Lányok, anyukák, asszonyok! Éreztétek-e úgy, hogy nem bírtok már tovább maradni gyermeke (i) tek apjával?

Igen!

7 hónapos volt a kislányom, mikor szétváltunk!

Egyszerűen, megunt lett a kapcsolat, unalmas lett, és inkább teher volt már számomra a párom mellé bújni éjszaka, nem élveztem, és nem kívántam.

És ő is egyre később és később járt haza.

A lányát szerette és szereti is a mai napig, de köztünk ez az egész kapcsolat meghalt.

Kiszerettünk egymásból, csak a gyerek miatt éltünk már csak együtt. Havi 1x volt maximum szex, de az is olyan unottan.

el tudom képzelni hogy meg is csalt, én meg otthon voltam mindig a kislányommal egyedül. És így nem is nagyon tudtam menni sehová.

Amikor mondtam, hogy legalább sétálni menjünk el este arra mindig az volt a válasz h ő fáradt...amikor azt mondtam menjünk el kirándulni vagy csak kocsikázni vagy csak le a szüleimhez vagy az ő rokonához vagy baráthoz akik max 30 percre laknak...2 év alatt max 3x ha elmentünk valamerre.

Ez már semmi más nem volt, csak egymás mellett élés, szerettük egymást mint EMBER! De semmi több.

Szinte egyedül neveltem a lányom, ő alig volt otthon max heti 2 nap volt mikor este hazaérve foglalkozott vele!

Persze mások előtt játszotta az eszét h ő a mintaapa...

De már 15 hónapos a kislányom, 8 hónapja szétváltunk. A szüleimnél élek és jelenleg boldog vagyok, vidámabb, és sokkal nyugodtabb.

(hál istennek nem házasodtunk össze!)

26/L