Meddig szívás a kisbaba?

Nézd, felnőtt, felelősségteljes szülőként azt mondom, hogy előbb érj meg az apaságra! Mi az, hogy egy kisbaba szívás? Pláne mondod ezt te, akinek majdnem minden részét a gyerekkel kapcsolatos dolgoknak a felesége csinálja?

Igen, nehéz egy gyerekkel és minden kornak megvan a maga nehézsége, én is amondó vagyok, hogy egy csecsemővel a legnehezebb, de eszembe nem jutna olyat mondani, hogy szívás!

És tapasztalatból mondom, hogy minél nagyobb, annál könnyebb. Amikor már elkezd beszélni, megérti amit mondasz neki, megérteti ő is azt, amit szeretne, akkor már könnyebb. De annak is megvan a maga nehézsége, mert akkor meg már kialakul a saját akarat, amivel néha győzd bírni.

Ha úgy vesszük, hogy dolog van vele, akkor az ember élete végéig szív ezekkel a büdös kölkökkel.

Én pl most vagyok 25 éves, házat vettünk, az újítjuk fel, és édesapám minden szabad idejét ott tölti, hogy segítsen, szóval én még ilyen idős fejjel is tiszta szívás vagyok neki. Anyukám meg vigyáz a fiunkra, hogy mi is tudjunk ott dolgozni, képzeld ez milyen szívás. Gondolták végre nincs gyerek, erre én jól odaszültem egyet. Erre te is vigyázz majd nagyon, nehogy unokát is szüljön.

Mit értesz szívás alatt egyébként? A legtöbb baba egyre kevesebbet sír, egyre jobban alszik éjjel és még sorolhatnánk, de ezzel párhuzamosan jönnek az új problémák, egyre önállóbb ugyan, de nem ismeri a határokat, simán leugrik a kanapéról, így a nyomában kell lenni, aztán egyre akaratosabb lesz, így jönnek a hisztik, aztán oviba kell hordani, nah az mekkora szívás, mindenképp oda kell érni érte, nem lehet ott felejteni. Aztán iskolába kerül, amikor még tanulhatsz is vele, aztán meg elkezd fiúzni, és félhetsz attól, hogy idő előtt megajándékoz egy unokával, akivel újra szívhatsz. Szóval nem egyszerű, no. De hát csak szóltak, hogy a gyereket az ember egy életre vállalja, nem? Vagy azt mondták, hogy pár hónapos korától önellátó lesz, jár dolgozni és elköltözik? Mert ha igen, akkor jól átvágtak.

jesszusom, hány éves vagy 15? értem én a kérdésed, de ahogy megfogalmazod...bicska nyitogató, főleg nőktől ilyet kérdezni (itt nyilván inkább nők - ANYÁK - vannak)

válasznak azt tudom mondani, örülj hogy extra jó babátok van. Az én lányom is az, őszintén elképzelni se tudom hogy bírnék egy hasfájós, hisztis babával, gyerekkel, talán a jó Isten tudja ezt, és mindenkinek olyat ad, amivel meg tud birkózni...na de a te hozzáállásod...mégis mit képzeltél? hogy az életed majd cseppet sem lesz más utána? hogy semmi teendő vele, majd elalszik meg lefürdik meg megeszi a vacsoráját és elmosogat maga után???

A tapasztalatom, hogy az első félév nehéz - de inkább mint anyának. nap mint nap lekötni, amikor igazából semmi nem érdekli még és nagyon nem partner a játékban..meg altatni, szoptatni...de könyörgöm ti férfiak még csak ki sem veszitek ebből a részetek (és ez nem bántás, nem is tudnátok, hiszen nem tudtok szoptatni, stb) szóval a feleségednek fél év után kicsit könyebb lesz, nem kell már annyit altatni, szoptatni, jobban lehet vele játszani..neked meg szerintem, egész életedben "szívás" marad, ha így állsz hozzá a saját gyerekedhez.

Hasfájás, fogzás, szeparácios szorongás, megint fogzás, dackorszak, aztán folyamatosan kérdezget, miért, miért, miért, ezmi, és ez, tinikor, tombolnak a hormonok, hordja haza a pasikat, összevissza szexel, progálgatja a szárnyait, tesztel, hogy meddig mehet el, számodra mindig szivás lesz a gyerek

Normáliséknál semeddig nem szivás

A dackorszakon túlesett 4 évessel és egy akaratos másfél éves gyerekkel sokszor kívánom, bár lennének megint pici babák, akikkel nincs is akkora gond....

A szívás annál a pasinál kezdődik, aki nem tud érett férfiként viselkedni, nem tudja felvenni az apaszerepet. Na, az ilyeneknek mindig, minden korban szívás lesz a gyerek. Csak aztán ne csodálkozz, ha kamaszkorban rád cseszi az ajtót, és azt gondolja, mekkora szívás egy ilyen barommal élni....