Éreztétek már azt, a nap végére hogy nem bírtok ki még egy napot?

Dehogyis vagy rossz anya! Csak biztosan kimerültél, kiégtél egy kicsit. Van segítséged? Mióta vagy otthon?

Nekem is vannak rossz napjaim, időszakaim, amikor nem vagyok a toppon, de emberek vagyunk, mndenkivel megesik szerintem. Kérj segítséget, mozduljatok ki a férjeddel, vagy csak próbálj kus szabad perceket lopni magadnak, hidd el, megéri!

(1,5 és 3,5 éves lányokkal vagyok otthon)

Pont ma röhögtem ezen.

Itt volt anyukám, így kicsit kivontam magam a forgalomból.

Első nap után borult be az ágyba nyolckor.

Ma elment, én rosszul aludtam, így 3-4 órára elvonultam, férjem vitte a teendőket. Mire kikászálódtam az ágyból, már kész idegroncs volt, hogy éhes, pisilnie kell és egy cigit se tudott elszívni.

Nem akarom leszólni, tényleg maximálisan odateszi magát, de olyan ritkán van, hogy tök egyedül van a kiscsajjal.

Kicsit gonoszkodva mondtam, hogy "üdv egy átlagos hétköznapomon".

Anyukám meg 70 éves, bár nagyon fitt korához képest, azért nem várom el tőle azt az energiaszintet, ami nekem van 30 évesen, szóval érthető, hogy felborult estére.

Hármas vagyok. Egyébként alapvetően jó baba (10 hónapos), de mostanában sztrájkol a nappali alvásokkal kapcsolatban, így estére eléggé nyűgös már.

Mivel kezdetektől úgy volt szoktatva, hogy nincs minden másodpercben kézben, elfoglalja magát a járókában is a játékaival. Így tudok azért szüneteket tartani. Bébiőrrel elvonulok, ha gáz van, hallom.

De már mozog mindenfelé, járókán kívül már veszélyes helyzetekbe is sodorja magát. Akkor kénytelen vagyok követni és a veszélyes tárgyaktól elhúzni. Vagy olyantól, ami nem veszélyes, de nem örülnék, ha a vizsgaaanyagom mappáját megkaparintaná és szétkapná.

10 hónapos a fiam, eddig két ilyen napom volt....mind a két alkalommal együtt sírtunk. :) Ez olyan 3 és 5 hónapos kora körül volt. Már akkor is alig aludt és totál kivoltam. Az éjjeli szopikkal az volt a baj, hogy pont annyi időt volt fenn, hogy kimenjen az álom a szememből. Egy/másfél óra volt mire visszaaludtam, erre ő megint ébredt. A fáradtságon kívül baromi dühös is voltam magamban, de persze a pici nem tehetett róla. Csak az emberben is van valahol egy cérna, ami épphogy nem szakad el. :)

Egyébként pont a mai napunk is nagyon nyüglődős volt. Már tud menni és folyton a nyomában kell lenni. Unta magát, nyühögött egész nap, az idő meg mintha megállt volna. Azt hittem sosem lesz este. De csak eljött. :)

Kitartás!!

én csak azt érzem mintha valami időkapuba szorultam volna, mindig mindig ugyanaz történik

(persze sokszor mások a programok, vagy más dolgokon idegeskedem..)de látom magam, ahogy felkelek, fáradt fejjel nyitom a vízcsapot, víz, forral, kávé betesz, pisi, kávézás, víz hűtés, itatás, peluscsere, anya ölözik, baba öltözik, megyunk-bolt/ vagy maradunk-takarítás, progiszervezést, stb tízórai, ebéd, vagy lent vagyunk, vagy fent vagyunk, vagy jönnek barinők, vagy mi megyünk rokonhoz etc etc este kis net, és alvás és .

minden áldott nap ugyanaz és ugyanaz és megint és megint és még mindig és most is.

*a reggeli vízforralást a tápszerhez értettem

(10 hós)