Anyukák! Leírnátok, milyen volt a szülés utáni depressziótok? Hogyan gyógyultatok ki belőle, ki segített, miket éreztetek stb. Ha pedig még benne vagytok, kértek segítséget, vagy megpróbáljátok magatok megoldani?
Figyelt kérdés
Én még benne vagyok. Néha azt érzem, sikerült magam mögött hagyni, aztán mindig visszatér...Most 10 hónapos a fiam, egyedül vagyok, senki nincs aki segítene. A párom dolgozik, anyukám nagyon messze él. Anyós bár közel lakik, jó, ha heti egyszer "ráér", hogy babázzon. 10 hónapos a fiam. Néha fel sem akarok kelni reggel. Csak aludni akarok, nem érdekel senki és semmi. Leírom, bár imádom a fiam, de még vele sem tudok mit kezdeni néha.2014. nov. 26. 19:40
1/3 anonim válasza:
Húú ezek szerint én is benne vok.De sztem inkább a front meg ez a szürke idő teszi.Ha komolyan depressziód van keress inkább szakembert mert nélküle nem fog menni.De ha beszélgetni van kedved írj priviben de kiyógyítani nem tudlak sajnos
2/3 anonim válasza:
Amiben Te vagy az szerintem nem depresszió.
"Csupán" még nem dolgoztad fel,hogy már 3-an vagytok.
Ne aggódj,már nem sokat kell várnod és jobb lesz hidd el!
Ha elindul a babád már jobb lesz,a legjobb akkor lesz mikor már beszélget is veled:)
Nem kell sokat várnod:)
3/3 anonim válasza:
Hát nekem szörnyű volt, így visszagondolva totál nem voltam önmagam, inkább mint egy eszelős... Én konkrétan meg akartam ölni a dokimat, mikor jobban voltam akkor már "csak" a lányát akartam megölni, csak hogy érezze ő is milyen amikor más gyerekének az életével játszik... AZtán már magammal akartam végezni amiért a babámnak ezen végig kellett mennie. Sajnos az orvosom miatt a babám születése után a pic-be került, lélegeztetés stb...én konkrétan haza se akartam hozni a gyerekem. Végig azt hajtogattam, hogy igazságtalan az élet, nekem egészséges, normálisan született gyerek kell stb... Mikor már 1 hét múlva kiengedték volna az intenzívről a dokik nem merték odaadni a babám...páromnak kellett bejönnie velem, hogy lássák ő beszámítható...2 hónapig teljesen magam alatt voltam, szó szerint egész nap csak sírtam, szoptatás közben, stb se házimunkát, semmit nem voltam hajlandó csinálni csak feküdtem, sírtam, pánikrohamaim voltak stb...senkinek nem kívánom. Voltam pszihológusnál is, semmit nem ért. Kellett volna menjek vissza pszichiáterhez de nem mentem, az gyógyszert akart adni már az első nap de nem engedtem...Most már jól vagyok, 5 hónapos a babám és imádom. Már csak heti 1x jön rám a sírdogálás, de próbálok nem gondolni a történtekre, próbálok törölni minden rossz gondolatot a fejemből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!