Van közületek olyan rajtam kívül, aki utál otthonlenni a babájával? Nekem senki nem vigyáz rá, szóval 15 hónapja csak nekem nyűgösködik. Legszívesebben beadnám bölcsibe, nem bírom már ezt a monoton itthonlétet vele.

És ismét a 3. vagyok.

Még annyit,hogy Velem foglalkoztak a szüleim,épp ezért foglalkozok én is a babámmal és imádok vele lenni.

Nekem is megfordult a fejemben hogy a fiamat "beadom" a bölcsibe el is mentünk megnézni, mert rám is rámtört ez a "gyes neurózis" vagy "gyes betegség" :)

Aztán belegondoltam hogy viszem 8ra és nem látom 4ig!!! és ez igy megy mindennap...más gondozza, más eteti, más pelusozza, törli meg az orrát, öleli meg ha elesik..(nem akarok szentimentális lenni) ...és sürgösen rájöttem,hogy én ki nem adom a kezemből amíg csak lehet:)

Egyébként nekem sincs segítségem, se nagyszülők se rokonok, a férjem hétvégén is melózik, és nekem is néha mindenem kivan az itthon léttel, de ez van.

Egyébként mindentől függetlenül egyetértek H.Berry-vel, szerintem mindenkinek van olyan pillanat mikor rohadt mód elege van mindenből a saját szeretteiből is.

Aztán ez persze elmúlik:)

Szerintem az a baj, hogy hosszú volt a tél. Én is nagyon unom néha bár imádok vele lenni, minden napra tartogat valami újat amin elcsodálkozom, hogy milyen ügyes, milyen okos. Kitartás, nem sokára itt a tavasz és sokkal jobb lesz a hangulatod is meglátod! Mi is arról beszéltünk épp a napokban a szomszéd anyukával akihez át szoktunk járni játszani hetente 1x, hogy már olyan jó lenne kint lenni a gyerekekkel mert ez a bezártság az amin be lehet sokallni. Nekem sincs segítségem, nagyszülők 200km-re.

1 éves

Utolsó vagyok.

Én nem értettelek félre és megértelek. Szintén zenész. ;p