja abba a sìràst egy mosolyodra. A nagyi meg azért tudja megnyugtatni,mert teljesen nyugodt, elégedett. Ő semmi màst nem akar csak szeretni az unokàjàt, nincs felelőssége,nem akarja nevelni fegyelmezbi, nem képzelte el a jövőjét,sem azt,hogy milyen baba lesz. Ő csak boldog attól hogy van unokàja.

Szóval nyugi. Többet nem tehetsz.

Ignoráld a sírását, és kész! Nem azt mondom, hogy hagyd ott, dehogyis, egyszerűen fogadd el, és szrd le, maradj kívül a szituáción, próbálj higgadt lenni, mosolyogj továbbra is.

A bébiszitteltem is csinált ilyet, én meg hótt nyugodtan tovább magyaráztam neki, meg dajkáltam, duruzsoltam, ordíthatott közben. Viszont, elég hamar, pár perc alatt megnyugodott, hisz én sem stresszeltem a dologra.

A mamája viszont felkapta, és zaklatottan ringatta, meg sipákolt neki, naná, hogy a gyerek még inkább ordított.

ELŐSZÖR IS: a babád nem utál!!!

Nagyika mennyire van jelen az életetekben?

Remélem nem laktok együtt.

Szépen ki kell tenni mindenkit, aki zavaró tényező lehet. Nem tudom mennyi idős a babád, de most annak van itt az ideje hogy egymásra hangolódjatok. Semmi más nem számít.

Szoptatni pedig csak Te tudod, nagyika nem...

Egyébként ennek az egésznek olyan oka is lehet, hogy nagyi már babázott életében, Te meg most kezded, és mMEG KELL TANULNOD.

NEm vagyunk egyformák, van, amelyikünk könnyebben ráhangolódik a babájára, és van, amelyikünk nehezebben.

És a babák sem egyformák. Teljesen normális, hogy most furán érzed magad, mert máshogy képzelted el, mint ahogy alakult. Hidd el, a leggyakorlottabb anyukákkal is megesik, hogy sírós a babájuk, és nem tudják megnyugtatni.

Egymásra kell hangolódni, rá kell érezni mire végyik a baba és mi a "baja épp", ez nem könnyű, nekem pl. a harmadik gyerekemmel ment a legnehezebben...

Azt tanácsolom, hogy ha segédkezni akar a család, akkor NEKED segítsenek, ezt az igényedet mondd is el nekik.

Vegyenek át minden munkát, (főzés, mosás, takarítás), hogy Te 100%-ig a babádra koncentrálhass.

Tedd mellre gyakran, esetleg a pucér felsőtesteden pihentesd őt úgy hogy csak pelus van rajta és egy közös takaróval takaróztok. Hidd el, létre fog jönni az az egység kint is, ami bent volt, csak idő kell még hozzá, tanulnotok kell.

Higgy magadban és a babádban, minden rendben lesz, és az ösztöneidre hallgass, az okoskodók véleményét tartsd távol magadtól.

TE vagy az anyukája, TE kellesz neki, meg az apukája, senki más!

mert megéri az idegességedet

azért reagál így

túlkép egymást gerjesztitek

a nagyi meg nem ideges hanem nyugodt azért nyugszik le a kezében

Kedves kérdező!

Teljes mértékben megértelek! Hasonló volt az én helyzetem is. Tudod ha görcsölsz,stresszelsz azt megérzi, és emiatt nem érzi magát biztonságban veled. Én annyira elkeseredett voltam, hogy beszereztem egy hordozókendőt. És onnantól változott meg tulajdonképpen minden. Nekem is sokat mondták hogy ne görcsöljek meg blablabla de görcsöltem. Hidd el, később minden sokkal jobb lesz! És egyáltalán nem utál téged a kisbabád! Ilyenre ne is gondolj!