Hány évesen éreztétek azt, hogy már nem "bírtok" együtt élni a szülőkkel? Komoly szinten, nem gyerekdacból.

Most én a szülő szempontjából válaszolok. A lányom 4 évig albérletben élt tőlünk távolabb, megszokta az önálló életet, a saját rendszert az életében. Nem régen hazaköltözött kényszerből a másfél szobás lakásunkba. Már most látszik, hogy a tolerancia ellenére egyikünknek sem egyszerű az alkalmazkodás a teljesen eltérő szokások, életforma miatt. Egyébként 23 éves.

Szerintem most van itt az ideje annak, hogy leváljon, segítünk neki anyagilag, ha szükséges. Hosszabb távon így egészséges és szerintem sokban hozzájárul a jó kapcsolathoz.

Én pontosan ennyi idős voltam amikor azt éreztem, hogy már tényleg elviselhetetlen az együttlakás a szüleimmel. Állandóan veszekedtünk minden apróságon. Nekem is nehéz volt felnőtt fejjel, hogy még mindig alárendelt szerepben élek, és a szüleimnek is, hogy felnőtt gyerekükkel éltek együtt. Nehéz helyzet, mert ők még mindig neveltek volna, de nekem ez már teher volt.

1 éve költöztem el és azóta 100x jobb a kapcsolatom velük, mert egyikünkön sincs az a nyomás mint azelőtt.

19 éves voltam mikor anyummal külön költöztünk. ennek immáron 7 éve, és akkor érzem, h nem tudnánk újra együtt lakni, mikor átjön, és folyton kritizálja a lakásomban a rendet, a rendszert, és pár apróságot.

nagyon imádom, de elszoktunk egymástól. megértelek. ha tudsz, minél előbb költözz.

Fúúú, azt hiszem 17-18 évesen simán leléptem volna :D De csak 23évesen sikerült! Már mint,akkora voltak az anyagiak adottak hozzá, mert azt azért nem akartam, hogy lepattanok otthonról, de haza járok kéregetni...Attól h, máshol laktam, ugyan úgy tőlük függtem volna :/ Bár lehet inkább a függetlenséget akartam jobban, mint a külön költözést :D

26/L