Más is úgy érzi romokban az élete?

Ne aggodj, nem vagy egyedul!! Ketten mar tutira vagyunk :)) Nekem mar 7 es fel honapos a kislanyom de par honapja pont igy ereztem mint Te. Allandoan aggodtam valami miatt, foleg a tej miatt, hogy van-e eleg. Folyton a melleimet fogdostam hogy lesz-e eleg tej a kovetkezo szoptatasra es ha esteleg egy kicsit puhabbak voltak, mar tiszta stressz voltam, ami persze nem tesz tul jot a tejtermelesnek. Amin csak lehet, azon aggodtam, de tenyleg. Mindenen. Most igy utolag mar latom hogy teljesen feleslegesen. Nincs ket egyforma baba, mindegyik mashogy alszik, mashogy szopik, mashogy hizik, hiaba hasonlitgatnank oket a papirformahoz.

Pont tegnap mondtam a ferjemnek hogy a kovetkezo babanal mindent mashogy fogok csinalni, nem fogok ennyit aggodni hanem megprobalom elvezni a babazast :)

Hidd el hogy mindent jol csinalsz, es nincs megoldhatatlan problema! A babak eros teremtmenyek, sokkal erosebbek mint gondolnank, es sokkal okosabbak is!

Ne aggodj!

Én még a harmadik gyereknél is úgy voltam, hogy először azt éreztem, nagyon lassan vánszorog az első pár hét, sosem lesz vége a télnek, hasfájós volt a babám, sokat éjszakáztunk, alig aludtunk a férjemmel. Mindketten ingerültek, kimerültek voltunk, közben testi-lelki gondok, helyrerázódás a szülés után. Alig vártam, hogy jöjjön a tavasz, lehessen menni tologatni a babát a tesókkal, Apával, sétálhassunk, napsütés, és így is lett, sokkal jobb lett mindenki közérzete. Mire elrepült a tavasz és a nyár, ami ugye nagyon gyorsan elmegy, legalábbis nekünk úgy tűnik, már egy kész kis legény volt itt a nyűgös pici baba helyett, aki ült, felállt, és egyre jobb lett minden.

A szoptatás miatt se aggodalmaskodj, szoptasd igény szerint, úgyis kiderül, ha nem elég a tej, de szerintem ez elég ritka!

Szép napot!

nem kell, nem szabad magadat szégyellni, ez egy nő életében szerintem a legnagyobb és mondhatni legdurvább kihívás, a szülés az első pár hónaphoz képest Hawaii vakáció...:)

Nyugi, kitartást, nemsokára jobb lesz minden.

az én fiam is két hónapos, de nálunk már könnyebb, bár az éjjel alig aludtam, szóval hulla vagyok, de előtte jópár napig reggel 6-ig aludt a picinyem és napközben is egy angyalka. Ha kiborulok, bevedelek egy csomó kávét (most is a kezemben van), a babám épp evett, mellettem nézegeti az ágyon lógó színes miafrancokat, odakint süt a nap, nemsokára megyünk sétálni. Találj magadnak valamit, ami jó (nálam a napsütés már tuti bevált): ha a babád alszik, ültess virágot, varrj neki játékot, várd sütivel a férjedet a munkából.

Az élet szép! És minden babáddal eltöltött nappal csak még szebb lesz!

(A)